Amikor másnap reggel Bolan felébredt, megtapogatta maga mellett a fekvőhelyet. A lány helye, akivel hált az éjjel, már kihűlt. Felugrott. Már épp ki akart rohanni a jurtából, melynek be nem zárt nyílásán beszűrődött a felkelő Nap sugara, amikor meglátta a fényében enyhén vörösre színeződött Börűt. Ismét kicserélte rajta valaki a kötést, és néhány apróra vágott húsdarab várta, hogy a legyengült eb, bár fejét is alig tudta mozdítani, nyelvével beügyeskedje a szájába. Egy kis víztócsa arról árulkodott, itatással is kísérletezett. Vajon búcsúzóul? — hasított belé a gyanú. Sietős mozdulatokkal kapott magára némi ruhát, lépett ki a jurta elé, de a lány sehol. Lova apró horkantással köszöntötte. Nem vitte el. Vajon a másét? — nézett körül. A második jurta elől hiányzott az este kikötött kanca. Ha Börü nem lenne legyengülve, nem tehette volna meg. Ösztönösen megérezte volna rajta a szökési szándékot, nem hagyta volna. Az ugatás nem volt erőssége, Börü, a kutya-farkas korcs apjára ütött. Vagy morgott, vagy harapott.
Bolan elkeseredetten lehuppant a jurtája elé, előre hajolt, majd könyökét a combjára támasztva temette arcát tenyerébe. Sorba villantak fel tudatában a Babbához kötődő emlékek: amikor meglátta, amikor maga elé kapta a lóra, a közelharc a nyeregben, a megkötözött lány elmenekülése, a kaplony, a rémült-hálás tekintet, majd megérkezésük, a halálos összecsapás Ayival, és este az engedelmesség, mert az nem szeretkezés volt, a lány nem vett részt benne. Nem, a lánynak egy porcikája se kívánta… Elment…
— Ha ezt akarod, legyen… — sóhajtott, majd felállt, és elindult a patak felé lemosdani. Az állatoknak gondját kell viselni… Akkor vette észre, hogy a kardja hiányzik. Elvitte. — Vigyázz magadra! — motyogta maga elé. — Védjen meg a veszélyektől! Érj haza békében!
Megtett két lépést, majd villámként hasított belé a felismerés.
— Jaj, ne! — futamodott meg rémülten, de maga se tudta hova igyekszik. Valami felső erő viszont ott fenn, talán Tengri, talán Kaltes Anki irányította lépteit, mert alig két lépés után észrevett a patak partján egy csomó szőke hajszálat, amelyet a szél kapott fel. Inaszakadtából futott oda, és ugrott át a kispatakon.
Ott, a bokrok mellett meglátta Babbát rövid hajjal, mellette a fűben a kard, ő maga pedig leborult a földre a kelő Nap irányába fordulva. Fohászkodott. Épp meg akarta szólítani, de a lány felállt, felvette a kardot, és elindult felé. Lassú léptekkel közeledett, nem sietett. Szoknyája szemérmetlenül rövid volt, a sok tépéstől, amit a sérült eb számára készített belőle.
— Miért? Miért vágtad le? — kérdezte csalódottan.
Oda a gyönyörű haja, amivel elvarázsolta a távolból. Babba válaszát nem értette, csak három szót hámozott ki belőle. Kaltes Anki és Börű. Az előbbit már többször hallotta szájából, amikor fohászkodni látta vagy segítségért kiáltott. Nem nehéz kitalálni, valami istenség lehet. A hős eb gyógyulásáért fohászkodott…
— Miért, miért vágtad le? — ismételte meg a kérdést végigsimítva a lány haján, majd a réten a virágokra mutatott, s egy kört rajzolt a feje fölé.
Egy szomorú, de határozott fejrázás keretében jött a válasz, melyet nem értett:
— Én többé már nem hordhatok olyant. Nem vagyok lajány…
Volt némi rémülettel párosult szégyen is a hangjában, mintha valami bűnös dologról, beszélne. Bolan egy idő után kezdte sejteni, miről lehet szó. Miközben ellovagolt a csordához, Babba a jurtában rakott rendet. Egy adott pillanatban ösztönösen kinézett. Néhány lépésre egy fiatal nő állt, bár egy szót sem szólt, tekintete gyűlöletet sugárzott. Ilkay, Sári Kán egyetlen lánya akarta látni, ki az a nő, akiért Bolan megölte férjét. Babba nem értette a gyűlölet okát, de ha nem hitt volna megérzéseiben, Börü kivillantott foga, s erőtlen morgása, kétségtelenné tette, milyenek lehetnek az őt vizslató személy szándékai.
