Kavyamitra Maróti György : Az év elmúlt

 

Háromszázhatvanöt napja már.

Háromszázhatvanöt napja még

itt jártál. Ettél és ittál,
fésülködtél, megmosakodtál,

és én – szokás szerint – elmentettem
földre hullott hajszálaid.
Aztán a Kogartba mentünk,

és megnéztük Gulácsyt.
Ellen?riztük, élnek-e még
Na’Conxypanban  ezüstös test?
holdszerelmesek? Aztán visszamentünk
 a kis, albérleti szobába.
Újra ittál és ettél.
Búcsúzáskor megöleltél,

és azt mondtad: „Vigyázz

magadra, ezüsthajú!”

Sejthettem volna, hogy

ez volt a búcsú? Csak rávágtam:

„Vigyázok, csillagszem?.”
Sejthettem volna eljövend?t.

Így még sohasem búcsúztál.

Július huszonhatodika volt.
És minden szerelem

hamvába holt,

és halott minden

ezüst-holdtest? szerelmespár,

és ezüsthajú szerelmes

azóta már.

 

Legutóbb szerkesztette - Kavyamitra Maróti György
Szerző Kavyamitra Maróti György 400 Írás
1951-ben Boldog Sarlósasszony napján születtem. A keresztségben kapott nevemen kívül még az ÃÂrja Majtreja Mandala buddhista rendben kapott nevemet használom előtagként, melynek jelentése: a Költészet Barátja. Voltam segédmunkás, szerszámkészítő szakmunkás, tanár. Jelenleg semmi vagyok: sok-sok érműtétem után leszázalékoltak, igazi semmit-tevő lettem. Ezért írok. Hej,ha csak még egyszer tanterembe léphetnék... Dehogy írnék én ilyen-olyan írásokat: elmondanám a teremben, és az jó lenne. Lettem hát (a drága Arannyal ellentétben) énektanárból éneklő. Elvált vagyok, két nagy gyermek apja, és nagyapja egy gyönyörűségnek, Kamillának, Millának.