Avi Ben Giora. : Imola 24.

24.

 

Marika ezek után feketebárány lett. Rásütötték a bélyeget, hogy egy orosz parancsnok nője. Egyesek még kegyetlenebbül az ellenkezőjét terjesztették, hogy az egészet ő tervelte ki, koholt vádak alapján így szabadulhasson meg Igortól. Egyszóval célkeresztbe tették. Hiába volt jegyzőkönyv a magyar hatóságok kezében a valóságról, az soha sem kerülhetett napvilágra. Finoman figyelmeztették a magyar felet, hogy tegyenek lakatot az ügyre, felejtsék el az egész esetet. Persze Balázst is meghurcolták. Kilátásba helyezték, ha továbbra is az ügy folytatását szorgalmazza, valóban mehet valami építkezésre „homokozni”. Válaszút elé állították. Vagy hallgat, és akkor építészmérnök lehet, vagy jártatja tovább a száját, mint az igazság lovagja, akit előbb- utóbb kikészítenek. Sok választása nem maradt.

Árva gyerek volt, és egyfajta kiválasztott, kedvezményezett példaképpé faragták, akit az egyszerű szürke és reménytelen életből kiemelve, karriert futtattak be vele, hogy mintaként tudják mutogatni a többi fiatalnak. Most érkezett el ahhoz a ponthoz, amikor megunva ezt a szerepet, az igazságot akarta. Ám belátta, hogy esélyei egyenlők a nullával. A rendszer rabja, és ha nem az elvárásoknak megfelelően viselkedik, visszasüllyeszthetik oda, ahonnét kirángatták. Csak egyet kért, hogy helyezzék át erről az építkezésről máshová. Marika megtetszett neki, ám tisztában volt azzal, hogy ez a karrierje végét is jelentheti. A lány egy ellenségfigurává vált.

Bárki, aki kapcsolatban maradt Marikával, azt hamar ellehetetlenítették, ahol tudtak, keresztbe tettek a lánynak. Ennek ellenére nem adta fel. Úgy gondolta, az iskolát mindenképpen befejezi, és ha majd megkapja a diplomáját, azután a háta mögött hagyja ezt a várost. Persze, Imolához és családjához kötődése is sokat nyomott a latban. Rajtuk kívül senkire sem számíthatott a jövőben.

Imola terve viszont kezdett a megvalósulás felé haladni. Muzsnay atya megszerezte a szükséges támogatást, és Máriafürdőn hamarosan megnyílt az óvoda és iskola. A környék gyerekeit ezután nem kellett Keszthelyre vinni a szülőknek. Imolát jelölték persze a szakiskola elvégzésére, de ezt csak Budapesten végezheti, a felköltözést egyeztetnie kellett a családdal.

Borbála, az édesanyja is — noha sok köze nem volt a Marika körül kialakult viharnak —, mint Igor egyik „kedvezményezettje” szintén bajba került. Miután lekáderezték, elbocsátották a vasúttól, és nem vették fel sehová. Péter még a kórházban volt, a szanatóriumi elhelyezés csak ígéret maradt. Vica még fiatalkorúnak számított, felügyeletre volt szüksége, Imola pedig szintén válaszút előtt állt.

András sorsa is egy csapásra megváltozott. Ő sem kerülhette el a meghurcoltatást, megtorlást. Először csak nem tartották be azt a színlelt vállalati kötelezettséget, hogy minden hétvégén haza tudjon menni a családhoz. Nemsokára az egész brigádot vonatra rakták, és a Szovjetunióba vitték jóvátételi munkákra, ahogy abban az időben mondták „malenkij robotra”. Minden kapcsolata megszűnt a családjával. Borbála hiába kérdezősködött mindenfele, sehol sem adtak neki elfogadható és valós választ. Ha fia után érdeklődött a hatóságoknál, minduntalan azzal küldték el, hogy András különleges feladat végrehajtásában vesz részt, amire kiválasztották társaival. Mivel titkos tervről van szó, további információval nem szolgálhatnak. Teljesen összeomlott. Ha akkor nem segít rajta a régi barátnő, kitudja, mi történik vele. Panni, is igényelt ez kis földet, de miután nem bírt vele, elsők közt lépett be a közösbe.

