dudás sándor : Szül?földemen

    Szomszéd sz?l?skert.
    Kissrác-koromtól ismert
    szilvafák. Leveleik közt
    kékl? gyümölcsök.

    Sárga földnyelv
    a gizgazban, m?velt
    rész. A forró
    homokban csenevész napraforgók
    s kukoricaszárak
    állnak.
    Felettük madár
    tévedésb?l, ha száll.

    Szemet fájdítón süt a Nap,
    kéne egy szalmakalap!

    Lágy lejtés.
    A laposon paradicsom-,
    paprika- és
    zöldségsorok.
    Káposztafejek
    kéklenek.
    Szórófej
    spricceli körbe a vizet.
    Nincs is kedvem
    másfelé nézni!
    Látvány-szerte
    reménytelenség a javából,
    csak a természet vet s ápol.

    Idegenség a lelkekben,
    holt jelen.

    Akik szívemben, a voltak?
    ?k az él?k – a holtak!
    Velük ment e
    táj történelme.
    De él a múlt!
    Emlékeimen arckoszorú.

    Koszorú… száraz dísz, mit ér?
    Mit pár satnya babér-
    levél,   
    ha rég
    így festette ábrándos ész:
    büszke tekintet?, merész
    költ?d a jöv?be néz,
    szül?falum!

    Azon a jöv?képen,
    akkor, régen
    – tanúm
    az ég -,
    jobban boldogult a nép!

Legutóbb szerkesztette - dudás sándor
Szerző dudás sándor 753 Írás
1949-ben születtem Tápiógyörgyén, a mai Újszilváson. Szakmám könyvkötő. Nyugdíjas vagyok. 13 éves koromtól társam a versírás, az irodalom. Több önálló kötetem, s általam szerkesztett antológiám, s más antológiai szerepléseim vannak.