Nyár

  Mi ez a csend, mi ez a mély,mi ez a szaggató, fénytelen üresség.Te előttem mész. én eléd futok.Gyermekéveim meztelen talpa alatt sírnak az álmok.Feléd dobom a labdátszéttárod kezeid,arcod a felhők felé fordítod.Csattogó lepkeszárnyakba kapaszkodom.Zuhanok. Te még repülni akarszpille könnyű [… Tovább]

Te hozz igazságot kiről álmodom de nem tudom ki vagy tűzittas hajnalokon szétfolyó lávaként bennem élő örök vibráló égi fény kőszirtek ölén búvó izzó magma mozduló test ébredő melege képzetem csapongó éji fenevadja szavak álomfoszlányok derengő vágyak felhő csacsogása kit [… Tovább]

pen drive-ra töltött álmokhoz nem férsz Senki csak énhiányarcú monitoronvetk?znek a kurva mondatokde lehúzza cip?jét a gondolat write woman!

Rétegvers Nem szándékozom indulni a Holló pályázaton, ezért csak így akadémikusan *   Lásson, aki él! Zsongó színek éke keresztre feszít. Kínt ez, mit nem enyhít sem b?nbánat, sem hit… A tervet elnyeli mélyen ott a Nagyerdő szívében a hallgatag [… Tovább]

Kincseket őrzünk a lemenő nap szélén,csak ülünk, nem szólunk, ma nem mozdul bennünk a lélegzet.Lábaink az őrült mélybe lógnak,síró fák csupasz ághegyein széthull a fény az utolsó dalban.Körülöttünk lombtalan éjeketváltják a zöldillatú nappalok,együtt féljük az idegen holnapot. Alattunk a világ [… Tovább]

(Ihlette Holló László Parasztfiú című grafikája) Nyárfa testű paraszt fiú, a nap koldulni járt hozzá, megpihent vállán, majd elbújt kulcscsontjánál. Álmok horpadtak mellkasán, megtámasztotta derekát, nevetve elpirult ágyékkötőjén a nyár. A sugarak megszámlálták lábán az izomrostokat, feszült alatta a föld, [… Tovább]

illusztráció: Molnár C. Pál: Akt       ….avec plaisir…       Kanális-ajkú reggelén a nyár Enervált arccal pongyolát virít S kitárja pállott, gyarló halmait Hol únt suhancok lomha vágya jár   Ágyéka dudva, r?t szaftját a gúny S [… Tovább]

*     Rohantak a fák s az útjelző oszlopok, elől egy nyárfa, hátul egy tölgy kullogott, kajla sorompó bóbiskolt álmosan, a bakter engedte le ráérős komótosan. Versenyt futunk a kanyargó szerpentinnel, völgynek le, hegynek fel, lendülettel, velünk rohan az [… Tovább]

Hosszúlt nyaranta harcoltunk a porral egy zsíroskenyér-harapás vigyorral, s hogy a világot önfeledten játsszuk, a legegyszerűbbet is kitaláltuk, még emlékszem a legelső kerékre, mi jókedvemtől fölgurult az égbe, egy rossz bicikli gurigára leltem, a küllőit nagy gonddal kiszereltem, majd mint [… Tovább]

    Csak egy kicsit szétnézni jöttem ide a kapuhoz. Balról a kanyarnál elt?n? utcát befogni szemmel: jár-e valaki erre, ülnek-e kinn a lócákon fejkend?s pletykafészkek?   Nem kíváncsiság hozott, a délutáni langyos fénynek megfelel?, méla hangulat.   Semmi ilyesmi, [… Tovább]

      Összeszedtük a múltba hajló fák vadhajtásait, készültünk a napra. Csokrot kötöttünk, soha hervadót. Magunkra kaptuk legszebb ruhánk, csupasz álmainkat jó anyánk méhébe ágyaztuk, de a poros lámpafényben csak a csend dúdolt altatót.   A zubogó éjfény szélnek [… Tovább]

Te perverz játékkal a nyárba Mented mindened!   Újra itt vagy, te kéjenc frivol…? Nincs költő, mely rád nem tékozol Kincseket. Jöttöd merész, Fény, pompa, melyből nem kevés, A balga lélek hevülten issza Lényedet, De mi haszna?!  Te perverz játékkal [… Tovább]

