Uram, kicsi lányomnak van ma ünnepe!
Talán nyilván is tartod,
bár jelét nem láttam, bevallom, sosem,
mindig rám maradt kedves feladtat,
hogy meghúzzam rovását elmúlt egy évnek,
álljak elé, hogy felköszöntsem.
Érthet?, anyja vagyok!
Uram kicsi lányom t?lem elvadult,
el?bb szakadnivágyón szerelembe bújt,
majd merítve csalódást nagykanállal,
a tavalyi nyárral, hogy magam is futottam
önmagam el?l, után,
a kés? ?szben úgy döntött: nem szeret!
Uram, kérlek, vedd el? könyvelésedet!
Lapozd fel nevemet!
Láthatod, sok nevem van.
Hívhatsz kedved szerint kislánynak, n?nek,
jó anyának, hitvesnek, hitszeg?nek,
szeret?nek, bolondnak, kosnak,
néha ostobának és bigottnak.
Most , ha nézel, térdemen találsz
újan felhúzott templomodban,
és elég haragodban szemöldök rosszalló ránca,
ha megbocsáthatatlant találsz a jegyzetekben!
Leszek por és hamu.
Sárral mázolt románca tisztának hitt
életemnek.
Fedd? tekinteted szégyelleném!
Uram, enyhíts a szorításodon!
Kérlek, add vissza lányom!
Engedd, hogy újra megismerjen!
Anyának fogadjon és szeressen,
Ahogyan én ?t – fogantatástól!
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 10:00 :: Balog Gábor -csataloo
