Kisregény

NORA – I. Rész – 2./1 Szűz hólepel

Másnap reggel azt sem tudtam hirtelen, hol vagyok, amikor a bátyám berontott a szobámba. Arra sem emlékeztem, hogy jutottam be a saját ágyamba. Semmire. Zúgott a fejem, fájt a szám és émelyegtem. – Kelj fel gyorsan, itt a falupap! – [… Tovább]

Elbeszélés

Alex ollója (11./11)

Harmadnapon aztán én is bevallottam magamnak, hogy a halál mégis, igenis a vég. A reggeli fénnyel élezem képzeletem (csak el innen, csak el innen): a tükör rövid hajúnak mutat, az ollót ezután hegyesen tűzöm a sercenő szövetekbe. Occam szöveteibe. Én [… Tovább]

Elbeszélés

Alex ollója (10./11)

És mégis a holtak látnak többet… Én önként hulltam hamvaimra, amikor érte imádkoztam. Fenébe a boncasztallal! A holtakat többé már nem vagdoshatja semmi, a lelkek túlélik a halált. Vakon hittem, hogy oka volt elvesztenem a színlátásom, de mekkora egy kretén [… Tovább]

Elbeszélés

Alex ollója (9./11)

Péntek. Szemet nem boncolok. Occam miatt. Úgy simítja sötétlátóvá a határt átlépők szemét – öt finom ujjbeggyel, olyan lágysággal, ahogy tó tükrét fodrozza mély sóhajával a köd –, hogy kedvem lenne meghalni. Azelőtt gondolkozás nélkül kikanalaztam a golyókat is, célba [… Tovább]

Életrajz

Rigó Jancsi, a prímás 9. rész

Mariska a szíve mélyén gondolta, hogy Jancsi ismét faképnél fogja hagyni. De nem bánta sem a pénzt, amit adott neki, sem pedig azt, hogy ismét rászedte. Valami azt súgta neki, jobb ez így. Talán egyszer, ha megnyugszik, és elér egy [… Tovább]

Elbeszélés

Alex ollója (8./11)

Jó ideje nem kel már fel a Nap. A napszakok levedlett kígyóbőrbe bújva vonaglanak a nihil felrepedezett kövezetén: túlvilági a hang. Csak az öbölre tudok gondolni. Occam jó ideje nem ébred már fel, leszámítva azt a néhány másodpercet, amikor sírva [… Tovább]

Elbeszélés

Alex ollója (7./11)

Az első után rám legyintettek: majd a kemo kinyírja a többit. A kemo valóban kinyírná… Occam-ot. Úgyhogy a műtősnő tálcájáról felkapom a legelső eszközt, amit csak érek – Resano porcolló –, és úgy ragadom meg a markolatát, ahogy a rák [… Tovább]

Elbeszélés

Alex ollója (6./11)

Szerda reggel. Két nappal vagyunk a nagy csoda ünnepélye után. Álszent ováció, hipnotizáló katolicizmus. Ha nem dolgoznék az Egyház csodaváró ünnepein is, sosem láttam volna egyik éjszaka a kórház színhibás, kis doboztévéjén a Discovery csatorna „Hiszel benne? ” című műsorában [… Tovább]

Elbeszélés

Alex ollója (5./11)

Töretlenül megkövet a tükör. Törött. Ám itt van velem Occam most már minden reggelen. Én fésülködöm, ő borotválkozik, épp annyival magasabb nálam, amennyivel lealacsonyít hozzá a tükör homorúvá mozdult fele. Utálja. Én meg imádom, hogy meztelen. Dacolva a tökéletlenséggel hátat [… Tovább]

Elbeszélés

Alex ollója (4./11)

Apró szúrás. Meghatározhatatlan mélységben, detektálhatatlan időben. Csak a szín az, amit sosem felejtek már el. Egy angyal, akinek méregzöld íriszcseppek pettyezik a tekintetét. Volt már holt merev a pupillám, akkor vesztettem el a színlátásom. Occam szeme sosem lesz szürke, akkor [… Tovább]

Elbeszélés

Alex ollója (3./11)

