Szerelem

    Te erős voltál, engem széttépett a reggel, s hol utunk kétfelé ágazott, hasított belőlem még egy darabot a felismerés, nélküled megyek tovább. A szó, szerelem, új köntösbe öltözött. Már tudom, igaz, az élet néha a legszebb álom, és [… Tovább]

*     Álmodtam. Tölgylevelek felett mentünk az erdőn. Napnak erejéből narancsra futotta, fák törzsére festve. Válladon ásó. Kereszt. Úgy láttam pillanatra szép arcod, mint Jézust. Nem fájdalom, csak sors előtt fejet hajtó bizonyosság. Hallgattam hallgatásod.   Kerestük Ezerjófű csodáját. [… Tovább]

  Régebbr?l valló Mostanában azon kapom magam, hogy a zoknikat is úgy teregetem újra, ahogyan t?led tanultam. Hadd lógjanak lefelé. (És a trikók is úgy lógnak: nem tesznek semmi fontosat, csak lógnak. Csüngenek, akár rajtad én.) Mostanában enni is azt [… Tovább]

Férjem már több mint 11 éve itt hagyott – nem önként, és nem gonoszságból távozott… …még ma is gyakran álmodok vele…   …most gyermeknek álmodtam magamki még nyílt, der?s és gondtalan –– ki nem érzi az évek sziklasúlyáts papírra festi [… Tovább]

(majdnem egészen ollóval szereztem: bocsánat és köszönet az Alkotóknak)   Jut még eszedbe kedvesem, a régi, régi dal? Téged nem lehet, minket nem lehet: ?ket el lehet felejteni, elejteni, ám az élet mezején, nem látjuk egymást te meg én. Toporzékolok [… Tovább]

júliusi es?ben lépkedek a tócsában megpillantom szivárvány szín? erny?met felnézek látom színházat játszik a természet   szétnyílik a felh?függöny aranyfátylat maga után húzva megjelenik a nap mint primadonna   virágpillék táncolnak harangvirágok összebújnak felhangzik a dalbetét bim-bam szerelem legyél enyém [… Tovább]

Voltam-vagyok-leszek, de nem biztos, hogy számodra.     Voltam egeden kering? Hold, méh, mely rárepült virágodra, lüktet? hang, dalban dalolt, folyódnak örvénye, sodra.   Vagyok kiégett csillagfényed, fagyott szavakba veszett lényeg, múlt id?dbe fáradt perced, hamis dallamod, terced.   Leszek [… Tovább]

    Sz?l?lugas. Macskám       széken hever.    Ide nem ill?n:       tálon eper.     A fényben áttetsz?       fürtök érnek.    Magánnyal sakkoznak       emlékképek.     Ifjúság, szerelem…       Halk sóhajok.    Távoli barátok.       Holtág-napok.

      I.   Sosem adtam senkinek a terhem, mi fojtogatva engedett szeretni. Soha nem bíztam senkiben, a titkom már csak ennyi. Előttem hevernek hosszú évek görcsös lázadásai, az életem nagynak hitt ajándékai,csupán kacatok, lomok, kütyük, s egy rozsdás [… Tovább]

  Tizenhét koronásdaru szabályos vé-ben vonul trónusod felé, Uram. Sötét az út feléd és nem segítesz. Tizenhét megmaradt életemb?l meggyújtok egyet-egyet, hogy lásson a többi. Célbajusson! Hozzád, Uram, a Királyn? közelébe. Tizenhét szürke szárnyakon elrepült élet, tizenhét mennyekbe szállt. Mindig [… Tovább]

                I.     Elmegyünk Szárszóra,    pár napra, pár szóra    (ritka vendég a vers)    fürdünk Balatonban.     Hírlik, csupa hínár    s kilométernyire    gázolhatjuk, mire    térdünk veri vize.         II.        Szárszóra sejtés    régt?l vezetett:    mégis halandó    voltál, gyenge test?     [… Tovább]

Lehetett volna… Lehetett volna szerelem is, nem megcsonkított életvirág. Vágytól szárba szökkenő érzelem-kezdemény. Feje vétetett, tövise maradt. Karca nyomán, ahogy cseppen a vér, bátorságról elmélkedem.   A „volna” lassú halál.

