Balog Gábor -csataloo : Felvállalás

 

 

Felvállalás.

Csak ennyi. Egyetlen szó.

Bennem él.

Nekimenni ezzel ott, benn,

könny? a világnak

Látlak.

Töpreng?n látlak.

Benned a sanda félszek,

félig éberen álmodott,

meg- és meg nem élt ébredések

sara, gyöngyei.

Osszuk ki együtt!

Ha lehet magunknak, hogy

maradjon  kamrán télre t?zifa,

fénykép, amit majd nézegethetünk.

 

Valami titkos rekeszb?l el?szedett,

sokszor elküldött,

párszor célbaért, zárt ajtón kopogtató,

telekbe, semmi távolságokba fagyott üzenet,

megéltjeink ezüstnitrátba fénnyel kötött mása,

ifjúságaink varázsa, fiatal és meglett

feln?ttkorunk,

egymástól független alakított,

neked ott, nekem itt otthonunk,

ahol a tárgyak is köszönnek,

szomszédok szombatonként grillezni jönnek,

a postás már be sem csönget, csak bedobja a küldeményt.

 

Mindenünk megvan.

Az ajtó el?tt még ténfereg, topog hívatlanul,

kés?n visszatért szerelem.

 

Ne halj meg értem!

Nem kértem!

Úgysem vagy itt

se tegnap, se ma,

a holnapot sem ismerem,

csak azt tudom,

rögökkel tarkított úton, voltál kereszt,

csokor száradó virággal.

Áldást, útravalót, továbbinduláshoz

nem adtál.

Nem marasztaltál.

Felvállalni, tarisznyás,

múltat hordozó magam, nem akartad.

Csak az imámra voltál kíváncsi.

 

Legutóbb szerkesztette - Balog Gábor -csataloo
Szerző Balog Gábor -csataloo 179 Írás
Írok, olvasok. Többnyire jókat.