Hiányod ?rjített éjt, napot, s holnapot,
tépázott szívembe új félelmet lopott.
Féktelen gyötrelmem zöld szemében
a boldogság tiszta fénye elkopott.
Bizalmad szilánkjait feledésbe szórtam,
bántó szavaimmal hitetlenül szóltam.
Vádjaim alapját a semmib?l kreálva
rágalom igézet szörnyetege voltam.
Szerelem fény simul bánatomhoz lassan.
Még pislákol, bújik zord szívemhez halkan.
Er?tlen remények álmodják a csendben:
Mosolyod olvasztja könnyeim a fagyban.
/2009. 01.10./
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 10:00 :: Takács Andrea-Babu