Allen Ginsberg-nek       Majális-király Allen Ginsberg-nek I. Látlak,hiába próbálsz elbújni zörg? csontpalotádsokszobás rejtekén;önnön koponyád csak az,s hajnali, izzadságszagú gondolataid sikítva szaladnakegy eldugott zúgot keresvea Nagy Feledés-Rend?rség el?l.Látlak,hiába menekülsz Közép-Nyugat végtelen rétjein,a Whitman-megénekelte sárgára aszott mez?kön,hiába száguldasz a „nyílt [… Tovább]

Talán még kaphatunkFanyar vigaszt nyújtó Féktelen zendülést is.Rég látott bokros adatokAlatt megingó,Részeges ?gyelgést.Képekre szépen mered?,Ereszalj födémgerendát,Mely fehér vigyorral mered rád, Hogy rajtad hagyhassa nyomát. Látva az int? lebbenést,Mi szájt táttat bajszok alatt,Éretlen tacskós köszönést,Mely kócokból köt fonalat,Rádöbbenünk, talán az érvek [… Tovább]

  Versenyt fut velem a párhuzam-idő, vagy én követem, mint jelent a jövő? Visszanézek, mögöttem kanyargó múlt, előttem  ismeretlen kötéltánc-út.   Készültem, és ünnepelni akartam: mulandóságot sirat a naptáram. Januári döbbent csendben a hitem, s fényezetlen életmesém keresem.   Szentélyemben, [… Tovább]

(A szerkesztő előszava: Biztatásul, szeretettel, a jó rímekért és tökéletes ritmusért)   Az ajtó alatt most is húz a cúg,  Hiába van pokróc a küszöbön,  Örül a gázóra, boldogan zúg,   És pára csapódik le a kövön.     Várom [… Tovább]

Rendkívüli emberekkel ritkán találkozik az ember. Kegyelmi állapot. Az internet virtuális világa új dimenziók felé nyit kaput. Zsidai Erzsébettől olvastam egy történetet: világa, szellemisége, embersége az enyém is.*       Tizennegyedik napja kanyarog az út katonák gyűrűjében anyám arca [… Tovább]

Ha mondanád, hogy merre,miért ez a sok lidérces álom,fényeket szaggató látomása pokol felett dühöngő szélben.Ha mutatnád az utata felhőkig érő hegyre,hol tiszta fényű dal szól abús sziklákat életre keltő ringatásban.Akkor talán egy pillanatramegfordulnék, és hinném,ha széttárom kezeim,szirmokat bont tenyeremre a [… Tovább]

Szépen prédikált. Pápista. Nyaranta értünk hagyta ott a Balaton-felvidéket. Homokos déli partra cserélt Bakonyban, Istenhez közelebb tör? tölgyet, kápolnát, csendeset, megszokott, nagy fekete kend?ben misére járó varjú-népet, térdepl?, egyenes derekú férfit, n?t, fiatalt, magasztosan szépet, malaszttal els?t áldozó süld? gyermeket. [… Tovább]

foto: a Maros-ártér   A természet ágyrajárói                                                     Ádáz id?ket sebbel-lobbal merítünk Magunk mögé könny? déli szélben, Örvény sem kapdos lapátunk után, Habok taraján kigyúlt szívünk ébren.   Kanyart kanyarra, hisz megdermed, Ki zabla-tépten maga mögé tekint, Vérem [… Tovább]

Jobb később mint soha…   Lúdmellű Ludmilla Túllát a kanyaron, Kifelé beszalad, Lerámol hanyagon.   Bőzöngeti bizony, Botladozva bezzeg, Bizonyítja bátran, Bizergője berreg.   Kirin-kikeringi, Kökörcsin kukacát, Kaktuszok és kekszet, Kokszolja a kuktát.   Rátarti-rátóti Csikónak tojást fest. Lózörgő kenderkóc, [… Tovább]

                   Körmendi Lajosra emlékezve                   Új ajtó nyílt az id?n, új év,                 tested elhagyott a küszöbén.                 (Tizenhat óra, perc: huszonhét,                 most tudtam meg halálod hírét.)                                 *                   Színhely: Szolnok, Megyeháza.                 Körmendivel egy [… Tovább]

