– Azt mondták, nincs meg a formaigény,
egy sor emígy, meg amúgy dibdáb jön.
Mit tesz az ember ilyenkor, mester?
– Megteszi – egyiket így teszi meg,
másikat úgy, ahogy illemb?l kell;
példabeszéddel jönnék, n?kr?l szól-
na, de hagyjuk…
– Jaj, ne, a lényeget…
– Vannak a könnyebb kis n?k, jambus a
lába, de mindnek – tárul a lényeg;
lassabban visz a célhoz a hexa-
meter, meg több a körítés abban.
Strófákat szeretek villantani,
azt csak a vájtszem? tudja mire
szolgál, Kassák is versi szabadnak
hitte a niklai férfi dalát,
aszklepiádeszi – semmi neki,
Szapphó s?t Alkaiosz – üres osztály…
De szerelemre nehéz n?k szája
lefittyed, báva szeméremajak
ki-kitárva, ha jól tempózol, s már:
csattan a csók, de te föl ne vegyed –
buja n?t vártál és – kapsz frigidet,
tempót pótol a teste helyébe,
saját hulláma, a rüthmosz nincs meg…
Elmenekülj hát, ifju barátom,
költészetnél több, hidd el, az élet.
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 09:59 :: Petz György
