Elbeszélés

Időutazás – A föld felmelegedése után! 2. rész

  Már 57019. évnél járunk az én időszámításom szerint. 30000-től mostanáig, meglepő változás történ a földi éghajlatban. A forró időszak jelentősen meghosszabbodott a jeges időszakhoz képest, mert elbillent a pólusok helyzete és szétcsúszkáltak a litoszféra rétegek, néhány valószínűleg eltűnt az [… Tovább]

Elbeszélés

Időutazás – A föld felmelegedése után! 1. rész

(Első rész)   2019. augusztus havában járunk és én megkezdem az utazásomat a távoli jövő felé. Vagyis, én nem utazok sehova, hanem egy titkos helyen elhelyezett időkapszulában töltöm az életemet, és amíg én várom az idő elmúlását, addig körülöttem létrejön [… Tovább]

Életrajz

Debrecen, Teleki utca 60.- 7. rész

Anyám negyvenkét éves volt, amikor elváltak, én pedig tizenhat, már javában kamasz, így reagáltam a dologra is, Korda György féle számot hallgatott, potyogtak a könnyei, megkérdeztem, „aput siratod?”, dühös voltam, mit sír, most már nyugalom van. Évekkel később, amikor én [… Tovább]

Életrajz

Debrecen, Teleki utca 60.- 6.rész

Itt kezdtem az általános iskolát, nem sokkal azután, hogy leköltöztünk, akkor még leányiskola volt, a tantermet szélességében keresztül érte a pad, hatan ültünk egymás mellett, télen pedig vaskályha adta a meleget, akkoriban volt szénszünet is, mondanom sem kell mindannyiunk örömére. [… Tovább]

Életrajz

Debrecen, Teleki utca 60.- 5.rész

Apánk, Szabó Mikós, harcolt a második világháborúban századosként, majd a háború végén Oroszországban hadifogságba került, sokat mesélt róla esténként, éheztek, a fagyott földből vérző ujjakkal kaparták ki a megfagyott krumplit, szemfüles volt és igazi hős az elbeszélések alapján. Harcolt a [… Tovább]

Humor

Pénzt vagy… 1. rész

  – Állj!  – Pénzt, vagy életet! A felszólított fiatal nő megállt, és hirtelen mozdulattal visszafordult. A behajlított bal karján levő ridiküljét magához szorította, de a jobb tenyerébe marokra fogott bevásárlótáskát nem. Szigorú tekintetét végigvezette a felszólítást kimondó fiatalemberen. A [… Tovább]

Novella

A szemek (4)

(4) Éva elég későn ért haza. Az apja húzta az időt, beszélni akart vele az örökségérő, de nem jó híreket hallott. A legnagyobb része jelzálog, és sajnos, a szülők halála esetén, Éva nem sokat fog örökölni. A lányt nem nyugtalanította [… Tovább]

Novella

A szemek (3)

(3) Éva vonata késett. Ádám meghagyta a taxisofőrnek, hogy várjon. – És ha nem jön időben a vonat? – kérdezte a taxis. – Nem tudom. Kijövök, és kifizetem. – Nem lenne baj, ha most kifizetné a számlát, én pedig lecsapom [… Tovább]

Novella

A szemek (2)

(2) Ádám kitakarította a műtermet. Összeszedte a beszáradt festékeket, és felmosta a padlót. Nem szerette, ha minden a helyén van, de tudta, mit, hol keressen. A kívülálló rendetlenséget látott, ő pedig a káoszt, amelynek megvan a maga rendje. Éva nem [… Tovább]

Novella

A szemek (1)

Könyökével rátérdelt a vászonra, és hosszan nézett maga elé. Ezernyi vázlatot készített már, de félredobta az ötleteket. Nem adták vissza a szándékot, hogy megalkossa a legszebb nő portréját. A modellel nem volt semmi baj. A tökéletes arcvonások, a női szépség [… Tovább]

Kisregény

NORA – II. – 10./2 Doktor Zsolti

– Ádi! – kiáltottam, amennyire kínlódásom engedte. Néhány másodpercig vártam, majd felemeltem fejem a párnáról, hogy halljam, jön-e válasz. Nem jött, helyette léptek hangja a lépcső felől. – Mégis csak a kaszás… – motyogtam magam elé, majd bebújtam a paplan [… Tovább]

Kisregény

NORA – II. – 10./1 Doktor Zsolti

Már hajnalodott, amikor beértem a házba. Egyáltalán nem lettem jobban. Hibás gének, törött kromoszómák képei kavarogtak bennem, émelygésbe kergetve a gyomromat. Néha elképzeltem, hogy egyetlen seben keresztül – mint kilyukadt gumimedence – perceken belül kifolyhat az összes vérem. Azon viszont [… Tovább]

Kisregény

NORA – II. – 9./2 Hemofília

Szerencsére ott termett Zsolti. Azt hiszem, leginkább a hangja alapján ismertem fel. Bár a telihold most is reflektorként világított a háta mögül. A haját láttam, amit ezüsttel fésült át a fény, arca és teste árnyékba burkolózott. Vállaimat erőteljesen a falhoz [… Tovább]