Kezdetben a halál mélyül fel.Felmagasul menedék köve, alapja,menekvés ölén a tér, a magvet?,lombos ár fut pallóin az égnek,erd?t nyit a híd, kitárt felejtés… Teremtés tere. Már elfordul, pillérek, láncok,tárul, pörög az itt-be, most-ba mozdulatlanul,búgócsiga intenzív nyugalma. Csend?Hisz ez mind ilyen – [… Tovább]

  Háromszázhatvanöt napja már. Háromszázhatvanöt napja még itt jártál. Ettél és ittál, fésülködtél, megmosakodtál, és én – szokás szerint – elmentettem földre hullott hajszálaid. Aztán a Kogartba mentünk, és megnéztük Gulácsyt. Ellen?riztük, élnek-e még Na’Conxypanban  ezüstös test? holdszerelmesek? Aztán visszamentünk [… Tovább]

  lehúzott red?nyök mögött füstöl? illata száll félhomályban gazella tested simogatja szemem de te nem érzed csak karodra támaszkodva mesélsz miközben én ?sz hajadtól karcsú bokádig levetítem minden porcikád   még csendül az utolsó pohár rosé cseppjei szád sarkában (lecsókolnám) [… Tovább]

SZILVIA KIRÁLYNÉ     Él a jelnyelv! Tiltás,    üldözés dacára.    Mint nyelv: társadalmi     elismerést várva.    Kézjelekt?l sokan    tekintélyük féltik?     Messze, fenn, Északon    a királyné érti!     Képhatású rendszer,    vizuális nyelv ez,    amit értve-tudva    kevesek ismernek.    Pantomimhalandzsa –    vélik szó [… Tovább]

      Ha jő az est, Lilla meztelenre vetkezik, konty bontva kérleli fáradt szemét, hagy lássa még a hátsóját tükörben, ha már nem látja azt, csak ő és holmi szél, mely szoknyáját felkapva háztetőre száll, majd füttyentős búcsúval lohol tovább. [… Tovább]

  Vissza a partra (Menekülés a XX. századba?)   mélykék tó az életünk mint színes csónakok üresen ringunk s várjuk hogy valaki kezünkbe adja az evez?lapátot   gyere velem barátom most árnyékot vet az est kössünk ki egymáshoz vitorlám hosszú [… Tovább]

  Uram! Szeretnélek színr?l-színre látni! Hallod? Ne fordíts hátat nekem! Nem mintha nem látnám fényed, és – így vagy úgy – ne hinném létezésed, de szavam van Hozzád: ha megengeded. (Vagy kérdésem, ha így jobban tetszik Neked.) Mondd Istenem! Méltó [… Tovább]

    Csak fényképarcát ismerem.    Néhány versét még. Zizzen a    papír – kézzel érzékelem.     Járom a várost, ahol él.    Utcát, házakat képzelek.    Dunáról h?sen fúj a szél.     Lapozok. Pillanatképen    egy lehetséges szerelem    – l?tt madár – verg?dik vérben.

A tegnapi ital maradt meg bel?led, amit az ismeretlen lépcs?házban ittunk, mikor bezárták a házat, és se ki- se be, de hisz bent voltunk, jobban, mint bármikor életünkben. Sosem nyitják ki azt a lépcs?házat, sárga és kék fények váltakozása sejtelmes [… Tovább]

  Reggeli torzulások (Sas Tamás Szerelemt?l sújtva cím? filmje nyomán)   ujjal simított képtelen hajnalok arcomon gyönyörrózsa nem ragyog felkelek eszméletlen hogy folyamatosan rád gondolok   beágyazlak paplanommal pedig tudom szemeiddel meztelenné teszel hamarosan a munkahelyen   parfümruhám felveszem szívemre [… Tovább]

  Szerettem. Ezt a sebet magamnak szereztem. Legalább ne éreztem volna, hogy van ilyen! Ilyen semmiből jött éretlen… Szerelem? Mit bánom én, ha annak nevezem! Tudom, talán csak megtréfált az elme, hogy ő az, akit ezer versed kereste. ő az [… Tovább]

