Takács Andrea-Babu : Emelj magadhoz

 

Emelj magadhoz! Nélküled

eltévedt álom vagyok.

Emelj magadhoz! Nélküled

félelembe zuhanok.

 

Emelj magadhoz! Nélküled

elmosódott perc vagyok.

Emelj magadhoz! Nélküled

születek és meghalok.

 

Emelj magadhoz! Nélküled

éltem grafitpor maszat.

Emelj magadhoz! Nélküled

semmim, semmim nem maradt.

 

Emelj magadhoz, hadd legyek

élet, fény és nevetés.

Emelj magadhoz, hadd legyek

Rád fonódó ölelés.

 

Emelj magadhoz, hadd legyek

dobbanás a szívedben.

Ölelj magadhoz, hadd legyek

sorsvonal a kezedben.

 

Vegyél magadhoz, hadd legyek

otthonodnak parazsa.

Sóhajts magadba, utadról

ölembe találj haza!

 

Fogadj magadba, hadd legyek

kéjbe ránduló sikoly.

Húsomban húsod, hadd legyen

szület? gyermek mosoly.

 

Szoríts magadhoz, hadd legyek

beléd égett szerelem.

Utunk végén majd hadd legyek

vésett sor sírköveden.

 

Legutóbb szerkesztette - Takács Andrea-Babu
Szerző Takács Andrea-Babu 53 Írás
"Isten tudja, honnan jöttem, Köd előttem, köd mögöttem. Szél hozott, szél visz el. Bolond kérdi, mért visz el." /Szabó Lőrinc/