Lobog a találkozás vágya,ahogy gy?jtöd megpakolttáskáddal a lépcs?fokokatfelfelé..   Talán méze múltak csókjainake nyaraknak szánt alkalomszülte b?n, hogy látni remélsz;s látni már, miként csap ölelésbe az út.   Tér-e vissza még akácillatotígért gyönge vállad..?Csak szemedbe nézve,férk?zve testednek elbújt zugába:hol méze [… Tovább]

  Egy doboz hal ott… Sírás ó Te könnyed könny Cseppet sem zavar A kopós koporsó De rühre a bor hú Hogy mennyi komor Küllemtelen átlátszó Láz adó legyint?s Halált hozó Feladott mindent Feladatlan levelek ott bent Szürke félkész Révész [… Tovább]

  Nyírfán új barka bomlik tavaszra, hímporzó, gyöngybibe, zöldül az ág, hó alá iszkol fagyok göröngye, dalát egy cinkepár hangolja át.   Szunnyadó árnyék, napfényre vár még, felh?vel szél nyargal, hajtja tovább. Kertek alatt –hahó!- kitakarta, szirmait csipkézi a hóvirág. [… Tovább]

Rendbesárgult szerdákra óvakodik homályunk. Hangulatelemekre szakad a lét,    csendünk tét nélkül követ,  kopogtat szüntelen.   Célzott, álcamérték szabályoz, /többnyire veszít/  hibáztatható a szebb… gondolatai fölött időzz!   Csonka szavakkal szeretlek, alattam hártyányi jég visong,  s a feszített száraz kong… itt. [… Tovább]

    Összegyűlünk, mint nyál a szájban, egybe halni,  ahogyan porzók is egyetlen virágban. Nyelünk és hervadunk, bimbó korunkról álmodunk, miközben alig múlt tavasz, s képzelhetetlen hit-varrta rendszerekben várnak ránk békétől szelídült szép nyarak.

Talán még a szavak, mik összetartanak, bár a hiány előzhetetlen, leírhatatlan lábnyomomba lép, követi árnyékom, a reggelekből kiszakadó lepkeszárnyakon oda búvik mellém, s reszketve súgja. …ne hagyj el, fázom hiányod… Hold véste fénysínekre hajtja fejét, mert halni készül, mert mindennap [… Tovább]

A Tatonka Sherpa Dome Plus – ebben alszunk majd a kenutúrán. Jövőre. Nyolc év után az első szabad nyarunkon.       A holtak nyugta   Ez éjjel, nádsikátor körletén, Midőn a vaksi Hold ajnároz bűnt, S a bújt, rémült [… Tovább]

                                                    Fényképen lányarc.                                                 Háttérben tenger,                                                 a megtörténtek                                                 hullámzanak.                                                   Végleges,                                                 keretezhet?.                                                   Kedvesem volt                                                 a lány,                                                 titka-bontott                                                 a mosolya, érthet?,                                                 értelmezhet?.                                                   A homlok mögött                                                 percórák, [… Tovább]

Kopp kopp- ki az?                     Kopp kopp- ki az? Senki, csak egy álom.                Egy varjú az ablak el?tt A nyarat várom.                       Dióval vei szét a tet?t Beállok az ablakhoz                  Aztán elszáll a ködbe A szél havat hoz.                      És itthagy [… Tovább]

      fanyar kökényb?l a sánta             s boronafák öl magányban          ablak felett sukk magasan          pislákoló lámpa lankad   boróka a másik lába           havasszépe volt a társa          gyalogfeny? zeg zugában          tobozpárlat mámorában   harmadnapra jávor támja           kerekedik pentalfája                  boszorkányok károgása          szaporább az éjszakákban   s ha j? a reggel körtefából           formálható még egy ága          s cserszegeknek karavánja   az eljövetel [… Tovább]

                                                                                                          Lelkét, fényt,                                                     meleget vesztve,                                                     összébb húzódik a táj.                                                       Aranysárgán                                                     keringenek alá                                                     a levelek.                                                       Vándormadaraknak                                                     behívóparancs.                                                       Nyarat sirató                                                     felh?k könnyét                                                     issza szomjas homok.                                                       [… Tovább]

Rég láttalak. Annyi éve már nem tapodtam gerinced ívén, nem láttam vonalad. Most jól megnézlek; -utoljára tán’-. Valaha ringó csipej? Anyám suhant hátadon, mára már csupasszá lettél. Elfonnyadtak mell?led a büszke nyárfák, kiknek árnyékában álmodtam ücsörögve. Hűsöltem valami csodára várván. [… Tovább]

