Szendrői Csaba : Sebaj (azoknak a lányoknak)

 

 

Te szép vagy,

én boldog,

te mindent viszel ha mész,

én magammal

semmit nem hordok,

te félsz a haláltól,

én az életet látom szépnek,

te szívdobbanásokat számolod,

én a szüneteket mérem.

 

Te kikapcsolsz,

én bekapcsolódok,

te a szavakat kimondod,

én nem vagyok szónok,

te nevetsz ha rám nézel,

én ha téged látlak, sírok,

te  bizonyítékot kérsz,

én egyszer?en csak bízok.

 

Te anyagot akarsz,

én a gondolatokért küzdök,

te sok vizet zavarsz,

én egy kis ládikában züllök,

te a követ dobálod a vízbe,

én a halakat etetem,

te gy?lölsz élni, ha nem szeretnek,

nekem az egész életem csak szerelem.

 

Te elbújsz ha baj van,

én megállok a zavarban,

te ha meghalsz, elhamvasztanak,

én humusz leszek a talajban,

te félsz hogy nincsen isten,

én csak keresem, hogy hol van,

te sajtnak látod a holdat,

én inkább veszek egy keveset a boltban.

 

Neked unalmas a naplemente,

én meg hányok minden szavadtól,

te vonyítasz meg sikoltozol,

én a falat verem de csak haragból,

neked primitív, monoton szemét

a zene,

nekem az éjszaka nesze,

téged üldöz a sors,

engem simogat a keze.

 

 

Neked csak a rózsa a virág,

nekem a rózsa csak Gyuri,

rajtam bokszeralsó van,

rajtad jobb, ha nincs bugyi,

látod, furcsa a világ,

mert a tested szeretem,

de ne bízd el magad,

mert a n?t nem benned keresem.

 

 

 

Legutóbb szerkesztette - Szendrői Csaba
Szerző Szendrői Csaba 261 Írás
Csendben akarok lenni, de csak beszélek, néha beszélni akarok, olyankor hallgat a lélek, néha tekerem a szót is, néha csak elszívom a mondókám, néha csak gitározom az izomrostjaimon, olykor kísérem is gordonkán...