A táltos lánya 16. Meg akartál ölni, te ringyó!

Babba megbarátkozik Sári kán szilaj csődörével, s éjjel meglovagolja. Bolan utána ered, de meglátják az éjjel leple alatt támadásra készülő jüecsiket. Babba látványos „villámmal” rémíti halálra az ellenséget, Sári kán nem marad hálátlan.

Hiába tisztázódott a csata sorsát megváltoztató „villám” rejtélye, a harcba beavatkozó „istennő” híre szárnyra kelt. A többi baskort orduból is jöttek Babbához gyógyulás reményében, ő pedig, akin tudott, segített. Legtöbben nem maradtak hálátlanok. Nem szűkölködtek többé.

Nem mindenki értett egyet Sári Kán döntésével, igaz kevesen ellenezték. Ilkay ezúttal már nem vetette apja szemére helytelennek tartott döntését. Csak anyjának panaszkodott, s ezúttal már arra is ügyelt, maradjon titokban.

— Ott volt kezében a lehetőség, megszabadítani attól a ringyótól! Bezzeg engem kisebb vétségért fejvesztéssel fenyegetett. Még meg is jutalmazta! Nem is akárhogy! Atám is a bűvkörébe került! Mi lesz velünk, Ana? [1]

Ám az „istennői” státusznak két oldala van, akárcsak a Krőzus által veretett pénzérméknek. Babba nemcsak köszönömöt kapott a hozzá fordulóktól. Akadt olyan is, akiből a jelenléte a félelmet váltotta ki. Tengri nem él közöttük, s nem foglalkozik minden aprósággal, félrelépéssel. Nem jó együtt élni az orduban egy talán-istennővel, aki mindenről értesül… Sőt, egy éremnek még éle is van. Ezúttal ezt a hamis istenkép képviselte. Babbának nem lehetett gyógyírja minden bajra. Ezzel a kifogással pedig nem élhet se egy istennő, se egy istenített személy. „Bezzeg a másikat meggyógyította, engem nem akart…” S ha ez még nem elég, egyesek arra kérték, hozzon rontást másokra. Ezeket a felkéréseket mindig rémülten hárította el. A visszautasításokkal sem szerzett barátokat…

Bolannak is lett irigye bőven. Szó se róla, nagy szerepe volt a csatában, ő hozta a hírt is az ellenség közeledtéről, az ő haditerve alapján vették fel a jüecsikkel sikeresen a harcot, s a csatában is kitűnt hősiességével, de mégis aránytalanul sokat kapott, még Babba érdemeit is figyelembe véve. Igaz, ő csak egy ágyas, rabszolganő, s a „családban marad” elv alapján neki is több jut majd, de mégis: Egy egész ménest…!?

Akadt olyan is, aki csóválta a fejét, Sári Kán miért nem szabadította fel „az istennőt”, aki megfordította a csata sorsát. Igaz, ezt csak suttogták, a kánnak megmondani senki nem merte. Került magyarázat is: ha akkor Bolan nem találja fel magát, és nem adja ki az ellentámadásra a parancsot, csak pillanatnyi ijedelem lett volna vezérkarra lecsapó „villám” hatása. A csata végeredményben a völgy mélyén fordult meg. Rejtőzött ebben a véleményben férfias gőg bőven, de alapvetően nem hamis. Minden csoda három napig tart, a suttogás ugyan eltartott egy hétig is, de végül lekerült a napirendről.

Csak Karsa kámot nem tudta Sári Kán becsapni. Rájött ő, honnan fúj a szél! Bolan többé nem ágrólszakadt, így már feleségül kérhetné a kán leányát. Ismerte ő is az egykori szerelmi háromszöget, melyből Ayi került ki győztesen, Sári Kán meggyőző erejének köszönhetően. Ő már nem él, és a rang sem akadály többé egy régi szerelem felélesztésére. Bolan sem siet Tengri előtt egybekelni vele, mint ahogyan sokan megtették hasonló helyzetben. Öreg róka volt a kám, belátott Ilkay gyűlöletének gyökerei közé is. A kán nem mehetett könyörögni: „Vedd el a lányomat!”, özvegy lánya sem alázhatta meg magát férje gyilkosa előtt, egyedül Bolan tehette meg az első lépést. Most pedig minden akadály legördült előtte. Ám eltelt néhány nap, de semmi jelét nem adta annak, hogy megtörni készülne a közte és Ilkay közt kialakult jéghegyet. A zárkózott fiú kiismerhetetlennek tűnt. Vajon mi lakozhat benne? Kiderült az is nemsokára. Bars szegezte neki a kérdést, amikor azt hitte, négyszemközt vannak:

