Kavyamitra Maróti György : Áldás, szellemdal és búcsú

Bárha, hogy ily rút lett a vége,

mégis azt mondom: megérte,

megérte. Életalkonyom egy utolsó

szerelem ragyogtatta, szépítette.

Tizenhárom év után még egyszer

közelembe jöttél, közeledben lettem.

És hogy ha te már nem is vagy,
ha el is röppentél valamerre,

azért én még ott állok melletted,
fejed fölött tartom megáldó kezemet,

és suttogom füledbe szelleménekem,
és most már halálomig így legyen.

Mert most már akár jöhet a halál:

már nem id?ben, már id?n túl talál.

Ha te ott állsz majd mellettem, és

csuklóm tapintja álombeli kezed,

semmilyen vég sem lehet olyan,

mint a jól, szépen alakult kezdet.

Ég és Isten mindörökre veled legyen!

 

Legutóbb szerkesztette - Kavyamitra Maróti György
Szerző Kavyamitra Maróti György 400 Írás
1951-ben Boldog Sarlósasszony napján születtem. A keresztségben kapott nevemen kívül még az ÃÂrja Majtreja Mandala buddhista rendben kapott nevemet használom előtagként, melynek jelentése: a Költészet Barátja. Voltam segédmunkás, szerszámkészítő szakmunkás, tanár. Jelenleg semmi vagyok: sok-sok érműtétem után leszázalékoltak, igazi semmit-tevő lettem. Ezért írok. Hej,ha csak még egyszer tanterembe léphetnék... Dehogy írnék én ilyen-olyan írásokat: elmondanám a teremben, és az jó lenne. Lettem hát (a drága Arannyal ellentétben) énektanárból éneklő. Elvált vagyok, két nagy gyermek apja, és nagyapja egy gyönyörűségnek, Kamillának, Millának.