Minden vágható. Az időt óramutató darabolja, a napfényt árnyvilággá szabdalják a felhők – vonszolódva kúsznak a horizont felé. Semmi sem állandó. Fényvisszaverődésekben a lét, addig, míg meg nem szakad a harang. A mamutfenyő csúcsa szakadt rá. Negyven méter magasból is [… Tovább]

Elbeszélés

Alex ollója (2./11)

Gyakorlott ujjai voltak a vénaszúráshoz. Ott álltam a terem félfájához dőlve, úgy, mint aki szemtelenül lazán szexi. A vékony csövek körbedorombolták puha kézfejét. Gyengéd volt. Pedig megszokta, hogy a töltésnél nincs tovább. Feltölt, mint az az érdes kezű, foghíjas tájszólású [… Tovább]

Elbeszélés

Alex ollója (1./11)

Magam vágom a hajam, és ez nálam elvi kérdés. Az ollóm épp úgy csattog a saját fürdőszobámban, mint a boncteremben. Naponta több halottban is megmártom, na, nehogy már egy fodrász csonkolja az én hajamat… Öntömjénezés volna, magamutogató hedonizmus. Bár a [… Tovább]

Sci-fi

A HARMADIK INTERJÚ II. rész

Robert egy ideje nagyon hallgatott. Amennyire ki tudtam venni, agyában ilyen mondatok kavarogtak: „Már megint a dimetil-szulfoxid! Azt már hányszor próbáltuk!” „Glicerol? Még mindig itt tartanak?” „Na, még a kénhidrogén is? Ezek tényleg megbolondultak!” Nem mintha túl sokat értettem volna [… Tovább]

Életrajz

Rigó Jancsi, a prímás 8. rész

Jancsi még sokáig viaskodott a gondolataival. A kapott pénz nagyon fickándozott a zsebében, de a kalandvágy is rájátszott éppen eleget, hogy döntsön. Volt némi lelkiismeret furdalása, hogy Mariskát ismét cserbenhagyja, de azzal nyugtatta magát, hogy van még félretett pénze, és [… Tovább]

Életrajz

Rigó Jancsi, a prímás 7. rész

hetedik rész Jancsi az állomásról egyenesen Kaposvár akkori legrangosabb szállodájába vitette magát. Noha a pénze nagyon megfogyatkozott, bízott a jó szerencsében, hogy valahogy ismét pénz áll a házhoz.          A nagy kérdés továbbra is az volt számára, hogy letelepedjen-e ismét [… Tovább]

Életrajz

Rigó Jancsi, a prímás 5. rész

ötödik rész          Jancsi ezután a tettek mezejére lépett. Magában azon gondolkozott, hogy ha sikeres lesz a turné, hogyan legyen tovább? Maradjon Clarával, avagy szakítsanak, és menjen vissza Mariska szoknyájához?          A bevált szokás alapján, első dolga az volt, hogy [… Tovább]

Életrajz

Rigó Jancsi, a prímás 4. rész

Negyedik rész A szájról szájra szálló pletykáknak már akkor is nagyon nagy piaca volt az írott sajtóban. Nehéz megmondani ennyi idő után, ám egészen bizonyos, hogy Jancsi illetve a megbízottai gondoskodtak arról, hogy a hírekre éhes sajtó minél több információt, [… Tovább]

Életrajz

Rigó Jancsi, a prímás 3. rész

Harmadik rész          Jancsi és a zenekara, egyre nagyobb sikereket ért el. Már a külföldi turnén is gondolkodtak.          Jancsit nem pusztán a siker hajtotta, hanem a kalandvágy, és persze nem utolsó sorban a szép nők. Hiába csatlakozott hozzá Mariska, [… Tovább]

Vers

Temetőink – Parád

(Parád) fenyők zöldje fent a hegyoldalában lent temető alszik   Örökzöld fenyők a hegyoldal felett. Lent temető alszik. Legutóbb szerkesztette 2019.09.10. @ 14:59 – Adminguru

Életrajz

Rigó Jancsi, a prímás 2. rész

         A kezdeti időszakban a kis Jancsi, mint cimbalom hordár tüsténkedett a zenekarban. Aztán egy nap Barcza mester magához intette.          – Na, játsszál valamit a szerszámodon, hadd halljam mit is tudsz! Jancsi belekezdett egy szomorú nótába.          – Állj! [… Tovább]