Szendrői Csaba : Szuven-ír sebekre

 

 

 

T?nik ez távolba sötétül vánkosba

süpped el, t?njek el, mint illanékony

kámfora, kínfa tövében gúnyos ölebét

vicsorító szökevény csíkos ingében,

poshadt véred szürcsölöm, gargalizálom,

majd ha jobb lesz, felteszem kezem,

majd ha olyannak látom, eltemetlek életem.

 

Fintorát festeném, kenném, maszatolnám,

minden szakács önmaga konyhájában

a szomszéd konyakját vedeli,

saját nyakán élezi a kést, még két ék

kell az égszínkék eget akasztom vele fel,

a naplemente h?vös szell?t lehel,

ráfekszem pokrócára, rád eresztem

utoljára üldözzön végig a szik

sivatagban a délibábig, most nem világít,

csak pislákol Óciás szeme,

takard el a sajátod, úgysem tetszene,

ahogy kilométeres távolságba

gejzírként fröcsköli vérrel,

csak a hatás kedvéért, ideális ívvel.

 

Aztán hátrad?l, összelöttyedt b?rének ingoványa,

csalitos sz?rszálak félhomályban,

szürkület köszöntött rá a hágóban,

csicserg?n szalonna darabkát szanálnak a szalonkák,

halogén izzók látomása vakít el végleg,

türelmemben elveszítem, önmagam realitása antikvitás,

ósdi diadalmon nyakamba diadémot helyez jobb híján

a kész, elalvó félben lév? csuklyás révész.

 

Ne piszkálj kedves, csak belealudtam,

meg-megsajduló csontozatom agyon van,

vértezem magam páncélját heggesztem,

megfogom az istent fél kézzel, majd szabadon eresztem,

rózsák tövisével vésem a homlokomra,

nincs elég id?, de tartalmaz nyomokban.

 

Ez a táj tékozol, tajtékozol mert elégedetten égsz eléggé.

Benne mint tér-idom, a dómodat freskózod „tele,

van a város szerelemmel” alig látszom ki a mókából,

impresszionista valóságát az expresszionista lexikális definíciójának ízlelgetem,

húzza szét az agyad s nem is sejted,

életed alkonyát a pirkadatra elfelejted. 

 

Legutóbb szerkesztette - Szendrői Csaba
Szerző Szendrői Csaba 262 Írás
Csendben akarok lenni, de csak beszélek, néha beszélni akarok, olyankor hallgat a lélek, néha tekerem a szót is, néha csak elszívom a mondókám, néha csak gitározom az izomrostjaimon, olykor kísérem is gordonkán...