Marie Marel : Nyomor-forgató

Az iskolában szép az élet,
minden nap kapok ebédet
de otthon szomorúak a napok:
éhes vagyok.

Gondtalan celebek fitymálják az étket,
 – mert cirkusz kell a népnek –
ha tálalsz dús lakomát,
gondolj rám, te celeb-világ!
Én éhes vagyok.

Olcsó sajtért vereked? emberek…
s a föld issza el a kiöntött tejet…
és én hiába kiáltom neked:
Éhes vagyok!

A k?re csattant dinnyevér kezedhez tapad,
politikus, ki nem szégyelled magad,
gondolj rám, ha zsömlédet kidobod:

ÉN

É-HES 

VA-GYOK!!