– Azt mondták, nincs meg a formaigény, egy sor emígy, meg amúgy dibdáb jön. Mit tesz az ember ilyenkor, mester? – Megteszi – egyiket így teszi meg, másikat úgy, ahogy illemb?l kell; példabeszéddel jönnék, n?kr?l szól- na, de hagyjuk…                              [… Tovább]

Selyem levelek válnak…*   Búzavirágszín szeme, napfény íze van a nyárnak. Titkot suttogó lombokról selyem levelek válnak.   Harmatos a nyári rét, virágát szedem, gyöngyként guruló cseppektől fénylik kezem.   Búzatáblákon, aranyos gömbökben szerelemnek vetett ágyon, kerengő szél szalad, illata [… Tovább]

  Emelj magadhoz! Nélküled eltévedt álom vagyok. Emelj magadhoz! Nélküled félelembe zuhanok.   Emelj magadhoz! Nélküled elmosódott perc vagyok. Emelj magadhoz! Nélküled születek és meghalok.   Emelj magadhoz! Nélküled éltem grafitpor maszat. Emelj magadhoz! Nélküled semmim, semmim nem maradt.   [… Tovább]

* Dombok lábához guggolt házfalon vakolatsebhely. Zsalugáterről pergő zölddel játszik a pók. Ólak. Üresen. Itatók esővizében nézik arcukat. Tetőn félrecsúszott cserépkalap és imához készül térdepelni a kémény. Vagy dőlni. . Birkanyáj kolomp-hangjával kergetődzik a szél, alkonyatkor csalánpárnára fekszik. Kocsmába indulóval [… Tovább]

Mert titkolt szerelem, vagy tiltott szerelem sokszor ugyanaz…   Állni a képzelet erkélye alatt, más nevében súgniszívben termett szavakat,mert csak így lehetelmondani az elmondhatatlant,suttogva kiáltani a kimondhatatlant. Mert titkolt szerelem,vagy tiltott szerelemsokszor ugyanaz,belülre zárt varázs, kapu nélküli tér,hol nincs kiút,hisz [… Tovább]

A n? m?vészei   tavasz szobrásza n?i testet formáz blúzom alatt elsimít két izgatott rózsát derekamra szerelemövet férfi szemekb?l fon szoknyámra táncoló napot grafikusa rajzol csíp?mre ritmust zenésze komponál gyönyör hangjaiból tokkátát   fest?je orchideát vázol testemre lefesteni gyöngyét nem [… Tovább]

  Annyira nyomorult! Mennyire nyomorult, ha attilai partokra érsz. Szomorú vagy homokos vagy bármilyen fövenyre lépsz, és látnod kell: hogy elborult, be elszürkült az ég. Valami, valami esni kezd: de bizonyosan nem es?, és nem jég. És nem is virág. [… Tovább]

Ha … aprócska szóban nagy hatalom.     Ha akkor nem születsz világra,                                                   Nem születsz bennem, s veled én.   Ha akkor nem érintesz,                                                   Nem érint meg a szerelem,                                                   lángok emésztenek tovább                                                   ágyról ágyra.   Ha [… Tovább]

*   Cérnaszálon himbálódzik ez a szerelem. Fennakadt szavak ág-bogán, hűség és hűtlenség között. Egyiknek szárnya nőtt, hát elröpült. Másik ágyunkra ült. Hogy ne lássuk, behunyta szemét.   Mi sóhajokat beszéltünk egész délután. Kék virágok, vetetlen ágy. Játszottunk Rómeót és [… Tovább]

a X. Aquincumi Költ?versenyen különdíjat nyert versem.   /Flórának örök barátsággal/                               Jöjj ide kedves Lepkevarázsom, várnak a rétek, holdas az égbolt, messze a város. Múlt ezer évek, régi szerelmek szelleme éled lengve a légbe… Jöjj, heveredjünk [… Tovább]

A váratlan búcsú fájdalma még sokáig kísérthet, és visszatér, ha akarja az ember, ha nem.   Azt hittem, hogy szeretni hívtál,meleg mosollyal, fényl? szemekkel,daloltak bennem vágyó dallamok,csokorba kötött csillagokat vittem,és elképzeltem egy égi táncjátékot. Terített asztal, gyertyás félhomály,halk zene, ital, [… Tovább]