A földosztás nem hozta meg a hozzáfűzött reményeket. A földtulajdon öröme nem tartott soká. Vetőmag alig volt. Eszköz a föld megműveléséhez szintén hiányos. Aztán belátva, hogy ez így nem fog menni, gondolt egy nagyot Rákosi rendszere. Túl hamar tagosították be orosz kolhozok mintájára a földeket, közös gazdaságokat, termelőszövetkezeteket hoztak létre, amikbe az új földtulajdonosokat, kisparasztokat bekényszerítették. Gépeik nem voltak, csak régi, elavult roncsok, és esetleg amit az oroszok, mint selejtes használhatatlan darab, nagyvonalúan átadtak. Ezért komoly nyomásra még azokat a gazdákat is betagosították, akik önszántukból nem voltak hajlandóak csatlakozni, de lovaikra, gépeikre szükség volt a szövetkezetben, be kellett vinniük a közösbe. A sok tapasztalattal rendelkező, régi földtulajdonos termelőket kuláknak kikiáltva kifosztották, üldözték, megverték, vagy kitelepítették, internálták. A szegényparaszt nyomorgott, hát engedett az agitálásnak, belépett a TSZCS-be a jobb élet reményében.

Amikor megkapta a beígért kiscsirkéket, egy pár darabot Borbálának adott Panni néni. Közbenjárására végül is az éppen megalakult termelőszövetkezetbe bevették barátnőjét, mint kisegítő állatgondozót.

— Ne keseregj a sorsodon. Ne engedd, hogy mások irányítsák azt, amihez nincs semmi joguk. Sokban vagyunk velük függő viszonyban, de ki lehet alakítani egy másfajta életet is. A háztájiban meg tudod termelni azt, amire a családnak szüksége lesz. Neveld fel a csirkéket konyhai hulladékon, hamarosan rántani valók lesznek. A TSZCS-ben elintézem, hogy jó helyed legyen. A többi meg kialakul. Engedd el Imolát Pestre tanulni — folytatta Panni néni. — Ott talán van némi jövője. Tanárnő lehet. Pétert és Vicát csak úgy tudod nevelni, ha mindig mellettük lehetsz. Te nem is tudsz erről persze, Vicát el akarták vinni állami gondozásba, miután megszüntették a vasútnál a munkádat. Péterrel meg amúgy is az a helyzet, hogy bármikor elvehetik tőled, arra hivatkozva, hogy a betegsége miatt szükségesé válik, hogy az állam nevelje tovább. Hogy ez nem igaz és szemenszedett hazugság, az a legkevesebb. Nekik ez egyfajta megtorlási lehetőség. Ne törődj velük. Ha rendesen dolgozol, nem nyitod ki a szádat, talán elfelejtenek. Még nehéz idők fognak ránk köszönteni, de túl kell éljük a gyerekeink miatt.

 

Mielőtt másik építkezésre helyezték volna Balázst, találkoztak Marikával. Ő nem nagyon szorgalmazta ezt, mert a rossz emlékeket nem hagyta feledni, de nem is tett ellene. Amikor kérdezősködött róla és üzenetet hagyott neki a fiú a kórház portásánál, elgondolkodott: Balázs csinos fiú, alig pár évvel idősebb nála. Talán mégsem árt, ha van egy pártfogója, aki a barát szerepét is betölti. Elment a megjelölt találkahelyre.

         Balázs elmondta, előzőleg az éppen épülő Sztálinvárosba jelentkezett munkára, a Vasmű építéséhez, aztán mégis egy budapesti lakótelep építkezésére küldték. A főváros egyre nagyobb lakáshiányban szenvedett. Egymás után nőttek ki a földből a panelházakból álló lakótelepek, éppen ezért ide osztották be egy építésvezető mellé, mint gyakornokot. Bizonyára azt tartották szem előtt, hogy a kommunista ifjúság körében kevesebb zavargást tud okozni egy szürke lakótelepen, mint a Vasmű kemény munkásai közt.

         Marika számítgatta magában, ha majd ő is Budapestre kerülhet, jó, ha lesz ott egy ismerőse.

         Mielőtt végleg elköltözött volna Balázs, ismét felkereste Marikát. Tetszett neki a lány, és mivel nagyjából hasonló gondolkodásúak is voltak, és teljes árvák, senkihez nem tartozók, úgy gondolta, ez a lány hozzá illene. Persze, nem mert még ilyen rövid ismeretség után nagy terveket szőni.

 

Vége az első könyvnek

 

Legutóbb szerkesztette - Avi Ben Giora.
Szerző Avi Ben Giora. 453 Írás
A nevem nem pusztán művész név. Még csak nem is nick név vagy ragadvány. Ezt a nevet viselem immár több mint negyven éve, miután kivándoroltam. Azóta sok víz lefolyt itt a Dunán és Jordánon. Jó pár éve csatlakoztam a Hét Torony csapatához és azóta is itt tanyázok, rendszeresen.