— Nagy hülye vagy, Bolan! Miért nem kéred meg a kezét? Hiszen szeretted, mindenki tudja. El tudsz már tartani három asszonyt is, nemcsak kettőt. Nem kell Babbáról sem lemondanod. Akár kán is lehetne belőled!

— Aki ágrólszakadtnak született, az ne akarjon kán lenni! — hárított.

Barsot minden rossz tulajdonsága ellenére, pletykálkodással nem lehetett vádolni. Így csak Karsa kám hallotta meg véletlenül a beszélgetést.

— Ez nem sikerült, Sári Kán… — csóválta meg a fejét.

Ilkay másállapotával nem dicsekedtek el. Ám Tengrinek elege lett a titkolózásból, így tett róla, hogy nagydobra verődjön a hír.

Bár levetkőzve is alig látszott még Ilkay terhessége, egyik nap görcsös fájdalomra ébredt, és kőre keményedett „pocakja”. A hozzá betoppanó anája, Ela kánbikeh azonnal tudta az okát. Futva szaladt Müge[2] után. Mióta Bolan anája meghalt, aki szült az orduban, az mind hozzá fordult. A bábaasszony egyre komorodó tekintettel vizsgálta Ilkayt, majd földre szegezett tekintettel suttogta Ela kánbikehnek:

— Itt már csak Umay Ana (Anyaméh Anya) tud segíteni. Fohászkodjunk!

Időközben megjelent Sári Kán is, azonnal Karsa kámért küldött, de ő sem ismert más gyógyírt, amely megelőzze a vetélést, mint egy gazdag áldozatot Umay Anának. Sári Kán sietve intézkedett, hozzanak méneséből egy fekete csikót, mert neki azt kell áldozni. Karsa, már sietősen, indulóban ő is, még odasúgta Ela kánbikehnek:

— Én megkérdezném Babbát is… Ki tudja, talán…

Tudta, kockázatos ilyen ötlettel előjönni ebben a családban… Azért súgta, más ne hallja. Ela kánbikeh azonnal vérvörös lett a dühtől. Karsa nem várta meg a válaszát, hanem sarkon fordult, és kilépett a jurtából, előkészíteni az áldozati szertartást.

Mivel már nem volt kin levezesse dühét, amelyet lánya és meg nem született unokája iránti aggodalma táplált, csak magában fortyogott. Maradt annyi önuralma, hogy ne tárja mások elé a családi tragédiát. Miért csámcsogjon mindenki fájdalmukon? Müge jelenlétét a jurtában ki lehetett volna magyarázni egy rosszulléttel, más baja is akadhat egy nőnek, például egy erősebb havi vérzés… Karsa kám se fogja a csikóáldozat bemutatásakor Umay Anához intézett fohászában szó szerint említeni az okot, hiszen ő úgyis megérti, ha akarja…

Nem sokáig tartott Babba iránti gyűlöletének fellobbanása. A féltés győzedelmeskedett a büszkeségen. Arcáról a düh okozta pír fokozatosan elmúlt, helyét a kétely vette át. Majd egy kényszer, megkapaszkodni az utolsó szalmaszálban. Egy kérdés végeredményben… Nem, mégse pont tőle… Végül miközben Müge lekötötte lánya figyelmét, kisettenkedett a jurtából. Közben Ilkay méhéből kiszivárgott az első vércsepp.

Közeledtére Börü morogni kezdett, bár csak figyelmeztetően, és nem olyan vészjóslóan, mint ahányszor Ilkayt meglátta. Babba lecsendesítette az ebet, majd várakozóan nézett a nem várt, magas rangú látogatójára.