  Sa’meg! Ritkára jó napom van! Postán kaptam az értesítést, törvény-rendelkezés megszeg?je voltam, aludtam gázpedál mögött, és nyomtam-nyomtam, ezerrel…. A radar százvatvaneggyel lemért. Ezért, jószándékú kormányrendelet etet velem most kefét! Megírja Kócián Éva, hogy fellebbezésnek, méltányosságnak nincs helye. Igaza van.   [… Tovább]

Nem kellett más,Csak égre tör? vágyak,?rült szerelmek,Pörgött a Jöv?d –– születtek álnok álmok –Tombolt Jelened,Most foszló ÁrnyakBattyognak veled. Tegnap még táncra kért,Füledbe dúdolt csáb-dallamot,S mint tüzes szeret? – a forró nász után –Álnokul kifosztott,S hátra se nézve,Nevetve otthagyott. Mily hamar [… Tovább]

  Lelkembe lopakszik az ?sz, ellopja bel?lem a nyarat… Ameddig pénzem póráza  enged, addig vagyok szabad. Sarokba állít az id?, csendem csillagtalan, árva… Fejemre számol forintot, percet és megtanít köpni a világra.

Csak a kereszt meg a zászlók. A gondolataimra vigyázók, visszatér?k. Vadrózsa szirma elszelelt szelekre tetten, tettenért összekacsintások, ráncos asszonyarcok, kés? ?szben. ?szirózsa dömping. Csokorja kétszáz forintért, kel el, ha elkel.   Ünnepély, ünnep el?tt. Lélek és pénztárca kitárulkozások, a sarki [… Tovább]

Hol jöttem, láttam, mentem, keltem, tettem, vettem, adtam, ettem, Budát, Budán, Pestet, Pesten *       Micsoda idők voltak azok, mikor a falat vertem, Budán álltam, Pesten keltem.   A Blahán sietve mentem, mert rám szólt egy hölgy, Budán [… Tovább]

Semmi sem köt, nincs ami old – súgtad. Szárnyaid lábam elé hajítottad. Szent ígéretek szád sarkába húzódtak, ajkaid karcolták hitetetlen imák, verseimben a fájdalommal némultál. Hová lettek az emberek, hol vannak a fehér testű szüzek, merre bolyongnak a bús arcú [… Tovább]

    Égig nyúló fenyőfák között  az óceán égbe költözött, lusta felhők füstje imbolyog, részeg lépcsők szédülnek a csúcson, arcot rajzol a bazalt, barlanglakás ajtajába kövült az őslakó, kaktusz szőre tenyerembe vérzik, szélhez szokott pálma lába tűztől kormozott, eukaliptusz-út kanyarog, [… Tovább]

1.alkalom Angyali kéjjel szólítottál magadhoz s mentem csábos éjszakába hozzád , kebledbe.   Feküdtünk tágas magányban síkon terpeszkedve, hol formás csillag sereg hódol az újholdnak, s hol a nyugati tájak a Göncöl alatt elnyúlnak.   Mezítelen nyak formád igéz? peremére [… Tovább]

         …kétségeim a bizonyosság földjébe taposom… míg a pillanat suhintásától térdre zuhan nyaram, nem kérhetik számon                               óvott boldogságom.  

A sok-sok lyuk, meg az a vékony spárga, így-úgy befűzni, mikor-hol mi járta, vagy párhuzamosan, vagy szép keresztbe az átló hosszabb száraira vetve, a fastokedli kopott nyergén ültem, hogy szétszórjam a szép szót ingerülten, s úgy izzott-kínzott tetemre hívásom, hogy [… Tovább]

Meghajlítasz, még tartasz,csenddé rajzolod bennemaz utolsó előtti perceket.Még bírom, súgom,vállad gödrébe maszatolom a lezuhanó könnyeket.Menedéket keresek nálad-benned,mint ázott, éhes madár,kinek lelkét síró szél fújja át,tenyeredbe teszem fáradt szívem. Vidd, mondanám,de még akarom, ezeket az öleléseket,mert kell a fény, a levegő.Érints [… Tovább]

Apám mondta talán, de lehet,hogy csak elejtett félszavak voltak, egy egyszemélyes dialóg.ő volt a hang és Isten tátogott…nézd tenyerem, ahol a vonalakösszeérnek, az lesz majd a te életed, utak, dombok, hegyek, völgyekmind, mind a tiéd lehet,s ez a gömbölyű, semmibe [… Tovább]

