Szécsényi Barbara : kötéltánc

a némaságon átszelelt szavak
mind ablakomba ültek
(szelíd galambjaim)
s most úgy vigyáz a pillanat
és nem mozdulnak fürge gondjaim sem
– épp csak lélegezgetek

tompafény? csillagokra látok
a világosságot is óvatosra’ intem
 ne segítsen – látok:
e semmi-kis lemez (a párkány)
 tartja síkján az egyensúlyozó világot

Legutóbb szerkesztette - Szécsényi Barbara
Szerző Szécsényi Barbara 40 Írás
Hetvenhét nyarán születtem. Egy éve próbálkozom - hol lelkes, hol csüggedt amatőrként - a versek között megtalálni magam, vagy elrejtőzni bennük.