12. Kám vagy táltos?
Mire visszaért a jurtához, Bolan már kereste. Amint meglátta kezében a három piros pöttyös gombakalapot, rémülten kezdte magyarázni:
— Az mérgező! Attól meghalunk! — s élénk gesztikulálással próbálta megértetni a lánnyal félelmeit.
— Börű — magyarázkodott, hogy érte teszi.
— Nem! Nem! — kiabálta. — Azt mondtad, megpróbálod megmenteni! Nem adunk neki!
Megpróbálta erőszakkal elvenni, Babba a háta mögé rejtette. Dulakodni kezdtek. Feltehetően végül a túlerőnek sikerült volna megkaparintania a mérgező, hallucinogén gombákat, ha nem jelenik meg ismét Karsa „tolmácsa” kíséretében. Megjelenésére a közelharcot abbahagyták. A kám nyírfakeretet nyújtott át, egy villás botot, egy darab bőrt, némi zsineget, festéket és két csengettyűt is.[1] Babba arca felragyogott. Felvette a kezéből dulakodás közben leejtett galócákat, s a tűzbe dobta. A kettő egyszerre nem használható.[2] A festéket visszaadta. Ők a hontban nem festik a táltosdobot. [3]
— Dumbra. Meg tudod csinálni? Rénszarvasbőr…
— Én nem készíthetem el. Azt másnak kell [4] — nyújtotta át Bolannak. Venka fordított, sőt magyarázott.
A táltos-dob Karsa segédletével csakhamar elkészült, és Babba a kezébe vehette. Bolan Karsához fordult, és megkérdezte, mivel tartozik. A kám mosolyogva hárította el, derekára mutatva.
A szertartásnak nagyszámú nézője akadt, egyesek csak kíváncsiskodtak, hiszen igencsak különbözött azoktól, amelyeket Karsától láttak. Akadt, aki a kámot rosszallóan kereste a tekintetével: miért engedi meg? Rontást hozhat az ordura, hiszen nem Tengrinek, hanem más istennek szólt. Ám senki sem avatkozott bele. A mély gyászban Ayi temetésére készülő Levent, Sári Kán és családjaik pedig nem jöttek el kíváncsiskodni. Akadt más dolguk is, így csak másnap, a temetés után értesültek a részletekről.
Babba igencsak kimerült révülés közben. Az utolsó dolog, amire vágyott lefekvéskor, az az ölelkezés. Nagyon meglátszhatott rajta, mert egy erőtlen „Ne!” elég volt Bolannak, hogy hagyja aludni.
Babba arra sem ébredt fel, amikor ura felkelt. Börü verte fel álmából. Kire moroghat?
— Ilkay! — ismerte fel a beszélőt.
Ettől először megijedt, ám a következő pillanatban az eb tegnapinál jóval élénkebb morgása vonta magára figyelmét. Mellette termett. A jurta ponyváján áthatoló kevés fényben is meglátta az állat ismét fényes és nedves orrát. A fejét pedig fel tudta emelni!
— Jobban vagy? — ujjongott.
Sietve nyitotta fel a jurta bejáratát.
— Bolan! — kiáltotta el magát.
Pusztába kiáltott szónak bizonyult, mert a fiú lovát sem látta. Nem volt, akivel megossza örömét, így sietve cserélte ki a gyógyító pakolást. Amikor befejezte, egy ideig még ölében tartotta a lábadozót, és kényeztette egy kicsit.
A csodának, Börű magához térésének hamar híre ment. Babba nem értette a pusmogást, bár a többször hangoztatott „bügü[5]” szót kihámozta beszédükből. Majd megkérdi Venkát — gondolta. Nem is kellett sokat várnia rá, mert Karsa kám társaságában nemsokára megjelent.
Babba szíve megdobbant. Hiszen megmentetve Börűt, bár az öreg azt ajánlotta, ne hagyja szenvedni, így a kám tekintélyét csorbította. Első pillanatban úgy tűnt, Karsát saját tekintélyénél jobban foglalkoztatja az eb gyógyulása. Leguggolt hozzá, megsimogatta, csak míg felállt, komorult el az arca.