Újra   Ábránd lepkéje lelkemre szállt, Álmodtunk egy másik életet, szerelemmel hazudtad széppé nekem.   Az ébredés keser? íze számban, emléked néha még belém nyilall. Nap, nap után vánszorog, távolodó alakod lassan ködbe vész.   Er?t kell gy?jtenem, hisz mese [… Tovább]

A nappal könnyét elkente az éjhomály, S a megmaradt fények zöldkabátjaiban, Bogárarcú szentjánosok verekedtek, A sötét – szell?érintése a szerelemnek, Mezítlábas nedves f? – a h?s lehelet, Égbe néz egy senki, Ki kérte ezt, S ha kérte, minek kellett lenni? [… Tovább]

  Szomszéd háza tojásfehér, Ha nem innék, futna egér, Egy hajnalon, felébredek, Rám száradott, amit hánytam, Székely gyerek, szomszéd telek, Nem ismerlek Kodály Zoltán, Bartók Béla, kékszakáll volt, Velünk néha megegyezett, Az a kislány, ki kihegyezett, Testb?l edzett szerelmeket, Ábel [… Tovább]

Magamhoz   Itt kezdem: magamnál. Könnyebb is így talán, meg hát hol máshol kezdjem? Akkor is itt kezdeném, ha nem mondanám. Cifrázni úgy sincs semmi kedvem. Rég tudom már: „…a legjobb ha mindent kimondok, így oktatnak ügyeletes és tanulságos napi [… Tovább]

Bárha, hogy ily rút lett a vége, mégis azt mondom: megérte, megérte. Életalkonyom egy utolsó szerelem ragyogtatta, szépítette. Tizenhárom év után még egyszer közelembe jöttél, közeledben lettem. És hogy ha te már nem is vagy, ha el is röppentél valamerre, [… Tovább]

2005   fák ágai döfik a napot több sebb?l vérzik, sajog s halódva esik alá a világvége vonalán le a semmibe belefürdik a sötétségbe s már nem fáj neki semmi semmi szerelem.  

„szomorú csendfüzér feljajdult lelkemen szemedbe tükrözném arctalan bánatom”     szomorú csendfüzér feljajdult lelkemenszemedbe tükrözném arctalan bánatomajkaid húsának szomjoltó cseppjeinléteznék síromig árnytalan kárhozón elmémben kutatom porladó emlékedszerelem síkjain fonódott románcunktáncoló testeddel vágyhozón keserítszbájhozó ledéren mormolod fohászunk lehulló szirmaid fodrozó tóvizénvéremmel [… Tovább]

  ?re, rabja vagy        … a szerelem szabad, nem szabad megemészt — ítélni kész       éhség, zsigerb?l vibrál suttogott vágya rekedten néz tiltott álmok csapdája                 hártyát húz szemre nyakadba csókolja maradásod   ?rületbe kerget ?rületbe ölel az er? [… Tovább]

      T?nik ez távolba sötétül vánkosba süpped el, t?njek el, mint illanékony kámfora, kínfa tövében gúnyos ölebét vicsorító szökevény csíkos ingében, poshadt véred szürcsölöm, gargalizálom, majd ha jobb lesz, felteszem kezem, majd ha olyannak látom, eltemetlek életem.   [… Tovább]

  Hideg a hajnal már csak téged várlak… Sokat késel, tán mert ködösek az utak. Hogy szóljak hozzád? Soha nem hittelek, csak megszorultságban, mikor nem volt mit tegyek… Most újra téged várlak, s hozzád esedezem… Hitetlenül kérem oltalmad, s hogy [… Tovább]

(profán litánia)   invokáció Az én bánatom úgy szívja be a lucskos világ,mint friss sír földje a ráhulló es?t. Ázott rögök fölött suttogva, szállva, az örök gyermek, Jézus oltalmába könyörgöm jószív?, boldogtalan apám. utazás Visz a busz. Kerekei piszkos hókását darálnak [… Tovább]

Kilencszázhuszonhat júniusban felnézett az ember És a vörös térdzoknik álsz?zei felszopták az ingatag jelent, Ó drága Peter! – ha ismét elmondanád a klasszikus irodalom, A keleti filozófia, és a csodálatos benzedrin fényében megvilágult Utópiáik és ideológiák homoszexuális viszonyát és lényegét. [… Tovább]

Szerelem csütörtök, halálom pénteken, szombaton siratnak, vasárnap felednek. Hétf? már munkanap, a kedd tétova, szerelem csütörtök, és végül dob. Szerda.  