Ela kánbikehben még egyet lobbant a büszkeség és újra felébredt benne a kétely, tényleg helyes-e megosztani Babbával Ilkay baját. Vajon forduljon-e tényleg a gyűlölt nőhöz segítségért, megbízhat-e tanácsaiban? Babba szikrázó tekintete, amely az alázatosságon is átütött, nem sok jót ígért. Végül mégis az utolsó szalmaszál után kapott.

— Ilkay…nak — nézett könyörgően — görcse van… és kemény… — tette hasára a kezét. — Müge nem tud segíteni… Karsa kám fekete csikót áldoz Umay Anának… — magyarázta, miért nem hozzá fordul. — Nem tudsz… — nyelt egy nagyot.

A két nő szeme összevillant. Többet mondott a két tekintet bármely szónál. Mindketten tudták, Ilkay inkább meghalna, mintsem hozzá forduljon segítségért.

— Lányom nem tudja… Nem tudsz adni valamit, ami…?

Babba intett, kövesse a jurtába. Néhány fekete magot adott át neki. Vagy legalábbis annak nézett ki, bár nem voltak olyan kemények, mint a gabonaszemek. És néhány borsmenta levelet.

— Egyszerre egy. Nem több. Nem több! — ismételte fenyegető hangon. — Főz bögre víz. Egy szem. Nem több! — hangsúlyozta újra. — Ez — mutatta a mentaleveleket — és méz, csak íz. Legyen jó. És marad fekve két nap.

— Mi ez? — érdeklődött gyanakodva Ela kánbikeh.

— Nem tudom baskort név. Mi hív „varnyaköröm [3]” — mondta anyanyelvén. — Kár, kár — utánozta a varjút, majd saját körmére koppintott. Látván, hogy Ela nem érti, hozzátette. — Nő rozs, rajta. [4] A kánbikeh előbb falfehér lett, majd vörös a dühtől, amikor rájött, mit kapott.

— Meg akarod ölni? Ezt arra adja Müge a nőknek, ha el akarják veszíteni a nem kívánt babát!

— Nem! Csak egy! Nem több! Egy most, és egy este. És holnap. Amíg jól van. Sok, meghal baba! Egy segít!

Higgye, ne higgye? Farkasszemet néztek.

— És ha Ilkay megissza a főzetet, jól lesz? A baba megmarad? — reménykedett Ela kánbikeh.

— Én nem tud… om. Lehet — felelte Babba.

Tehát csak egy esély. De egy utolsó, vékony szalmaszál. A jurtájukhoz sietett, és elkészítette a főzetet. Már indult megitatni vele Ilkayt, amikor ismét feltámadt benne a kétely. Vajon nem kiváló alkalom Babbának…? Hiszen ez itt a kezében méreg… Hirtelen a lány szigorú arca jelent meg előtte, amikor többször is hangsúlyozta: „Egy. Nem több!” Ha rosszat akarna, nem mondta volna így.

— Lesz, ami lesz, megpróbálom! — mondta magának, majd bevitte a főzetet.

— Mézes menta… szereted… Jól fog esni! — tukmálta rá szorongó szívvel, ugyanakkor aljasnak érezve magát.

Napközben Babba többször is Ela kánbikeh jurtája felé nézett, mintegy hírt várva. Valamiért rossz előérzet vette hatalmába. Estefelé kiderült, nem is alaptalanul. Bent a jurtában takarított, amikor Börü fenyegető morgására lett figyelmes. Sietve lépett a jurta elé az ebet megnyugtatni. Ilkay állt néhány lépésre a jurta bejáratától egy kis halmon, ami még jobban kiemelte magasságát, és a köztük levő rangbeli különbséget. Babba kissé lehajolt, és az eb nyakára téve a kezét, onnan nézett fel a kán lányára, akit a hörgéshez hasonló hangokat hallató farkas-ivadék látványa késztett megállásra. Talán anélkül tettlegességre is sor került volna, annyira ki volt kelve magából. Így csak távolból rivallt rá:

— Meg akartál ölni, te ringyó!

— Nem! — tagadott.

— Elvetted mind a két férfit tőlem, akit szerettem, de ez neked nem elég, most a gyermekemet is el akarod? Nem elég a rontás, amit rám hoztál, még meg is akarsz mérgezni? Ana eszét is elvetted? Ezt megkeserülöd! Nem éled túl!