Egy ideig farkasszemet néztek, egyik a jurta előtt állva, a másik térdelve, bentről. Egyik sem szólt semmit, csak Börü morgása hallatszott. Babba a legyengült eb hátára tette a kezét, mintegy jelezve, nincs egyedül. A jelenetnek távoli nézője is akadt, majd még egy… Nem értette, mit sziszegett Ilkay, de a hanglejtés egyértelművé tette az üzenetet. Babba csak szemét forgatva nézett körül, hol lehet bármi a jurtában, amit esetleg védekezésre lehetne használni, ha arra kerülne a sor, de akkor és ott aggodalma fölöslegesnek bizonyult. Ám nem lehetett kétsége, lesz még folytatás, és még vitába sem bocsátkozhat vele. Hiszen neki egy porcikája sem vágyott ide kerülni, hogy az itteniek öldököljenek miatta. Ez a gyűlölet, ami körbeveszi… Mivel érdemelte ki?
Egy másik nő közeledett, idősebb, hasonlított az elsőre. Váltottak néhány szót, ránéztek egyszer-kétszer, láthatóan róla beszéltek. Mit tárgyalhattak? Végül távoztak.
Egy idő után megjelent Bolan, egy fehér hajú férfi, Karsa kám társaságában. Amikor látta, Börüt jött megnézni, behúzódott a jurta mélyére. Röviden maradt szoknyáját szégyellősen húzta lábára. Karsa komoran vizsgálta meg a sérült ebet, majd lemondóan nézett gazdájára.
— Szabadítsd meg a szenvedéseitől. Ez az egyetlen, amit tehetsz érte. Ne hagyd szenvedni…
— Biztos nem tud segíteni rajta? — kérdezte a jurta ajtajából Babba felé intve Bolan.
Az öreg felállt, kilépett, lemondóan megrázta a fejét, majd elment. Babba, amint meglátta, hogy ura fájdalmas tekintettel megfogja a kardja markolatát, de habozik, ijedten lépett az eb mellé, és tartotta felé védelmezően karját.
— Neee! — nézett rá könyörgő tekintettel, aztán az öreg után, aki érezve a rá szegeződő tekintetet, visszanézett. Amit a lány mondott, nem értették. Ez itt már süketek párbeszéde… Karsa megvonta vállát, mintha azt mondaná: „tegyétek, amiként jónak látjátok”, majd távozott. A lány még egyszer megismételte:
— Neee!
Börü, mint aki értette, miről is folyik a vita, kicsit megemelte a fejét, de erőtlenül azonnal vissza is ejtette.
Bolan beadta a derekát. Bár talán meg is könnyebbült. Mintsem nézze hűséges társa szenvedését, inkább ismét elment hazulról. Egy idő után valamiféle női ruhákkal tért vissza, és ismét távozott. A holmik szaga arról árulkodott, jó ideje nem használhatták. Ránézésre is jóval testesebb személyre szabták. Több mint semmi. Most már kinézetben se fog különbözni az itteniektől, csak a ruha fog lógni rajta. De ezt nem veszi fel, amíg nem öblítette ki. Szappant nem talált a jurtában. Bolan nem volt kéznél, de hát úgy se tudná elmondani, mire lenne szüksége. Örömmel fedezte fel, egy patakba ömlő erecske vize habzik. Hamar megtalálta a bűnöst is: szappanvirágot. [1] Ásott egy gödröt az erecske medrébe, abba beáztatta a kapott ruhákat, majd egy idő után kiöblítette őket. Miközben a ruhák száradtak, eszébe jutott, hogy látott a jurtában faggyút. Felélesztette a tüzet, keresett egy agyagedényt, beletette, majd hamut adott hozzá, és hevíteni kezdte. Lesz mosószer! [2]
Ebédre megérkezett Bolan, s húst hozott. Nyárson sütötték meg. Időnként a férfi rámutatott valamire, s mondta a nevét. Babba megismételte. Mire befejezték az evést, a lány már tudott néhány szót baskortul. Alig álltak fel, megjelent Karsa kám, megnézni, él-e még Börü. A lány épp kézzel etette. Az eb lassú mozdulatokkal rágott, mint akinek nehezére esik. Ereje nem volt több, mint reggel. Az öreg megcsóválta a fejét, hirtelen sarkon fordult volna, de rosszul sikerült a mozdulat. Kicsit megcsúszott egy nedves fűcsomón, minek következtében belehasított a fájdalom a derekába. Arca eltorzult, s óvatosan térdre kellett ereszkednie. Többen is odafutottak. Mindenki tisztelte az öreget.