Kihalt szerelem….   Sebet vés lelkembe pár szavad,Nem ragyog rám fényl?n szép szemed,Nem foghatom többé két kezed,Szerelmemnek gátja átszakad,Múzsád voltam – te hívtál, magad -,És most itt maradtam – nélküled!Sebet vés lelkembe pár szavad, Szeretnélek még, de nem szabad,Míg élek, [… Tovább]

*a zenekarról van szó, nem a Molnár regényr?l     No, el? a tárcát! „F?úr! Fizetek! Volt pár napba-nézésem, és legalább három nagy szerelem. És jártam már tilosban is: szedtem fáról szedret. Ma mindenért én fizetek: F?úr! Ma fizetek!” Hussantsunk [… Tovább]

  vendégem volt a szerelem             észrevétlen érkezett   melegével átölelt reményt zenélt fülembe lüktetése átjárta testemet szemét fürkészve néztem a mámor lassan tovaszállt           ki tudja ki volt a hibás   talán a szerelem ami  hozzám   [… Tovább]

2009. I. 17.     Ahogyan új életre sarjad a mag, S virágba vonják magukat a gyümölcsfák, Ahogy felszépíti fátyol-keblét minden virág, Ahogyan csábítja csillámmal a csillagokat, S fénye manna-ned?vel vonja be arcomat, Ahogyan a szirmok belseje bibe-vágyat lehel, Úgy [… Tovább]

  Esetleg megkérezhetem miért nem publikálható az írásom? Semmi kötekedés, csak érdekelne…     Tessék egy papír, a nevedb?l bet?ket írtam át így formál a világ téged édesem, kedves istened végtelen hatalmáról regél e legény, hogy átszellemülten ?zzön téged át [… Tovább]

Talán néhány felhőtlen, játékos, könnyed percet megérdemel ez a réges-régi versforma. Emlékeztetőül néhány gondolat:, avagy kedvcsináló ismertető: „Akrosztichon:(gör.)olyan költemény, melyben a versszakok (esetleg a sorok) kezdőbetüi összeolvasva egy nevet v. valami mondást tesznek ki (gyakran a szerző nevét).”     [… Tovább]

Anyám zsidó volt, Apám meg sváb. Talán gázkamrában irtották egymást, avagy szerelemmel nemzettek föl engem?   Örmény vagyok a Musza Daghon: tört térd? örmény az Antiochia felé vezet? úton. Rohadt zsidó vagyok a varsói Gettóban, Radnóti Miklós  vagyok az abdai [… Tovább]

  Ha majd megtanulod a madarak hangtalan szárnycsapását, és velük szállsz a végtelen kékbe, akkor…   Ha majd meghallod a homokszemek világot kettéroppantó némaságát, hol lábnyomod követve már csak elmosódott Fény lépeget, és a búvó hajnal teríti mezítelenséged elé rőt [… Tovább]

…amikor elhagyja gyermekét egy újabb férfiért…     Anyaként már nem találkozhatsz a mindent elsöprő szerelemmel. Ha mégis összefutnál vele, kérdezd meg magadtól: Anya vagyok? Ha a válasz Igen -, akkor hidd csak el nekem, nem egy mindent elsöprő szerelemmel [… Tovább]

egybefésülve 1egyeseket világnézetükértegyeseket vallásukértegyeseket ‘fajukért’egyeseket mert megszülettekegyeseket mert nem mertekegyeseket félelmükértegyeseket mert szerettekegyeseket mert nem ismertekegyeseket mert nem öleltekmindig egyeseket öltekegyes tömegeketmeg a tetoválást nem szeretemmásra emlékeztet 2te, mondd meg ?szintén, fáj neked, vagy képzeled?ha relaxálnál, nem fájna úgy. vagy [… Tovább]

idill.sms   fénykék rebbenés a mélyb?lbújj el? a hétköznapok alólvibráló könny él? ég? ékk?kékszép félálom pillantásod nézz rám szemtenger! egyetlen szerelem lázassimogatás az égb?l csillagokhalála megcsókolsz ölelés zuhanás angyalálom a teremtésr?l    

