Michael Gun beült autójába, de már nem volt alkalma elindítani. Julie hívta telefonon, ideges hangon.
— Épeszű vagy? Itt hagyod Johnnyt egyedül az elrablójával? Hogy lehetsz ennyire felelőtlen?
Michael szerencséjére ült, mert kiment a lábából az erő. Pulzusa helyből ugrott kétszázra.
— Valami baj van?
— Nincs, de…
— Jaj, ne ijesztgess! — fújt hatalmasat megkönnyebbülésében. — Sürgősen el kellett jönnöm… Ha hazaérek, elmesélem. Ott a két fegyveres őr az udvaron… Hidd, el, nem volt választásom… Saját biztonságunk érdekében.
— Remélem is! — felelte Julie epésen, és bontotta a vonalat.
Michael tíz-tizenkét perc múlva ért haza. Némi közelharc, és rendőrséggel való fenyegetés után sikerült leráznia a házuk előtt posztoló szenzációéhes riportereket. Behajtott a garázsba, bezárta, majd némi habozás után az innét nyíló ajtón át lépett a lakásba. Julie, amint észrevette, az udvarról bement a házba.
— Hallgatlak! — szólt rá férjére, csípőre tett kézzel, a köszönés fogadása helyett. Még mielőtt válaszolhatott, csengeni kezdett Michael telefonja, O’Hara hadnagy kereste. Kihangosította.
— Dr. Dan Thomsont letartóztattuk, az ügyvédjét várjuk, azt ígérte csiripelni fog. Úgy meg van rémülve, hogy finoman fejezzem ki magam, talán még arról is fog vallani, amiről tudomása sincs. Természetesen a tanúvédelmi program az ára, neki, egykori feleségének és kislányuknak. Feltehetően még ma éjjel megejtjük a letartóztatásokat.
— Miként vette rá?
— Közöltem vele, bizonyítékunk van, hogy ő szolgáltatta ki Johnny Gun adatait Bogoljubovnak. Tagadta, hogy ismerné Dr. Björn Ericksont vagy Henry Gilbertet. Rémülten. Látszott, vaj van a fején. Miután megmutattam a fényképet, majd közöltem vele, tudunk játékszenvedélyéről, valamint adósságairól, és akár együttműködik, akár nem, bevisszük. Élő ember szívét átültetni előre megfontolt gyilkosság, s mivel még súlyosbító körülmények is fennállnak, Washington állam törvényei szerint halálbüntetés jár érte. Választhat: vagy együttműködik és a tanúvédelmi program, vagy másnap kiengedjük, de letartóztatjuk e két embert… Majd kihallgatásuk közben utalunk rá, hogy van tőle némi információnk… Utána szabadon bocsátjuk őket, mert két huszonnégy óránál tovább nem tarthatjuk benn őket. Remegni kezdett. Habozás nélkül az együttműködést választotta.
— De hát ez nem törvényes! — hökkent meg az ügyvéd.
— Idézzem önt? „És a gyermekemet elrabolni, az nem törvénytelen?”
— De hát, ha feljelenti…
— Nem fog. Én egyébként nem fenyegettem meg, csak a tényeket közöltem vele… Egyelőre bizonyítékok híján egyiket sem tudnám huszonnégy óránál tovább törvényesen benn tartani… Remélem, hamarosan megtaláljuk Katya Solohovát. Küldök egy egységet az ön környékének megfigyelésére, amíg a vihar elül. Adam Ugorsky hol tölti majd az éjszakát? Őt is hihetik besúgónak.
— Nálunk — pillantott Michael Gun feleségére, aki bólintott.
Julie békülékenyen nézett férje szemébe.
— Vegyél tiszta inget… Le vagy izzadva…
Amint Michael átöltözve visszajött, Julie szája elé helyezett ujjával intette csendre.
— Hallgatózol? — botránkozott meg a Michael, de nem állta meg, hogy ne csatlakozzon feleségéhez. Johnny Adammal beszélgetett:
— Boldog gyermek vagy! — mondta Adam a fiúcskának. — Ritka csodálatos emberek a szüleid! Nagyon szeretnek téged.
— Apu nem…
Adam meghökkent.
— Honnan veszed ezt?
— A pénzt jobban szereti, mint engem.
— Tessék?
— Nem fizette ki a váltságdíjat, inkább hívta a rendőrséget. S Ivan majdnem lelőtt! Ha te nem löksz neki az ajtónak, akkor megölt volna!
