2009. I. 17.
Ahogyan új életre sarjad a mag,
S virágba vonják magukat a gyümölcsfák,
Ahogy felszépíti fátyol-keblét minden virág,
Ahogyan csábítja csillámmal a csillagokat,
S fénye manna-ned?vel vonja be arcomat,
Ahogyan a szirmok belseje bibe-vágyat lehel,
Úgy akarlak szeretni fantom-szerelemmel.
Ahogyan ölét harsány-nyitottan kéjre tárja,
Ahogyan t?zszem? szél-hercegét várja,
Ahogyan visszasírja érzékei nyomát,
Úgy barázdálnám tested egy életen át.
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 10:00 :: Molnár Szilvia