  Uram, kicsi lányomnak van ma ünnepe! Talán nyilván is tartod, bár jelét nem láttam, bevallom, sosem, mindig rám maradt kedves feladtat, hogy meghúzzam rovását elmúlt egy évnek, álljak elé, hogy felköszöntsem. Érthet?, anyja vagyok!   Uram kicsi lányom t?lem [… Tovább]

Homlokod ráncai mint olajfák erezete Szemeidben tisztavíz? források nedve Ajkaid szikár húsa szavaid oltára Orrod vonala akár a Jordán deltája Járomíved igája az örök teljességnek  Állad sekély gödre rejti a mindenséget Hajtincseidben kering a felkent kegyelem Füleidben rezonál a dúdoló ISTEN-szerelem…

  Szeress … de úgy szeress most, ahogy nem szeretett még senki más. Szeress önzőn, álmaidban és azokon túl, ahol már az idő csak egy elhajló fénypont, és a tér oly hatalmassá tágul a képzeletben, hogy minden belém szeretett sóhajod [… Tovább]

    Te szép vagy, én boldog, te mindent viszel ha mész, én magammal semmit nem hordok, te félsz a haláltól, én az életet látom szépnek, te szívdobbanásokat számolod, én a szüneteket mérem.   Te kikapcsolsz, én bekapcsolódok, te a [… Tovább]

– sanzon vörösbor parlando –   hulló hópelyhek hatszög?meséib?l épülget? sz?z fehérvilág alatt mágikus képekközelek és messzeségekvonalak szavak álmokegy mozdulat: lassan szépenpuhán omlik össze a múlthókristály az id?az estbe visszahulls a kép is mint kristály tisztán új rendbe állmeleg kezedre [… Tovább]

    Felvállalás. Csak ennyi. Egyetlen szó. Bennem él. Nekimenni ezzel ott, benn, könny? a világnak Látlak. Töpreng?n látlak. Benned a sanda félszek, félig éberen álmodott, meg- és meg nem élt ébredések sara, gyöngyei. Osszuk ki együtt! Ha lehet magunknak, [… Tovább]

szemedbe tükrözném arctalan bánatom szomorú csendfüzér feljajdult lelkemen szemedbe tükrözném arctalan bánatom ajkaid húsának szomjoltó cseppjein léteznék síromig árnytalan kárhozón elmémben kutatom porladó emléked szerelem síkjain fonódott románcunk táncoló testeddel vágyhozón keserítsz bájhozó ledéren mormolod fohászunk lehulló szirmaid fodrozó tóvizén [… Tovább]

  Zörejt, szót és neszt, Fehér falak falnak, Vagy épp hozza-viszi A kitárt óriásablak, Zubogó vérem lüktet. Illatod lerészegít, Ez Szerelemünnep, Kényes sóhajodból Keskeny pallóhidat Sző felém az álom, A semmire gondolsz, Én azt is kitalálom.   Kitalálom, ahogy Te [… Tovább]

  A szerelmes hangszere a test De te a bőrt húst levetetted És csak az erekkel behálózott csontokat hagytad vissza   Persze tudom Ha nem így tettél volna Parnasszusod most Fűtetlen Rossz akusztikájú lenne És Tandori se fülelne úgy A [… Tovább]

  én csak hülyeségeket írok hülyéknek, akik aligátorok a katlanban, vagy éppen lábukat lóbálják egy hintaszékben, csónakot faragnak, és na lám, glóriát rajzol rám a füstkarikám.   Ládikám ma inkább ladik, lebegek a felh?k tengerében, a kapitány mit kap? Irány [… Tovább]

variációk, idézések, szövegfoszlányok, ja, igen     Vigyázz, ha sebedet mindig elvakarod, ne csatlakozz a hadhoz; levetk?zöl,  mert úgy hull le rólad, mint másról ruha boldog szerelemben – ez volt a lélek önvédelme, te bolond, hány hét és mire, menj [… Tovább]