— Nem Tengrinek, hanem más istennek a segítségét kéred. Az emberek azt suttogják, hatalmad van gonosz erők felett, ha még az alsó világból is visszahoztad a lelkét. Egyesek félnek, mert rontást hozhatsz rájuk. Ha a felső és alsó világgal tartod a kapcsolatot, meg kell ismerned és elfogadnod a mi hitünket, Tengrit, szertartásainkat. Akkor talán kám is válhat belőled, bár népünknek még nem volt asszony kámja. [6] Akarsz az lenni? Nem kell azonnal választ adnod. De ha továbbra is számunkra idegen szellemekhez fordulsz mindenki szeme láttára, az ordu egyes tagjai ellened fordulhatnak. S akkor Bolan sem tud majd megvédeni.
Karsa távozott, Venka még maradt. A szamojéd születésű baskort asszony meglátta Babba csalódott arcát.
— Nehéz az isteneidtől megválni… Az a legnehezebb. Úgy érzed, elárultad őket. Lassan megszokod… — biztatta. — Vajon van két égig érő fa? Tengri és Numi Torum mindketten a tetején laknak. Talán csak más néven tiszteljük ugyanazt? Vagy kicsit másképpen képzeljük el őket? Vajon épp akkora bűnt követünk el, ha más névvel illetjük, és ha Földanyát[7] Umaynak szólítjuk, Méh Anykinak vagy Kaltes Ankinak?[8]
Babba, bár próbálgatta meggyőzni magát Venka igazáról, ott benn egy páncél védte ősi hitét, amelyet épp készült elárulni. Még az sem könnyített lelkén, amikor így fohászkodott magában:
— Ezt róttad rám Kaltes Anki? Miért szőtted ilyenné életem fonalát? Miért akarod, hogy így legyen? Még meg is tagadjalak?
Isteni akarat vagy sem, minden porcikája lázadozott ellene. Pedig aznap még várt rá egy kaland. Bolan egy csukával tért haza. Babba a hal láttán visszahőkölt. A mutogatás nem sok sikerrel járt. Hiába próbálta megértetni urával, hogy ő, mivel nő, tisztátalan, ezért nem szabad késsel megvágnia a csukát, ezért azt neki kell megpucolnia és felvágnia, utána, ha kell, ő megsüti, és eszik is belőle.[9] A férfi eleinte nevette a dolgot, s a csuka szájába helyezve ujját, mutatta, már nem harap. Végül Venka tolmácsolására lett szükség a helyzet tisztázására.
— És ha mégis megvágnád, akkor mi történne?
— Nem, nem, azt nem lehet! — hárított rémülten.
A fiú mit tehetett? Nekiállt ő megpucolni. E rémület csak vallási tabut rejthet. „Ne ítéljetek el másokat a hitük miatt. Tengri az egyetlen, akinek joga van másokon ítélkezni.” — jutottak eszébe Karsa tanításai.
Ők nem mentek el Ayi temetésére, ahol Karsa a fiú lelkét Tengrinek ajánlotta. Nem mehettek, mert nem kívánatos jelenlétükkel megzavarhatták volna az elhunyt utolsó útjára való felkészülését. Feláldozták és Ayi mellé temették a lovát, ellátták fegyverekkel, edényekkel, étellel-itallal, és minden szükségessel a rá váró úton, majd kurgánt emeltek föléje. Mindennek tökéletesnek kellett lennie, az elhunyt lelkének érdekében. Ha a szelleme valami hiányosságot tapasztal, visszajárhat kísérteni. [10] A rokonok a gyász jeleként tőrrel bevagdosták arcukat, levágtak egy tincset a hajukból, és mellé temették. A szertartást aztán halotti tor követte.
Csak a temetést követő napon lett Leventnek és Sári Kánnak annyi ideje, hogy a fülükbe jutott pletykákkal szembesítsék Karsát. Ilkay és a feleségeik, Ereka meg Ela kánbikeh is szóvá tették már nekik Babba szertartását, nyomást gyakorolva férjeikre.
— Még te adtál neki anyagot, amiből kám-dumbrát készítsen, sőt segédkeztél is az elkészítésében? Te, az ordu kámja? Segédkeztél idegen szellemeket idézni? — feddte meg Sári Kán.
— Annak, aki csak rontást és fájdalmat hozott ránk? Az a nő egy rontó szellem… — tette hozzá Levent.
— Megmentette Börüt — szakította félbe Karsa. Én nem tudtam segítni rajta. Azt ajánlottam Bolannak, szüntesse meg a szenvedéseit.
— Annak a nőnek a népe a kutyákat isteníti.[11] Szukakölyke! — kontrázott Levent.