— Mind a két…? — érzett rá Babba az elszólásra. Baskort szokás szerint az özvegyet feleségül vette a testvér… Ám Emre is meghalt… Az elszólás pedig arra utalt, nem Ayit szerette jobban… Nem, nem lehetett mindkét testvérbe szerelmes… Emre jóval fiatalabb… volt. Ennek semmi értelme… Hirtelen megjelent lelki szemei előtt a jelenet, amikor Ayi rárontott, majd Bolan közbeavatkozott. A gyűlölet, amivel ura ellen fordult, többnek nézett ki egy gyászoló testvér bosszúvágyánál… Ha csak annyi, vitába száll: „Engedj, öljem meg! Nem érted, ő ölte meg az öcsémet!” Dühe Bolan láttán pedig fokozódott… Hallott egy-két elejtett szót Ayi és ura viadaláról, a megalázásról, és az újra kihívásról is. Összeállt a kép. Nem Emréről van tehát szó, hanem Bolanról! Ő a másik! Őt szerette igazán, de Ayit kellett választania… Rangja miatt. S most már ez az akadály elhárult… Nem ágrólszakadt többé… Elvehetné feleségül a kán lányát.

Ilkay sem esett fejre. Amikor kiejtette a száján a kimondhatatlant, azonnal rájött, elárulta magát. Most már hamarosan az ujgurok is ezt pletykálják majd, hiszen néző is akadt a kiabálás hallatán.

Összenéztek, amiképpen csak vetélytársnők tudnak. Gyűlölettel. Két gyönyörű nő, két teljesen más jellegű szépség. Egyik szőke, a másik szinte szénfekete. Egyik magas, a másik alacsony. Egyik a rabnő, a másik a kán lánya. Egyik, aki távlatban a kánságot ígérheti a férfinak, és a másik, akinek semmije sincs a testén kívül. Egyik, aki vissza szeretné kapni megtagadott szerelmét, s saját lángját ajánlaná fel keze mellé. A másik, aki nem szereti a férfit, esténként odaadja neki testét használatra, mert választása nincs. Mindketten tudták, egy jurtában nem férnének meg. Annak előbb-utóbb hullaszaga lenne. Ezért vagy-vagy a játék. Ha Bolan elveszi a kán lányát, akkor őt vajon eladja? Gyerekestől? Kinek kellene? Esetleg elszakítanák gyermekétől is? Mi lenne a gyermek sorsa anyátlanul? Esetleg egy mostoha mellett? Nem, akkor inkább a halál! Mert haza sem térhet már saját erejéből…

Volt három tény, amely csak Ilkay fejében fordult meg. Kettő valós. Az első: miközben ő Ayi gyermekét hordja, Babba a Bolanét, méghozzá az elsőt. A másik, a kikosarazott férfi büszkesége. A harmadik csak a képzelet szüleménye: a bügü (boszorkány) félelmet keltő hatalma, a rontás, a megkötés, az elbűvölés képessége…

Szó nem hangzott el, csak szikrázott a levegő, végtelennek tűnő néhány pillanatig. Levent mergen megjelenése szakította félbe a feszült csendet.

— Mi történik itt?

Apósa jelenlététől megjött Ilkay hangja.

— Meg akart mérgezni! Engem és a gyermekemet is!

Már úgyis tudja mindenki…

— Mivel? Miként?

— Elbájolta Anát, készítsen nekem főzetet rozssarkanytúból (anyarozs: szó szerinti fordítás: çavdar mahmuz). Azt ad Müge a nőknek, ha el akarják veszíteni a babát!

— Adtam, hogy nem veszít. Csak egy, nem több!

Levent meg se hallotta, mert rémülten menyéhez fordult.

— S megittad?

— Nem. Igya meg ő!

— Hozzátok ide azt a főzetet!

Ilkay elsietett, s hozta. Babba átvette a bögrét, majd kivette a mentaleveleket. Amikor meglátta a négy szem varjúkörmöt a bögre alján, elsápadt.

— Azt mondtam, egy! Nem több! Egy nem baj! Segít! — tette saját hasára a kezét Babba, majd a bögre tartalmának egynegyedét megitta. — Nekem is baba! Ilkay kell két nap fekszik!

