Te szép vagy,
én boldog,
te mindent viszel ha mész,
én magammal
semmit nem hordok,
te félsz a haláltól,
én az életet látom szépnek,
te szívdobbanásokat számolod,
én a szüneteket mérem.
Te kikapcsolsz,
én bekapcsolódok,
te a szavakat kimondod,
én nem vagyok szónok,
te nevetsz ha rám nézel,
én ha téged látlak, sírok,
te bizonyítékot kérsz,
én egyszer?en csak bízok.
Te anyagot akarsz,
én a gondolatokért küzdök,
te sok vizet zavarsz,
én egy kis ládikában züllök,
te a követ dobálod a vízbe,
én a halakat etetem,
te gy?lölsz élni, ha nem szeretnek,
nekem az egész életem csak szerelem.
Te elbújsz ha baj van,
én megállok a zavarban,
te ha meghalsz, elhamvasztanak,
én humusz leszek a talajban,
te félsz hogy nincsen isten,
én csak keresem, hogy hol van,
te sajtnak látod a holdat,
én inkább veszek egy keveset a boltban.
Neked unalmas a naplemente,
én meg hányok minden szavadtól,
te vonyítasz meg sikoltozol,
én a falat verem de csak haragból,
neked primitív, monoton szemét
a zene,
nekem az éjszaka nesze,
téged üldöz a sors,
engem simogat a keze.
Neked csak a rózsa a virág,
nekem a rózsa csak Gyuri,
rajtam bokszeralsó van,
rajtad jobb, ha nincs bugyi,
látod, furcsa a világ,
mert a tested szeretem,
de ne bízd el magad,
mert a n?t nem benned keresem.
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 10:00 :: Szendrői Csaba
