Hideg a hajnal
már csak téged várlak…
Sokat késel,
tán mert ködösek az utak.
Hogy szóljak hozzád?
Soha nem hittelek,
csak megszorultságban,
mikor nem volt mit tegyek…
Most újra téged várlak,
s hozzád esedezem…
Hitetlenül kérem oltalmad,
s hogy fehérült homlokomra
tedd gyógyító kezed!
Láztól égek…
Kínok láza
vagy a szerelemé,
a tüzesé, mi kerül mostanába?
Hirtelen elsötétül minden…
Mint nyári zápor, úgy érkezel
kezeddel felém intve…
Én elhagyom magam,
de te nem engedsz…
A fényt mutatod,
s kertedbe vezetsz…
Megkönnyebbülten kelek fel,
mintha hajnalok teltek volna el…
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 09:59 :: Furuglyás René