Babba egy darab faggyúval a kezében hevesen kezdett gesztikulálni. Senki sem értette, mit mond, de mutogatásából kiszűrték, azt akarja, hogy az öreg feküdjön hasra. Végül egyik asszony hozott egy pokrócot, s arra helyezték Karsát.
Babba nem habozott, hanem a megfaggyúzott kezével masszírozni kezdte a hátát, főleg a gerince mentén. Időnként meg-megkente a kezét, hogy csússzon, és úgy folytatta. Az öreg időnként feljajdult. Egy idő után a lány félreállt, s intett, próbáljon felállni. Karsa lassú mozdulattal tett eleget a kérésnek. Meglepetésére a fájdalom, ha teljesen nem is, de elmúlt. [3]
— Rehmet! — köszönte meg, miután óvatosan két-hármat nyújtózott, s meggyőződött, tényleg jobban van.
A lány fejet hajtott. Fejét a kezére helyezve jelezte, feküdjön le, és pihenjen, majd valamiként megértette az öreggel, hogy este még várja egy kezelésre. Karsa alig ment el, a mellettük levő jurtában lakó idős asszony jött oda hozzá, mutatva, neki is fáj a válla. Készségesen megmasszírozta őt is.
Jasemin (Jázmin) beszédes asszony volt, s nem hagyta magát elkedvetleníteni a nyelvi nehézségektől. Addig mutogatott, amíg többé-kevésbé megértették egymást. A végén azzal távozott, ha Babbának szüksége lenne valamire, csak szóljon.
Miután hálálkodva elment, a lánynak csak akkor jutott eszébe, tényleg lenne három dologra is: vad-lenmagra[4], gyömbérre és propoliszra [5]. Nem is olyan messze a jurtáktól, a patak melletti réten talált, nem is keveset. Futott is vele Jaseminhez. Mutatta, mozsárra lenne szüksége, mert meg kell őrölni. Azzal készített pakolást az asszony vállára, akinek vállfájdalma csak kicsit hagyott alább a masszírozással. De a propolisz? Jó lenne, ha tudna a környéki vadméhekről.
Jasemin nem igazán értette, miért nem jó az ő méze, miért akar Babba mindenáron maga lopni a vadméhektől. De hát a lány segített rajta, biztos tudja, mit akar. Ha ő személyesen nem ismert kaptárt a környéken, keresett mást, aki segített füstölni és távoltartani a megvadult mézgyűjtőket is. Nem akárki vállalkozott egy vadméhkaptár kifosztására. De estére nemcsak méz lett, hanem meglett a propolisz is. Mi több, arra járt egy Ordoszból [6] jövő kereskedő, akinél gyömbérport is talált. [7]
Börü orra teljesen száraz, fénytelen volt. Megtapogatta, a teste is túl melegnek tűnt. Amikor kicserélte rajta a kötést, meglátta az okát. Nem lepte meg a sebből szivárgó fehéres váladék. Kamillavirágból készített főzetet, azzal öblögette ki a sebet. Majd mozsárral összetört lenmagot és propoliszt, amihez gyömbérport adott, s pici mézzel készített belőle kenőcsöt, s este már azt tette a sebre. [8]
Karsa kám este ismét megjelent, egy idős asszony, Venka kíséretében. Másképp beszélt, mint az ordu többi tagja, kitűnt különös hangsúlya. Aztán egy más nyelven szólalt meg. Meglepődve tapasztalta, egy-egy szót, ha nehezen is, de megért a beszédéből. [9]
— Lassabban — kérte. Venka elmosolyodott. Karsa kám arca is felderült.
Miközben Babba és Venka váltott néhány szót, az öreg kám megnézte a beteg ebet. Gondterhelt arccal csóválta meg fejét.
— Elpusztul… Ne hagyd szenvedni…
Venka fordított.
— Nem! — rázta meg a fejét a célzásra. — Nem! — ismételte meg kétségbeesetten.
Karsa lemondóan bólintott. Ha ennyire akarod… Bár tekintetén látszott, szerinte csak a szegény eb szenvedéseit hosszabbítja meg. Leguggolt mellé, akkor csapta meg a méz illata.
— Mit tettél a sebre? Mézet? — fogta meg az orrát, s mutatott a sebre, majd kérdően Babbára nézett, aki megmutatta „gyógyszereit”.
— Szükséged van még valamire?
— Dobra — felelte, majd látván, hogy Venka nem érti, mutatta a dobolást.
— Dumbra? [10] — kérdezte Karsa, majd megrázta a fejét. Azt nem lehet kölcsönadni. [11] Kám vagy? — kérdezett rá kis idő után. Babba, meg csalódottan vissza.
