Kavyamitra Maróti György : Vagyok, mint minden ember

Anyám zsidó volt, Apám meg sváb. Talán
gázkamrában irtották egymást, avagy

szerelemmel nemzettek föl engem?

 

Örmény vagyok a Musza Daghon:
tört térd? örmény az Antiochia
felé vezet? úton. Rohadt zsidó
vagyok a varsói Gettóban, Radnóti
Miklós  vagyok az abdai árokban
és a hegyeken túl. Cigány vagyok,
”b?nöz? természet?”,  valahol
Borsodban. Vagyok kisebbségi baszk
Spanyolországban, vagyok székely én egy
 ”tiszta” román városban. És román is
vagyok Székelyföldén. „Nigger” vagyok én
Alabamában. Sötétfekete, netán
kékszem? fehér vagyok Dél-Afrikában.

Tibeti vagyok Kínában, buddhista,
és tao-kínai vagyok Lhasszában.
”Ich bin ein berliner”, a berlinieket
elválasztó, át-nem-járható falon.

És most, itt ígérem meg: valamely napon,
egy fölvonuláson, buzi, meleg és
 homokos leszek, bár jobb szeretem a
gyönyör?, ringócsípej? lányokat.
Esetleg zsidó-örmény-török-
magyar, vagy bármi, de emberi leszek.
Csak gárdamagyar nem! az sohasem leszek,
soha! Velük egybe nem kívánok magyar
lenni! Te érted, ugye, Attila, te Drága?

 

Úgy áll a helyzet ugyanis, hogy
Anyám zsidó volt, Apám sváb. Talán
gázkamrában irtották egymást? Vagy

szerelemmel nemzettek föl engem?

 

Legutóbb szerkesztette - Kavyamitra Maróti György
Szerző Kavyamitra Maróti György 400 Írás
1951-ben Boldog Sarlósasszony napján születtem. A keresztségben kapott nevemen kívül még az ÃÂrja Majtreja Mandala buddhista rendben kapott nevemet használom előtagként, melynek jelentése: a Költészet Barátja. Voltam segédmunkás, szerszámkészítő szakmunkás, tanár. Jelenleg semmi vagyok: sok-sok érműtétem után leszázalékoltak, igazi semmit-tevő lettem. Ezért írok. Hej,ha csak még egyszer tanterembe léphetnék... Dehogy írnék én ilyen-olyan írásokat: elmondanám a teremben, és az jó lenne. Lettem hát (a drága Arannyal ellentétben) énektanárból éneklő. Elvált vagyok, két nagy gyermek apja, és nagyapja egy gyönyörűségnek, Kamillának, Millának.