Janáky Marianna : A n? m?vészei

A n? m?vészei

 

tavasz szobrásza n?i testet formáz

blúzom alatt elsimít két izgatott rózsát

derekamra szerelemövet

férfi szemekb?l fon

szoknyámra táncoló napot

grafikusa rajzol

csíp?mre ritmust zenésze komponál

gyönyör hangjaiból tokkátát

 

fest?je orchideát vázol testemre

lefesteni gyöngyét nem merte

combjaim vonalát fényb?l keveri

szerelem illatát nedvét rákeni

lábaimhoz költ?je formás szonettet ír

elém szóvirágokból sz?nyeget terít

 

s én a n?

büszkén m?vészek karjain

bevonulok

férfi szívek kapuján

———————————————–

 

Kedves Marianna!

Értem mit sugallsz, ám férfiként nem hoz t?zbe – remélhet?leg ez nem az el?rehaladott koromnak tudható be – ugyanis nem tartod feszesen a vers szerkezetét, hagyod, hogy az olvasód elkalandozzon, másra figyeljen. A téma nem engedheti meg ezt a nagyvonalúságot, lássuk be!

 

 

 

 

 

 

Legutóbb szerkesztette - Janáky Marianna
Szerző Janáky Marianna 201 Írás
Hullámvonal vagyok tengerkék szemedben, csillaggá válunk, ha elernyedtem À“ mondhatta édesanyám édesapámnak, mikor megfogantam Hódmezővásárhelyen. S ma már a második kamaszkorom élem. Férjem és fiam elengedtem, mert ideje volt, hogy megtalálják önmagukat a világban. Ahogy nekem is. A hatvanas évek titkaiban nyugodt gyermekkor ölelésének emléke kísért a kamaszkor mindenttudniakarok világába, annak ellenére hogy édesapámat 8 éves koromban eltemették. Csak most értem meg, hogyan vonult át hiánya az életemen. A társban apát kerestem, s a virágokat soha nem szerettem, hiszen sírgödrébe egy rózsát dobattak 1963-ban velem. Egy családi festő barát, Füstös Zoltán és szüleim társaságának tagjai, színházi előadások, kiállítások feledtették a bennem meggyökerező hiányát. Gimnáziumi tanáraim mutattak utat a kamaszlánynak, merre milyen elvárásokkal induljon el a felnőtté válás útján. nszerelmes, az irodalmat és művészeteket szerető, tanáraimat tisztelő éveim meghatározták pályaválasztásom. Tanár lettem. ÀžIdegen nyelveket tudni szép, a hazait pedig lehetségig mivelni kötelesség.À Diploma munkám Kölcsey Parainesis-ének elemzése volt, és elképzelt unokahúgomnak magam is írtam egy intést, buzdítást ÀžmellékletkéntÀ. Csak ma vagyok képes arra, hogy felfogjam, mit adott nekem mindaz, amit kisfelnőtt koromig átéltem. Felelősségteljes felnőttkor következett annak minden örömével, fájdalmával. Szerelem, munka, munka, munka. A legnagyobb csoda a szülés, a fiammal való egységtudat érzése. Majd munkahelyek sora. (Miért? Hogy minél többet tapasztaljak?) S ismét tanulás. Német nyelvtanári és könyvtári asszisztensi végzettséget szereztem. ÀžŐstől örökölt szenvedélyÀ-em, érzékenységem meghatározta nevelői pályám. Szerettem és viszontszerettek. Három éve megírt első versem óta a célom az, hogy írásaimmal is tanítsak, és nőként a szeretet, a szerelem, az erotika csodáját megmutassam. 2010. májusában felvettek a Szegedi ÃÂrók Társaságának tagjai közé. A Szegedtől Szegedig antológiában 2011-ben három kisprózám jelentették meg, és az Irodalmi Jelen Nyitott ajtók antológiájában "egypercesem" lett a címadó írás. Legyen tiéd örökre legalább egy írásom!