— Börű apja pedig farkas volt. Gök Tengri, az Örök Kék Ég Istene arra tanít bennünket, ne ítéljünk el másokat a hitük miatt. Ő az egyetlen, akinek joga van másokon ítélkezni.
— De azt törvényeink nem írják elő, hogy segédkezzünk olyan szertartásokban, amelyekben hitünktől idegen szellemeket idéznek meg. Az árnyak világából hozta vissza Börűt, s ezt csak úgy tehette, ha maga is odament, s gonosz szellemek segítségét kérte.
— Honnan tudod, hogy gonosz szellemekét? Eddig két embert gyógyított meg itt az orduban, egyik én vagyok!
— Így a pártját fogod ezután… Megigézett téged is, Bolant is. Mesélték a fiúk, Bolan egy másik dombról látta meg és a távolból is meg tudta kötni a gondolatait. És lám, megölte a fiamat. Becsületes harcban Ayi legyőzte a Teremtés Ünnepén. Ám ezúttal gonosz szellemek lefogták a kezét… Rontást hozni ránk jött ide!
— És ha Tengri küldte ide? Ha ő akarta, Bolan rabolja el? Nem jött, hanem hozták, akarata ellenére. A fiúk nőt rabolni indultak oda. Többször is próbált megszökni. Talán Tengri akarta, hogy ne sikerüljön. Lehet, ő vezérelte Bolant is a sötétben, hogy a kaplony elől megmentse. Bármilyen fájdalmas az igazság, Levent, a fiad támadott rá, meg akarta ölni bosszúból, mert megölte Emrét. Talán Tengri azt akarta, éljen. Szerintem valamilyen célja van vele. Itt. Miért pont őt hozták el a fiúk ide, egyedül őt ebbe az orduba? Túl sok a véletlen egybeesés! Bolan nem akart velük menni! Sári Kán, te küldted utánuk! Talán a te gondolataidat is Tengri vezérelte akkor!
— Talán, talán, talán! — vette át a szót Sári Kán Leventtől. — Egy okot mondjál, mi dolga lehet itt, miért vezérelte volna Tengri ide! Küzdjél meg vele, Karsa kám, mielőtt nagyobb bajt nem hoz az ordu népére, sőt a baskortokra!
— Fehér a hajam, Sári Kán, öreg vagyok már, én értem meg a legtöbb telet az orduban, az erőm egyre fogy. Egyre óvatosabban járom a kám-táncot, egy hirtelen mozdulattól lemerevedek. Ha e lány gonosz szellemekkel cimborál, s azoknak a segítségét élvezi, mit érne velük szemben egy, egyre gyengülő, vén kám? Alul maradhatok. De e kérdéssel felnyitottad a szemem. Azt hiszem, kitaláltam, Tengri miért küldte ide. Ha majd lelkem megtér, lesz, aki átvegye helyemet. Ám esküszöm — emelte a kék égre tekintetét —, Gök Tengri halld szavam! Ha e nő mégis rontást hoz az ordura, megküzdök vele! Ily öregen és betegesen bár, de felveszem vele a harcot, ha addig élek is! [12] De addig, amíg gonoszsága bizonyítást nem nyer, megtanítom neki Tengri törvényeit, hogy azok szellemében szolgálhassa az ordut! Én leszek a baksija[13] — nézett fürkészően Sári Kán szemébe. — Ha mellettem van, könnyebben kiismerhetem, s rájövök, ha rosszban sántikál.
— S a Teremtés Ünnepe? Azzal miként lesz?
Karsa elgondolkodott. Hát igen, ez tényleg probléma. Ott, azon a szertartáson csak férfiak vehetnek részt. Pláne nem vezetheti le asszony.
— Azt máskor is együtt tartottuk a jurmaty orduval. Jurtáink közt van a szent hegy, a szent nyírfákkal. A jurmaty ordu kámja levezeti majd a szertartást. Igaz, ez hagyományosan a mi ordunk kámjának feladata, hiszen mi vagyunk a vezér ordu, amely hagyományosan a főkámot adja népünknek, de ők nem a népünk másodrangú tagjai. És lesz az ordunak is kámja, ha Babba beválik. Ha nem… Akkor nem…
— Nincs más, aki helyedbe álljon?