  Vajon merre szöknek álmaink, mikor szemhéjunk alá sűrősödik a lopakodó éjszaka, és ablakunkon halkan koccan magányos csillagok könny-zápora. Párnánk alá gyűrjük a nappalokat, reményeket firkálunk a holnap falára, ahol egykor a múlt bekeretezett sóhajai néztek szemünkbe örvénylő tangót táncolva. [… Tovább]

A csalódott közönség lassan szétszéled csendben.       most éjszaka. A város szélén a vásártér sarában sűrű lábnyomok.  Csend van. Egy reflektor fénye – mint ferde tejút – esetlen vezet a fekete égbe.  Sötét. Színes sátor áll, kopott árnyék [… Tovább]

  Velem sír ma az alkony, az ellopott idő szótlan ül ajkamon, kereslek, kutatlak, hogy hazatalálj ringó álmaim bölcsőjébe. Tenyered arcom néma oltára, ujjaiddal finoman körberajzolsz, testem ívét követve játszol a fénnyel, magamnak tudlak minden rezdülésben.   Árvára gömbölyödő testem [… Tovább]

  Mimózalelkem, nézz rám, most mindenkit bántok.         A te álmod meleg ágy,         ölel? vágy ââ?¬â?¢         s nem halott remény.   Túlszeretett él?halott bennem a szerelem, lázadnak hideg tagjaim,        kiárultak és vétlen el-,        és temetni készülök. [… Tovább]

Naplómból ollózva         Szomorúságom várából kiléptem, amikor lelked a lelkemre hajolt. Apró kis gyertyát gyújtott bennem a szerelem, s néma fényével áttörte a kérgesedő csendet- majd könnycseppként legördülve szakadékot vájt halványodó mosolyomon.  

  Szürke nyári hajnalokon párás reszketeg udvaromon egy fatönkön ülök magam, várom már, hogy jöjjön szavam, tollal kezemben a papírra nézek, üres az, nincs rajta idézet… Az ihlet sehol, de jöhetne már, a papírt eldobni üresen kár, s ekkor váratlan [… Tovább]

Talán meglep?, de nevezzük n?napi versnek, ha már…   A Napnak hím neme, a Hold meg n?i lett; Teremt? – atyának szólíttatik;   de Nagy Anya, ki el?bb volt és n?; mert nem intellektusból, de ágyékból j?, és tojásból születik [… Tovább]

Ha nap is t?zbe lobban, szívritmusa egyre dobban, s szív zakatol, kalapál, egyre jár, egyre jobban.                                                            Táncoló Hold     Mint pataknak medre, ömlik [… Tovább]

  Kedvesem, a szél ragyog. Kapualjban és udvaron közénk száll, cs?rével kopog három madár. Az els? a szemöldökívnyi feketerigó. A második a szerelem hírnöke, a szelíd rozsdafarkú. A harmadik az elveszett fecske. A hídon át, mint ujjaid nyoma nyakamon, szalad [… Tovább]

Fenyves. Fenn csillagok ezrével az éj. Hajad hullámain úszott holdkaréj!   Csöndünk összerobbant, vágyban eggyé forrt. Ikerpillanatra végtelen hajolt.   Ketten: a szerelem, így gondolok Rád. Emléktelt lélekben nincsen semmi vád.   Az a holdas est, mint karom rég, átfog. [… Tovább]

  Szemedbe néztem, s nem értettem, miért utazhatunk jegy nélkül, agyam pörgött, tudtam, ez nem tenger, ez a hajó, ez nem lesz ringató mese, még csak nem is illúzió, de akkor micsoda? Hová utazik mindenki pont ma, pénteken… Nem maradhatunk [… Tovább]

      Csókommal zárom fáradt szemed, Hallgass, Csillag! Tudom, hogy igen minden nekem mondott nemed, míg alszik az éj, él az álom, összeroskadt estéid puha feledésbe bugyolálom, s nézlek egyre, lelked a lelkemen, keserves-szép kései első szerelem… Legyen nyugodt [… Tovább]

  Lépcs?n ülök és hátamat világítja a felkel? nap egy félkör ablakon át, papíromat se látom már, el nem múló emléke arcodnak, és a szempár néz fel rám, de nem engem néz, már nem engem lát, a táguló világegyetem vákuuma [… Tovább]