— Tyertte-ne [12] vagy? — továbbította a kérdést Venka.
— Nem. Még nem. Még nem másztam az élet fájára. [13] De azt mondják, foggal születtem. Akkor galócát kell ennem… — sóhajtott. — De azzal várnom kell holnap estig, mert előtte egy napig böjtölnöm kell. [14] Az utolsó mondatot, már magának motyogta, nehéz szívvel.
Venka és Karsa elmentek. Jó érzéssel töltötte el a tudat, hogy van egy ember, akivel ha nehezen is, de szót érthet, és nem mindenki ellenséges vele. Még megitatta egyszer Börüt, aztán elindult egy közeli erdő felé, ahol remélt légyölő galócát találni. Nemrég esett az eső, itt volt az ideje, nem kellett sokat keresgélnie.
[1] https://en.wikipedia.org/wiki/Saponaria_officinalis
[2] A szappankészítést már az ókori Egyiptomban is ismerték.
[3] Az ilyen gyógymód az obi ugoroknál kizárólagosan a női táltosok feladatköre volt. http://saman.org.hu/kerezsi-agnes-samanok-varazslok-latok-kulonleges-kepessegu-emberek-az-obi-ugoroknal/
[4] Már az ősember is használta.
]5] https://hu.wikipedia.org/wiki/Propolisz#Felhaszn.C3.A1l.C3.A1si_form.C3.A1i
[6] Belső-Mongóliai (ma Kínához tartozik) ókori város, a szkíta-kori arany(csoda)szarvasleletek a Kárpátmedencétől idáig terjedtek. A név az ordu-ból ered.
[7] Bár ázsiai eredetű, a honfoglaló magyarok egyik gyakran használt fűszere volt. https://hu.wikipedia.org/wiki/%C5%90smagyar_konyha#F.C5.B1szerek
[8] http://nepgyogyaszat.com/nepgyogyaszat-gyogyirei/lenmag.html „Meggyorsíthatjuk ezt a folyamatot, ha két kanál õrölt lenmaghoz hozzáadunk egy kanál gyömbér port, és a pépet rátesszük a gyulladásra, néhány órára. Ha szükséges, a megszáradt kötést váltsuk, amíg el nem távolodik az összes genny.”
[9] A szamojédek is ott éltek az ugorok és altáji népek „szomszédságában”. Kétezerötszáz évvel ezelőtt, még nem volt ekkora különbség a szamojéd nyelvek és az proto-ugor nyelvek közt, de azóta más-más irányban fejlődtek.
[10] Dob törökül
[11] A magyar és obi ugor táltosokkal ellentétben más szibériai népek sámánjai nem adhatták kölcsön a dobjukat. „A dob nem is volt különleges tilalmakkal védett tárgy, mint több más szibériai népnél. Sôt, itt dobja nemcsak a sámánnak, hanem bárkinek lehet és saját megkönnyebbülésére játszhat is rajta. (Kecsimov, D. A. ? Voki-rap-jagun, 1992. június)” http://saman.org.hu/kerezsi-agnes-samanok-varazslok-latok-kulonleges-kepessegu-emberek-az-obi-ugoroknal/
[12] Táltosnő. Ne=nő az obi ugor és a szamojéd nyelvekben is.
[13] Némely ázsiai népnél fel is avatják a sámánt: bemutatják a természetfeletti lényeknek: jelképesen felmászik az „égig érő fára”, vagy az azt jelképező hágcsóra (világfa). A jelölt – aki lehet férfi vagy nő – ezzel sámán lett. http://mek.oszk.hu/00200/00239/00239.htm#1.2 Egy magyar táltos-jelölt „a vizsgán” leesett, miközben mászott fel, sánta maradt, és nem lett belőle táltos.
[14] http://saman.org.hu/kerezsi-agnes-samanok-varazslok-latok-kulonleges-kepessegu-emberek-az-obi-ugoroknal/ Egyes Obi-ugor táltosok a transzállapot eléréséhez légyölőgalócát használnak, akiknek a neve a Tromagan mentén ponk lite ko/ne (légyölő-evő férfi/nő). Miután egész nap böjtölt, este megfürdik, megeszik három vagy hét gombát, és elalszik. Néhány óra múlva hirtelen felébred, s egész testében reszketve közli, amit a szellemek hirnökük révén föltárták elôtte: melyik szellemnek kell áldozni, melyik ember rontotta el a vadászat sikerét stb. Ezután ismét mély álomba zuhan, másnap reggel pedig elvégzi a kért áldozatokat.
Legutóbbi módosítás: 2019.06.25. @ 10:55 :: Vandra Attila