— Van egy kisfiú, de ő csak idén éri meg a tízedik telet… Nem hiszem, hogy megérem, amíg felnő. Másrészt ez a lány tud olyan dolgokat is, amit én nem. Sok tanulni valója van, főleg hitünkről, Gök Tengriről, szokásainkról szertartásainkról, a nyelvünket beleértve. Ám nekem is van tanulni valóm tőle.
Levent Sári Kánra nézett fürkészően: tán csak nem egyezik bele ebbe az őrült ötletbe? Végtelennek tűnt az idő, amíg a kán mérlegelt. Végül nehéz szívvel bár, de bólintott. Ha nem akarta elveszteni tekintélyét népe előtt, nem mondhatott ellent saját szavának. Meghirdetve a párbajt a lányért, az ordu tagjának fogadta el. Nem mondhat ki rá halálos ítéletet, hiszen nem ő ölte meg Ayit. Akarata ellenére került ide. Ez tény… Megbabonázta Bolant, akit ő küldött el a fiúkkal… Azért sem végeztetheti ki, mert talán a jövőben mást is meg fog bűvölni. Talán… S ő üzente a fiúknak, menjenek az Obig… Karsa szava visszhangzott a fülében: „Gök Tengri arra tanít bennünket, ne ítéljünk el másokat a hitük miatt. Tengri az egyetlen, akinek ehhez joga van.” Majd feleségének és lányának a gyászoló arca jelent meg előtte. Várják, hogy…
— Ha történik valami, te leszel a felelős! — mondta a kámnak, majd sarkon fordult. Levent nem akart hinni a fülének. Jobban fájt fiainak az elvesztése, mintsem ésszerűen lehessen hatni rá. S otthon még neki is szembe kell néznie Erekával, aki mindkét fia elvesztéséért keresi az elégtételt.
— Tényleg beleegyeztél? — kérdezte Levent hüledezve apatársától. — Én ilyen kámnak a szolgálataira nem tartok igényt. És…
— Karsának egy dologban igaza van. Ha ő nem lesz többé, választhatsz majd. Fordulhatsz hozzá, de ha ez nem megfelelő neked, akkor mehetsz Senkihez… És lesz még beteg ember az orduban. Addig is, kereshetünk más megoldást, valakit, aki helyettesítse. De addig… — sóhajtott egy nagyot, mert meglátta Ela kánbikehet[14] és özvegy, várandós lányát kíváncsian közeledni. Választ vártak, milyen döntés született. Ő a baskortok kánja, de… Levent legalább háríthat: „Én csak az ordu mergenje vagyok, a kán döntését nem bírálhatom fölül.” Bár… Nem cserélne vele. Inkább szembesül saját feleségével és lányával, mintsem Erekával…
Mégsem Erekát lehetett a legnehezebben szembesíteni Karsa terveivel. Ő csak sírógörcsben tört ki, mert együtt kell élnie azzal, aki mindkét fia halálát okozta. Áldkodásra, vádaskodásra nem maradt ereje. Sári Kán némileg lecsillapította felesége, Ela kánbikeh dühkitörését, ugyanazzal, mint apatársát:
— „Ha ő nem lesz többé, választhatsz majd. Fordulhatsz hozzá, de ha ez nem megfelelő neked, akkor mehetsz Senkihez… És leszel beteg te is.” Az asszony annyi év alatt hozzászokott, hogy nem fenékig tejfel a kánbikeh sorsa, rengeteg megalkuvással is jár, drága árat kell fizetni a hatalomért. Nem egyszer érezte úgy, hogy férje nem kánja, hanem szolgája a baskortoknak. Bizony a sok kötelesség mellett nem egyszer lett első felségként, és egyetlen leánya anyjaként is harmadrangú személy. A nép érdekei rendszeresen fontosabbaknak bizonyultak az övéinél. Ráadásul Sári Kán elvárta családtagjaitól, legyenek példamutatóak a törvények, szokások betartásában.
— Miként várhatom el a közemberektől, ha ti sem tartjátok be őket? — mondogatta. Az ilyenkor felvillanó vészjósló tekintete pedig jelezte, nem érdemes a teljhatalmú kánnal, szembeszegülni.
Viszont Ilkayt bosszúszomja annyira elvakította, hogy csak a csalódást okozó apát látta benne, a kánt nem. Párválasztáskor már egyszer eljátszotta az engedelmes kislányt, a baskortok érdekeit szem előtt tartva. Na, azért ne túlozzunk, nem volt egészen érdekházasság, amit Ayival kötött. Ám…
— Ha te nem, akkor majd én veszem kézbe a megoldást! Teszek én róla, ne ünnepelhesse ezt a győzelmet!