A szerelem most égeti vágyaim ajtaját… Én kinyitom, az égő tűz had járjon át, s nem érdekel, mi a vége, s az mennyire fáj, csak történjen valami olyan, mit élvezni tudnék már… Használjon ki, tépjen szét, ha neki ez vágya, [… Tovább]

    Fényt szitál az ég, s míg riadt rügyecskék fák nedvét szívják, bogár botorkál józanul téltetemek közt,  magát riszálva egy bolondos madár bizsergő ágra száll, pereg a fény, s a szerelemnek ő nyitányt komponál!    

majdnem szerelem       Találkoztunk, céltalanságomnak vége lett. … nem nagy érzelmeket akartam! Azt nem. Attól féltem. Csak arra vártam, mondd el, amit rád bíztak az angyalok, végre megértsem, miért vagyok.   Átadtam elrongyolódott lelkem, összefércelni lehetetlenség, – szétszaggatva, [… Tovább]

  Hozzád törekszem, Mennyei Atya, A lélek lován, Kivont szablyám, Szaggat rongyos eget Engedjen magához, Ki halálba szeret.   Hozzád törekszem, Lesz – volt életem, Ágyékban lüktető, Húshagyó szerelem, Dárdám az ég felé, Ki a könnyekkel, Kifelé!   Hozzád törekszem, [… Tovább]

„El vagyok veszve, azt hiszem. Hallom, amint fölöttem csattog, ver a szivem.” /József Attila/     én is hallom… ám a „talán” csak reszket, fázik, kicsi szívem citerázik, fekhelyem nem ágy de lóca, hab derekam a kemény fa töri, nyomja [… Tovább]

Orosz rulett a szerelem, egyszerjáték t?zben ég? kiáltás   Hatlövet?t pörgetem, emelem célba  – légy te a szerencse fia!   Lucskos veríték rólam a székre csak játék – nyugtatom magam lövök, áldatlan gyilkos leszek és belehalok…   Hanyatlik karom bénán, [… Tovább]

Ez a vers egy utcasarok alatt született és akkor úgy gondoltam egy olyan bonyolult dolgot, mint a szerelem, egy versben csak olyan egyszer?en lehet kifejezni, mint a ragrímek:) Kicsit másfélve növ? fának lenni,ágas-bogas kézelaz égr?l csillagot szedni,kicsit merésztegnappal kezdeni a [… Tovább]

Hiányod ?rjített éjt, napot, s holnapot, tépázott szívembe új félelmet lopott. Féktelen gyötrelmem zöld szemében a boldogság tiszta fénye elkopott.   Bizalmad szilánkjait feledésbe szórtam, bántó szavaimmal hitetlenül szóltam. Vádjaim alapját a semmib?l kreálva rágalom igézet szörnyetege voltam.   Szerelem [… Tovább]

Október óta kissé másként; lehet, fájdalomcsillapítóként is. Fölteszem az 500-as Rubophenre, hátha késeket nem fennek, ha olvasni – ennyit kell.   A szegény kisgyermek bús férfi korából Elégikus vallomás Kosztolányinak 10 tételben   1. A gyermek, aki voltam egykor, s [… Tovább]

    A vonat elindul, sínpárok közt a végtelen ingázik, a táj könyörtelen ölébe kapja s rohan, a távolodó szerelemmel. A peronon hagyott ölelésben  meghitt csenddel virraszt a képzelet.   Az idő kicsúszik a világból, süketté nőtt csendfalakra kúszik, bezárkózik [… Tovább]

  Sárga tűsarkak koppanása cserepes virág a gáztűzhelyen műkörömmel adod majd a lázkúpot gyermekednek   Minden utadba eső férfival lesz közönséges csatatér majd nem kacérság, sem szerelem ha majd este hazaérsz   te vagy a nő, a megtestesült vakolathegyeken pislogsz [… Tovább]

    Rongyolódik a szerelem, foltozgatjuk itt-ott, hol kopott el nem sejthetem, bevarrták a titkot.   *   Idegen üzletbe tévedtem egyszer, olcsó anyagokat ajánlott a boltos, vásároltam a szövetből, bár láttam­ –­­ már foltos.