— Ez nem igaz! Amikor elraboltak, édesapád azonnal parancsot adott, vegyenek ki pénzt a bankból, mielőtt bezárják, hogy legyen, amivel kifizesse a váltságdíjat. Kész volt sokkal többet adni érted, mint amennyit Ivan követelt. De ő rendkívül intelligens ember. Rájött, hogy Ivan nem tartja majd a szavát. Édesapádnak ott kellett hagynia a sok pénzt egy elhagyatott helyen, Ivan elvitte volna, majd mégis odaadott volna a rossz embereknek, hogy megöljenek, kivegyék a szívedet, és odaadják egy beteg kislánynak.
— De te nem hagytad volna… Te erősebb vagy…
— Hiába vagyok erős. Ivannak fegyvere volt. Amikor megtudtam, mire készül, édesapád segítségét kértem. Ha ő nem jön a maszkos rendőr bácsikkal, nagy baj lehetett volna. Édesapádnak nem maradt választása, ha meg akart menteni. És látod, sikerült neki! Büszke lehetsz rá! Ő mentett meg! Én csak segítettem neki, hogy megtaláljon.
— Menjünk oda… — sugallta Julie. — Segíthetünk, vagy nekünk nem szabad? — kérdezte, amint odaértek. Johnny ahogy meglátta édesapját, odaszaladt, és átölelte a lábát.
— Apu, szeretlek…
Michael ölbe kapta, kisfia pedig teljes erőből, már amennyi egy négyéves gyermeknek van, átölelte édesapja nyakát, ő pedig ráérzett, jobb, ha most nem szólal meg.
Már az estebéd vége felé jártak, amikor ismét telefonált a hadnagy.
— Kezdődnek a letartóztatások. Jobb, ha nem tartózkodnak az udvaron. Ami biztos, az biztos. Már rég feltalálták a távcsöves puskát.
— Nem mehet el innen — fordult Adamhoz Michael Gun. — Nem ön jelentette fel azokat, akiket most épp letartóztatnak, de túl hamar jött ez az ön feltételes szabadlábra helyezése után. Maradjon itt, és ne menjen ki az udvarra. Az egyik vendégszobában aludhat. Úgysincs hova mennie, igaz?
— Nincs. Köszönöm.
Este Johnny mindenáron édesapjával akart aludni. Csak vele. Villanyoltás után mesét kért.
— Milyen mesét mondjak?
— A sirály yasht…
Azután pedig, hogy miként mentette meg, és újra a sirály yasht, majd ismét a megmentést… míg végül elaludt.
Reggel Julie azzal fogadta férjét, hogy bemegy a céghez, és beadja lemondását.
— Ha választanom kell a cég és az anyaság közt, az utóbbit választom — okolta meg döntését.
— Ne hamarkodd el. Add át helyettesednek a felelősségeid egy részét, és vegyél ki hosszabb szabadságot. Amikor tavaly és tavalyelőtt szabadságra mentünk, akkor sem dőlt össze a Julie McKenzie & Co Parfums, most sem fog. Nagy hibát követhetünk el, ha hagyod magad hozzá láncolni. S itt nem csak arról van szó, hogy egyszer majd a fiad fejéhez vágod: „Mindent feláldoztam érted!” Neki sem lesz jó ez.
— Jó, de kire hagyjuk? Láttad mennyire rettegett a bébiszitterrel maradni.
— Támadt egy ötletem az éjszaka.
— Megőrültél? Ugye nem arra gondolsz, hogy…
— De igen. Vele nem fél…
— De hát Adam Ugorskyt be fogják zárni… És gondolod, bír majd ezzel az engedetlen gyermekkel? Még Mrs. Pak Yi Songnak is meggyűlt néha a baja vele.
— Egy próbát megér. Megyek intézkedni. Ha Dr. Dan Thomson, és Vaszilij Popov részt vehet a tanúvédelmi programban…
— De ő már kiadott minden adut a kezéből… Már mindent elmondott, amit tudott, alku nélkül.
— Hát épp ez az. Megyek, beszélni O’Hara hadnaggyal és Andrew Malloryval, majd az ügyésszel. Összedugjuk a fejünket. Addig is, menj be te is a céghez… Lássuk mi lesz reggel. A házvezetőnővel tartjuk majd a kapcsolatot.
Michael a rendőrőrsön adott találkát Andrew Mallorynak. Ő ért hamarabb oda. Robert O’Hara hírekkel fogadta.
