Kavyamitra Maróti György : Isten háta mögött

 

Uram!
Szeretnélek színr?l-színre látni!
Hallod?
Ne fordíts hátat nekem!

Nem mintha nem látnám fényed,
és – így vagy úgy – ne hinném létezésed,
de szavam van Hozzád: ha megengeded.

(Vagy kérdésem, ha így jobban tetszik Neked.)


Mondd Istenem! Méltó föln?tt Úrhoz e játék,
„melyen csak gyermekszív hevülhet?”
Te jóságos Isten!
Én nem kívántam csilllog’ világodba
eljönni: nyafogtam is.
Talán még emlékezel…
Akart a fene nyamvadó akácokat látni,
b?zszagokat orrba venni,
narancs-hazug bombák
robbanó színeit látni,
nézni petárdázó halottakat,
csórókat f?utak mentén fekünni.

Franc se akart nézni és látni.


De hát beletör?dtem: lettek illatok, fények,
ver?legények helyett táncos legények
meg muskátlik.
És szerelem is termett b?ven.


Vagy ha b?ven nem is, egy nap Lalagét
elébem tetted.
Emlékszel még, Uram a képre?

Faképpen magas
és karcsú
és széparcú
almát eszik
egy rosszul
világított iskolafolyosón
falnak támaszkodik…


Végre!


Törvénytelen volt – persze –

belé szeretnem: de -Uram! –
ezt is Te akartad!
Te intézted!

Lehet-e, hogy a te akaratod
lehet törvénytelen?
Törvénytelen törvény tán
akaratod elé
helyezkedett?
Tévedett volna – és ily nagyot –
Isten?

Mindegy.

Törvénytelen volt, vagy se:
ideadtad ?t kis id?re,
aztán elvetted: akaratod szerint.
Legyen meg néked…

Tréfás, hogy elvetted?
Másnak adtad, elemelted?


Tizennégy évig mit se tudtam:
él-e vagy se valamerre?

Férje van-e vagy gyermeke?


Egy szeptemberi napon
aztán visszaadtad
még el?bbinél is
rövidebb id?re:
kurtafarkú tíz hónapra.


Disznók túrtak mindenfele…

Szívb?l gratulálok, Uram!

Tudod,
gyerekjáték volt
és d?re.

Most már mibe kezdjek
én? kis, maradék id?re?


Isten háta mögött élni?
Mindig csak tarkódat látni?
Nem akarok már hátad mögött lakni!

Szembe Uram, ha szeretsz,
vagy lódulj világomból
valaki mással
játszani: és
ne akarj Teremt?nek
látszani!


Hátad mögül
nem ismer föl
senki sem…

 

Legutóbb szerkesztette > Kavyamitra Maróti György
Szerző Kavyamitra Maróti György 400 Írás
1951-ben Boldog Sarlósasszony napján születtem. A keresztségben kapott nevemen kívül még az ÃÂrja Majtreja Mandala buddhista rendben kapott nevemet használom előtagként, melynek jelentése: a Költészet Barátja. Voltam segédmunkás, szerszámkészítő szakmunkás, tanár. Jelenleg semmi vagyok: sok-sok érműtétem után leszázalékoltak, igazi semmit-tevő lettem. Ezért írok. Hej,ha csak még egyszer tanterembe léphetnék... Dehogy írnék én ilyen-olyan írásokat: elmondanám a teremben, és az jó lenne. Lettem hát (a drága Arannyal ellentétben) énektanárból éneklő. Elvált vagyok, két nagy gyermek apja, és nagyapja egy gyönyörűségnek, Kamillának, Millának.