Bő, forró vízbe mártották a testet,
az orrcimpám mai napig reszket,
a fertelmes szag most is visszahőköl,
ahogy lökdösöm magamat a gőztől,
a csöndes undor rövid idő volt csak,
mert szorgos ujjak tépkedték a tollat,
jó fertályidő telhetett el közben,
még bámultam, de odébb gőzölögtem,
azt végképp már csak messzi szemem győzte,
míg anyám gonddal végigcsipkelőzte,
s míg eltérültem másért balra-jobbra,
már szelte-vágta kellő darabokra,
a mozdulatsor vissza-visszajár még,
a kisgyereknek ennyi volt a játék,
most meztéllábam tollpihéket rugdal,
a szagot, látványt elnyelte az udvar,
de délidőben hét mérföldet jártam,
a rántott csirke barna illatában.
Legutóbbi módosítás: 2017.03.27. @ 08:37 :: Böröczki Mihály - Mityka