Ebbe az ígéretbe pedig bármi belefért. Legalább ne lett volna szem és fültanúja az utána következő szóváltásnak!
Eljött az este is, mire Sári Kán kedélye annyira lehűlt, hogy józanul tudjon mérlegelni. Mindenkit elküldött maga mellől, egyedül akart maradni. Hej, nehéz az apasors, főleg ha még kán is! Még jó, hogy családi titok maradt Ilkay várandóssága. Ayi nemcsak társadalmi rangjával, de erejével és ügyességével, címétől függetlenül is kivívta magának az elismerést, amire a káni cím örököseként szüksége lehetett. Ha már Tengri elvette tőle a többi gyermekét, fiúkat, lányokat egyaránt… Ám Ilkaynak férj kellene, de sürgősen. Férjhezmenetelekor már egyszer „segített neki” a döntésben. Ám azt mégse teheti, hogy ahhoz menjen hozzá, méghozzá azonnal, aki megölte férjét… Titokban még szeretné Bolant? Gyűlöletét és bosszúvágyát még a féltékenység is fűtené, mivel a fiú olyan hamar megvigasztalta magát? Elvileg semmi törvényes akadálya nem lenne a házasságnak, hiszen az a lány csak egy ágyas, így Ilkay első felesége lenne. Bolannak rangján és vagyonán kívül minden adottsága megvan ahhoz, hogy majdan a helyébe lépjen. Ilkaynak is tetszik… Talán… Ám ismerte lányának büszkeségét is… Hanem, ha meggondolja… Bolan szemében látszik a tűz, ha a szőke lányra néz… Nem, nem mehet hozzá könyörögni. A fiúban is megvan a büszkeség. „S mivel tartom majd el?” Ez a kérdés elhangzana, s ha hirtelen neki, az apának, a kánnak már nem szempont, akkor majd a másik is: „Gyermeket vár Ayitól?”
Sóhajtott egy nagyot. Meg kell beszélnie Elával.
Talán az idő múlása mindent megold… Egy ideig jó lesz szemmel tartani Ilkayt, nehogy valami ostobaságot kövessen el. A törvény rá is vonatkozik, hiába a kán leánya. Azt a lányt már befogadták az orduba. S az utolsó, amire lánya vágyna, az egy újabb érdekházasság. Ennyire sürgősen? Vaknak kell lennie annak, aki nem jönne rá, hogy kakukkfióka is jár a kán lányával hozománynak. Akinek ilyen áron is kellene, az nem a lányára vágyik, hanem a címre. Hej!!! Legalább Elával egyetértett. Miért ne értett volna? Talán először látta férjét elsősorban apának, csak utána kánnak. Sürgősen férjhez adni?… Arról le kell tennie. Egy házasságról nem születhet döntés ily erős érzelmek viharában. Még nem aggastyán. Ha Ilkay fiút szülne… Valamiként meg kellene nyugtatni. Milyen jó, hogy van felesége!… Hiába, az ilyesmiben az asszonyok jobbak.
Ilkay nem hallgatta végig a „nyugtató” anyai szavakat. Ez cseppet sem tűnt biztatónak.
— Ismerem a törvényt. És hülye nem vagyok!
Hátborzongatóak voltak a ki nem mondott szavak. Vajon mit hoz a holnap? Jót nem ígért. Senkinek. Hoz-e megnyugvást és feledést a mindent megoldó idő? Ezt talán még Tengri sem tudta.
[1] A mai obi ugor dobokon háromszor hét pénzérme is van, de akkoriban még nem terjedt el a pénz használata. Ez első pénzérméket nagyjából e történettel egyidőben Krőzus (Kroiszosz) Lüdiai kirány verette i.e. 560-ban.