Kisregény

NORA – II. – 9./1 Hemofília

Tehát kiderült, hogy Ádám sem tudott mindenről. Az amfetamint anyám kínálta ezüsttálcán. Legalábbis így hittem. Önvédő mechanizmusból, vagy tényleg így történt, már sosem fogom megtudni, mindenesetre pontosan tudta, melyik sminkes fiókjában szoktam kotorászni… Talán mindvégig szeretett. Az ő beteg, skizó, [… Tovább]

Kisregény

NORA – II. – 8./1 Az angyal báránya

Végül hazavitt, de közben egy szót sem szóltunk egymáshoz. Ő biztos a nőjére gondolt, én meg arra, mi lesz, ha elmondja Ádinak. Bezárnak valami drogelvonóra, és azzal kész, vége az életemnek. Ha a szüleim megtudják, akkor meg tuti fix. Ültem [… Tovább]

Kisregény

NORA – II. – 7./2 Fekete balettcipők

Táncolni, akkor olyan érzés volt, mintha a bőröm alól peregtek volna ki a hangjegyek. Én voltam a zene, az arc, a kar, az erő, az egyensúly. A vállam úgy hajlott, mint méla tó partján a szomorúfűz zsenge ága. Ujjaim végéig [… Tovább]

Kisregény

NORA – II. – 7./1 Fekete balettcipők

Padebure, padebure, demiplie, tendu, demiplie, fondu, écarté, arabesque, sauté, pirouet, éffacé* A szavak mozdulatokként jelentek meg képzeletemben, izmaim feszüléssel követték. A zárórész. Az én részem. Anyám gyűlölni fogja – nyomasztott a gondolat, és a hányás sem segített különösebben a megkönnyebbülésben. [… Tovább]

Kisregény

NORA – I. Rész – 6./2 Éjféli varázsvilág

Hanyatt-homlok rohantam a fürdőszoba felé. Mikor odaértem, loholtam azonnal vissza a szobámba, hogy kikapjak a szekrényből valami ruhát, majd újra a fürdő felé robogtam. Azonban ott eszembe jutott, hogy a sminkkészletem a szobámban maradt, így vissza; ide-oda dobogva a folyosón. [… Tovább]

Kisregény

NORA – I. Rész – 6./1 Éjféli varázsvilág

Sikítva ébredtem. Legalábbis úgy éreztem, de valószínűleg a hangom még az álmom része volt. Az ágyamban feküdtem, és anyámat pillantottam meg, ahogy sürög-forog a szobámban. Csak felfigyelt volna, ha meghallja a hangom?! Bár, ki tudja… Egy ideig csak bámultam, de [… Tovább]

Kisregény

NORA – I. Rész – 5./2 Fehér köpeny és csókcukorka

– Mentolos cuki? Kérdezte pár perccel később, amikor újra tovább tudtunk indulni. A jobb kezével vette ki nadrágzsebéből a pici dobozt, és egy kézzel pattintotta le a fedelét, miközben továbbra is az útra figyelt. – Kösz! Kettőt a tenyeremre rázott, [… Tovább]

Kisregény

NORA – I. Rész – 5./1 Fehér köpeny és csókcukorka

Ádám valóban sok mindent átgondolt, bár velem egy mukkot sem osztott meg mindebből. Valóban átértékelhette a dolgokat, amiért úgy döntött, hogy engem a kórházban hagy, míg ő hazarohan. Haza: ahonnan kipislantanunk sem szabadott volna, nem hogy a városig furikázni. Nem [… Tovább]

Kisregény

NORA – I. Rész – 4./2 Kórháziszony

Egy fia autó sem közlekedett rajtunk kívül ezen a szombat reggelen a behavazódott utakon. Egy rövid, családi házas részt követően, az országút egészen a városig nyúlt. A falu, amit már magunk mögött hagytunk, olyan volt, mint Aprajafalva. Hol alacsony, hol [… Tovább]

Kisregény

NORA – I. Rész – 3./2 Titkos napló

Órák sem teltek el a naplóm elégetését követően, de én újra írni szerettem volna. Kiönteni mindent egy papírra, de nem lehetett. Vagy mégis? És ha elégetném megint? Nem kockáztathattam. Ha a szüleim rajtakapnak, megölnek. Alig aludtam ezen az éjen. Hófehér [… Tovább]

Kisregény

NORA – I. Rész – 3./1 Titkos napló

Lopva hátra-hátrapillantottam ahogy távolodtunk egymástól. Először csak vigyorogtam, majd mikor már teljesen biztos voltam abban, hogy hallótávolságon kívül van, ugrálni és ujjongani kezdtem. Amitől aztán megint rám tört a köhögés, így összeszedtem magam, és megpróbáltam normális ember módjára viselkedni – [… Tovább]