Gyuri fontos ember lett új munkahelyén. Beosztásának megfelelően öltözködött: naponta frissen vasalt ing, nyakkendő, öltöny. Adott is a külsejére, a nadrágokat csak maga vasalhatta, olyan élet Márti nem tudott rá nyomni. Néha még az ingeken is igazított. Bántotta Mártit ez, Gyurinak eddig nem volt kifogása ellene. De férje csak nevetve legyintett felesége bosszankodásán.
— Ne mérgelődj, Mártikám, van neked dolgod épp elég! — ütötte el tréfásan a panaszt.
Ami igaz is volt, hiszen Pici mozgékony kisgyerekké cseperedett, a szája állandóan kérdésre állt. Anyjának arra is válaszolnia kellett, hogy miért tér be a mellettük elguruló autó a kis utcába, vagy miért száll a galamb éppen arra a fára. Otthon pedig a játék, Márti volt a lovacska, Pici a királyfi, s lova hátán ülve járták körbe-körbe a szobát árkon-bokron át, hetedhét országon is túl. Esténként meg a véget nem érő meseolvasások, Pici a betűkre is rákérdezett, anyjához bújva figyelte még sorokat is. Legkedvesebb meséje — az Erős János története —, volt vagy húsz oldal! Mártinak sokszor már ragadt le a szeme a fáradtságtól, s ha úgy vélte, hogy Pici is az álmok birodalmában jár, átugrott egy-egy oldalt a meséből. Pici abban a pillanatban észrevette, s erős akaratával visszatérítette a kihagyott részhez.
Gyuri nem olvasott a gyereknek. Nem volt rá ideje, meg a kicsi se szerette, ha az apja mesélt. Keveset is tartózkodott otthon. Az utóbbi időben egyre több volt a gyűlés, gyakrabban kellett elmennie más városba kiküldetésbe, olyankor az éjszakákat is ott kellett töltenie. Márti szívébe egyre gyakrabban belopakodott a gyanú, sőt még Gyuri zsebében is kutakodott! Férje gyakran ment el a barátokkal láblabdázni, sőt esténkét szaladt is egy-két órát. „Le kell mozognom a sok ülést, Márti”, s egy öleléssel elhallgattatta felesége gyanakvását. Mégis ott maradt Mártiban valami feszült nyugtalanság! Hiszen még Ildi, a barátnője, meg a kotnyeles Kati is többször célozgattak Gyurira, milyen elegáns mindig, hogy körülrajongják a nők! Márti el is mondta ezt férjének.
— Ne hallgass rájuk, kicsim, irigyelnek — nyugtatta őt. De Márti lelkében megremegett valami. Egyre kevesebbet voltak együtt, s mire este mellé bújhatott az ágyba, Gyuri már aludt. Ha közelebb furakodott hozzá, ő észre se vette. Egy-egy futó ölelés, egy búcsúcsók nappal, az kevés. Fiatal volt Márti, szép, és szerelmes. Férfi ismerősei tették neki a szépet, de Márti nem vette észre őket. Számára csak a férje létezett.
Egyik délután — Pici még a napköziben volt — elmerülten olvasott. Gyuri hamarabb érkezett haza a megszokottnál. Ugrott is, hogy melegítse az ebédjét, de férje megállította.
— Nem kell, hagyd csak. Figyelj, mondani akarok valamit! — hangja furcsán rezgett.
— Mi van, mi történt? — rémüldözött Márti.
— Nincs semmi, csak napok óta rád gondolok.
Mártit elöntötte a boldogság. Gyuri folytatta.
— Úgy vettem észre, hogy nem vagy boldog velem, s te ennél többet érdemelsz.
„Istenem, miről beszél”, villant át rajta valami szívfacsaró ijedelem.
Gyuri pedig egyre beszélt, beszélt…
Márti csak annyit fogott fel az egészből, hogy váljanak el az ő érdekében, hadd lehessen boldog. Hallotta férje szavait, de nem értette.
— Ne viccelődj, Gyurikám — próbálkozott görcsösen, de mire feleszmélt, Gyuri mögött becsukódott az ajtó.
Márti úgy érezte magát, mintha rácsapták volna a koporsó fedelét! Hát igazak voltak a célozgatások, igazak az ő balsejtelmei!
Megsemmisülten rogyott a padlóra. A szíve zabolátlanul száguldott. Egy egész világ omlott össze benne.
Legutóbbi módosítás: 2019.06.25. @ 10:55 :: Kádár Sára Hajnalka