— Ha akár menyemnek, akár a babájának baja lesz, kínhalállal halsz meg! Elevenen égettetlek meg! — fenyegette meg Levent mergen, majd intett a nézőseregnek, oszoljanak. Ám a Babba által többször hangsúlyozott „Csak egy!” szeget ütött a fejébe. Mi értelme, hogy csak kevés mérget igyon? Ami azt illeti, Karsa kám is készített kenőcsöt a fájdalmas derekára nadragulyából [5]…

Mindenki izgatottan várta a fejleményeket. Egy évvel azelőtt nedves volt a nyár. Sok sarkantyú lett a gabonán. A jenei ordu nem termesztette, de vették más népektől. Többen lettek súlyosan betegek. A betegség lázzal járt, fájdalmas égő foltokkal a testen, leggyakrabban az arcon, egy gyermek bele is halt. [6] Annak idején Karsa kám minden jurtát végigjárt, és megtanította az asszonyokat, miként válogassák ki a gabonából a rozssarkantyúkat.

Nehezen oszlott a tömeg. Magasra hágtak az indulatok. Akadt, olyan, mint Bese és Irmak, aki Babbát védte körömszakadtáig, mások gonosz bügü mivoltára esküdtek, süketek párbeszéde folyt. Senki meg nem győzött senkit. Ám Börü hörgésnek beillő morgása mindenkit távol tartott gazdasszonyától. Végül Bolan is megjelent.

Sári Kán és Karsa kám csak este kerültek elő a Szent Hegyről. A fekete csikó feláldozása után napnyugtáig fohászkodtak nemcsak Umay Anához, hanem Tengrihez is. Babba pechjére a kám sem tudta, hogy a varjúköröm (rozssarkantyú) nem csak magzatelhajtása való, így nem tudta védelmébe venni azon kívül, hogy:

— Én ilyent nem feltételeznék róla!

Így Sári Kán, aki lányától értesült a történtekről, csak annyit mondott fenyegetően a magyarázkodó Babbának:

— Tengri ne adja, hogy bármelyiküknek is baja essen!

[1] Anya, ótörök nyelven. Bár etimológusaink az anya szót uráli eredetűnek tartják, szerintem épp úgy, ha nem könnyebben lehetne ótörök is, palatizálódással, akárcsak az ata→atya esetén. Vagy netán egy nosztratikus nyelv bizonyítékai?

[2] http://www.behindthename.com/names/gender/feminine/usage/turkish jelentése: Gyögyvirág. Tóthfalusi online etimológiai szótára (http://www.szokincshalo.hu/szotar/? ) szerint a müge a francia muguet-ből (gyöngyvirág) származik… Jó kérdés, melyikből, mert Müge (ősi) török női név létezik. A magyar szagos müge pedig nem rokona a gyöngyvirágnak…

[3] Varjúköröm. Wărŋa = varjú (hanti)

[4] Anyarozs, régies nevén varjúköröm, (Claviceps purpurea – https://hu.wikipedia.org/wiki/Anyarozs) a kalászosok gombás fertőzése. Ebből vonják ki az ergot alkaloidokat. A magyar elnevezés a német Mutterkorn szó tükörfordítása. A német szóösszetétel előtagja eredetileg anyaméhet, méhlepényt, utótagja pedig gabonát, rozsot jelentett. A névadás azon alapul, hogy a magházon élősködő tömlősgombából kivont gyógyhatású anyag méhizomzat összehúzó hatású. Hasonló szóösszetételű nevet adtak a növénynek a hollandok (moederkoren) és a dánok (moderkorn) is. Használták egyaránt a vetélés megelőzésére, de magzatelhajtásra is, erős havi vérzés kezelésére, a vajúdás meggyorsítására (erről később lemondtak a sok halvaszületés miatt), illetve a méhlepény kilökésére, ha természetes módon nem történt meg (elsősorban vetélések esetén). Túladagolása a Szent Antal tüze (tüzes orbánc) néven ismert, és tömeges megbetegedéseket okozott a középkorban, halálos is lehetett. Az anyarozsban található alkaloidok egyikéból (liserginsav) szintetizálják az LSD-t. http://www.webmd.com/vitamins-supplements/ingredientmono-431-ergot.aspx?activeingredientid=431&activeingredientname=ergot