https://hu.wikipedia.org/wiki/P%C3%A9nz#A_p.C3.A9nz_t.C3.B6rt.C3.A9nete
[2] A dobbal rendelkező táltos, amikor a dobját használja, gombát soha nem eszik Ehet gombát, de akkor a dobját a térdére kell fektetnie, nem használhatja. A galócások és a dobbal sámánkodók között bizonyos feszültség is megfigyelhető. http://saman.org.hu/kerezsi-agnes-samanok-varazslok-latok-kulonleges-kepessegu-emberek-az-obi-ugoroknal/
[3] Az obi ugor és szamojéd sámándobok rénszarvasbőrből készülnek. „A sámánok legfontosabb eszköze ma is a dobjuk. Formára kerek, melyre prémjétôl megtisztított rénszarvasbôr van kifeszítve. Csak olyan rénszarvas bôre jó erre a célra, amelyet állatáldozattal öltek meg. (Szopocsin, I. Sz. ? Voki-rap-jagun folyó, 1991. március) A sámándob kerete, vagy kávája több fajta fából is készülhet, lehet nyírfa, cirbolya-, vagy erdei fenyô. Ez utóbbi a legjobb, ez adja a legjobb hangot. Lényeges, hogy a sámándob fája csak a közösségi szent ligetbôl származhat. A dob belsejében egy Y elágazású faág látható, ennél fogva tartja a sámán a dobot a bal kezében. A keret belső lapjára pedig háromszor hét darab pénzérme van erősítve. Régebben kis csengôket is erôsítettek a dob belsejébe, hogy jobban szóljon, mert azt könnyebben meghallják az istenek. (Szopocsin, I. Sz. ? uo.) Rajzot, festést egyetlen sámándobon sem láttam. Bár ez nem csak a tromagani sámándobok sajátossága, mert, mint Karjalainen megál- lapította a mintanélküliség általában az ugorok dobjainak egyik jellegzetes vonása. A dobverők alapja szintén fából készült, melyet rénszarvas lábszőrrel vontak be.”
[4] A dobot soha nem a sámán készíti el magának, hanem valakit megkér erre. http://saman.org.hu/kerezsi-agnes-samanok-varazslok-latok-kulonleges-kepessegu-emberek-az-obi-ugoroknal/
[5] Ebből az ótörök szóból (a modern törökben büyü) ered a bű, bűvöl, bűbáj, szócsaládunk. A bűbáj tautologikus összetételű szavunk második fele a bag (bog, kötés, bilincs) ered. A mágia egyik formája a „megkötés”. (Lásd: megoldódik a nyelve – elmúlik a varázslat, nem köti többé a nyelvét).
[6] Az obi-ugorok is hisznek abban, hogy vannak jó és rontó táltosok. A nők közt nagy a rontók aránya. http://saman.org.hu/kerezsi-agnes-samanok-varazslok-latok-kulonleges-kepessegu-emberek-az-obi-ugoroknal/
[7] Szamojéd istennő.
[8] Kaltes Ankit egyes obi ugor csoportok Meh anykinak nevezik.
http://fu.nytud.hu/kn/nepek/nephan.htm Umay tengrista földanya-istennő neve mongolul anyaméhet jelent.
[9] http://nyelvtud.btk.pte.hu/sites/nyelvtud.btk.pte.hu/files/files/hajdu_kotet.pdf
[10] http://s155239215.onlinehome.us/turkic/50Religion/ReligionAndSociety.htm
[11] Miközben a török népek a tatárokat, csuvasokat és kirgizeket kivéve a farkaskultusznak hódoltak, az észak-eurázsiaiak beleértve a finnugorokat is a kutyákat tisztelték szent állatként. Egyes számik (lappok) egyenesen egy kutyától származtatják magukat. Meandashnak, a szent rénszarvasnak az apja kutya volt. https://www.folklore.ee/folklore/vol11/meandash.htm Őseink is temettek kutyákat hallottaik mellé. A farkaskultuszú népek lenézték a kutyakultusszal rendelkezőket, mert a kutyát tisztátalannak tartották.
[12] A sámánok harcába az istenek nem szólnak bele. Aki a gyengébb, bele is pusztulhat a viaskodásba.
[13] Mester.
[14] Amiképp a kán (kagán) Tengri földi helytartója, felesége a kánbikeh Umay Anáé aki Földanya és Méhanya szerepét tölti be a tengrizmusban. A kán fia a kánzáde (khanzadeh). https://hu.wikipedia.org/wiki/K%C3%A1n_(m%C3%A9lt%C3%B3s%C3%A1g) A hatun tiszteletbeli cím, megközeltőleg az angol lady megfelelője, az oszmán szultánok élettársainak járt ki, és a név után használták, mint mi a „–né”-t vagy kisasszonyt. (Pl. Devlet Hatun). https://en.wikipedia.org/wiki/Hatun
Legutóbbi módosítás: 2019.06.25. @ 10:55 :: Vandra Attila