— Megnyugodhat Mr. Gun. Megtaláltuk Katya Solohovát, egy magánklinika intenzív terápiáján. A végét járja. A hét végét nem éri meg, ha nem kap szívet. S most már feltehetően nem is fog. El akarták titkolni ottlétét, de megismertem Henry Gilbert autóját. Az ő letartóztatása után több ápolónő nyelve megeredt. Nagyobb hálózatra bukkantunk, mint el tudná képzelni. Már hatvan embert tartóztattunk le. A transzplantációs maffia ügyében még minimum hat államban kezdeményeztünk letartóztatásokat: Texas, Oregon, California, Minnesota, Illinois és Nevada, de még máshonnan is előkerülhetnek vádlottak. A transzplantációt végző…
— Minnesota? Adam Ugorsky öccsei Minneapolisban vannak!
— Hűűű! Szólok a kollégáknak!
Dél is elmúlt, mire Andrew az ügyésszel is tudott beszélni. Ő gondolkodási időt kért, megfontolni az elképesztő ajánlatot. Amikor Michael hazaért, Julie már várta.
— Nos? Hogy volt a bébiszitterrel? — faggatta feleségét.
— A házvezetőnő szerint több hülyeséget műveltek ketten, mint ami Seattle legvásottabb kölykeinek megfordulhatott volna az eszében. Őt megbotránkoztatták. De Johnny megvetette az ágyát, elrakta reggeli után az asztalt, sőt, tányérját és kakaós csészéjét is elmosta, játékait elrakta, s most délutáni álmát alussza. Állítólag majd orra esett, alig állt a lábán, úgy kifáradt.
— Egyedül alszik?
— Nem, a két Teddy macival. Azzal, amit Adamtól kapott, és amelyet tőlünk születésnapjára.
Michael elismerően bólintott.
— S te mit intéztél?
— Holnap lesz vezető-tanácsi gyűlés. Napirendi pont. Szerintem sikerül végigvinnem, amit megbeszéltünk. Tapogatóztam, a legtöbben támogatnak.
Délután megérkezett az ügyész Andrew Mallory társaságában. Hívták Adamot.
— Az ügyész úrnak van egy ajánlata — fordult hozzá Andrew Mallory. — Letöltött két évet „ártatlanul”, valójában inkább saját hamis tanúzásának büntetéseként. „Szent” célért tette, édesanyjáért áldozta fel magát, látja milyen következményekkel „mentett meg” egy maffiózót a jogos büntetéstől. Megzsarolva, öccsei életét féltve vett részt a gyermekrablásban, de akkor is elkövette. Johnny feláldozásába már nem ment bele, inkább önként „jelentkezett” a rendőrségen, pontosabban lehetővé tette, hogy megtalálják. Értékeljük, és azt is, hogy segített felismerni és elfogni a Mr. Gun háza körül ólálkodó Henry Gilbertet. Így bukott le egy transzplantációs maffia is. Ha vállalja a tanúskodást, két év felfüggesztettet kap próbaidővel. Ezalatt kötelező lakhelyül nevezzük ki ezt a házat. Mr. Gun felajánlotta, kap egy szobát, ideiglenesen lakhat itt, azzal a feltétellel, hogy vigyáz kisfiára. Ezért a munkáért annyi fizetést kap, amennyit elődje, Mrs. Pak Yi Song, ebből kell megélnie és állnia lakbérét, melynek árában majd megegyeznek. Ha azonban nem válik be, le kell töltenie a két évet.
Adam nem hitt a fülének.
— És nem kell a börtönbe mennem?
— Ha nem lesz önre panasz, nem… Ám figyelmeztetem, amint hallottam, erősen problémás a gyermek. Egyetlen nevelőnő se bírta ki mellette.
— Ha elfogad… én szíves örömest.
— Állítólag fél elmaradni szüleitől, és ön az egyetlen, akiben megbízik, hogy meg tudja védeni, ha szülei nincsenek mellette. Ne okozzon csalódást!
— Megpróbálom.
Johnny totyogott le a lépcsőn.
— Kik ezek a bácsik? — fogta meg apja kezét.
— Adam ügyvédje, és az ügyész bácsi.
Annyit már hallott, hogy az ügyész bácsik a rossz bácsikat és néniket a börtönbe küldik.
— Adamot viszi a börtönbe? — szomorodott el.
— Nem — nyugtatta Michael. — Egyelőre nem. Feltételt szabott az ügyész bácsi. Ő fog vigyázni rád, amíg mi munkába megyünk, és ha szót fogadsz neki, nem kell börtönbe mennie. Ha nem bír veled, akkor bezárják.
— Ne vigyék a börtönbe!
— Akkor fogadj szót neki! — adta fel a leckét az ügyész.
Legutóbbi módosítás: 2019.06.25. @ 10:55 :: Vandra Attila