Kis unokámnak     Kicsike lányka koromban tudod-e, mivel játszottam? Nem bolti babám volt nekem Barbit még nem is ismertem.   Még emlékszem…   Az én babáim kukorica erd?ben kínálták magukat, játszi szél kócolta szép, hosszú hajukat. Választhattam, volt ott [… Tovább]

Az Akiknek nincs ünnepük ünnepén Virágot kapok tõlem idén az Akiknek nincs ünnepük ünnepén. Magamnak adom át – magam, e szép ünnep reggelén. Akik nem remélnek karácsonyt, születésnapot, húsvét estelét, azoknak adom szedett virágom, az Akiknek nincs ünnepük ünnepén.   [… Tovább]

A nap fénye beszakadt, résnyire megnyílott a föld.Mezítelen táj felett szökik a csend,illan a lét, nyárba tapos az ősz.Törd át ezt a végtelenné fagyott álmot,mely elzárja előlem a világot.Nézd, a napnak mindig sikerül,mondd, nekem miért nem? Fák karcos ágairapuha fészket rak az [… Tovább]

  A párnák párásak valamitől, csipkéjük rózsaszín, haj terül, mint egy szemérmetlen, kibomló virág, ebben a sötétben szemhéjakhoz nő a világ. Olyan ízléses mindenkor a kép, mint egy paplanon felejtett mese buta kis ábrája. Ideülnek a tündérek, mintha tolakodnának, hely [… Tovább]

    Emlék felett görnyed az éj. Az ég sötétjét csillagok szelik. Vánszorgó id?m ablakán fények: álmodó tiszta szemeid.   A hang mely végtelen fonál  dallamot fércel a pirkadathoz, s ha csendül az els? madár érzem – a hajnal újra [… Tovább]

Nyári túrám emléke * Barangoltam idegen tájakon Csodáltam ion oszlopot, S mögöttem tengerbe zuhantak Bukott héroszok.     Tikkasztott sivatagi szél Felettem ezredekkel dacoltak Mának üzenő mégis porladó Sziklába vésett meredek falak     Ódon kapu a zavaros múltba néz, [… Tovább]

József Attila parafrázis (József Attila: Amióta megláttalak… c. versre)   Mióta megismertelek, fényesebb a nap korongja, s a fák közti kis madár is szebben énekel azóta. Csak szavad repült el, hangod, azóta is csended, magányból ért szívem szerelmedért eped.   [… Tovább]

és egyszer újra rám találsz tán… az ölelés az élet végtelen alkotni vágytam hát kitaláltalak fekszel a párnán ajkad vértelen elringatom az álmos vén nyarat esedezem hogy eltemesselek (ablakom előtt megint a vadlovak) mint koszos göncöt levethesselek és egyszer újra [… Tovább]

        Ébredek   Köztünk éjpuha csend, sóhajos álom a csókunk, nézd, idebent, hol mi vagyunk csak, oly lágyan ring az idő.   Hiszen vagy   Érintés, falakon túli világ szegi rendem, még eleven sajdul a szíved itt [… Tovább]

  Frida-versek   Gyerek-vers Az Istennek este mondanak-e mesét, hogyha türelmetlen, fogják-e a kezét? Vagy az a magasság, ahol fenn ? trónol, nem t?r szelídséget angyal légiótól. Nincsen is ott este, ahol fennen trónol, mivel a fényesség uralkodik akkor. Estétlen, [… Tovább]

  harsány hangodra ébredt a napfény harmatos álmukból somolyogva néztek a téli kert oszlopain kúszó tengerzöld borostyán levelek nyújtózkodó nyárfák karjai magasban nyargaló széllel ölekeztek a f?szálak közt megbúvó harangvirágok összesúgtak nevetgélve nézted merre fut az út a szarvasbogár is [… Tovább]

ma unokák, holnap orvos…     Veletek voltam tegnap, mint tavaly, soroltuk régi dolgunk, ki munka nélkül volt, az most is így, nem jó, de kifogy az irigy, – elvagyunk, mint a befőtt – szögezte le a bölcs Karesz, még [… Tovább]

Anyám, nagyra nyisd az erny?d:dézsákkal öntik kisarjadt magod.Ha körüljárnád értem a rámsötétl? erd?ta rengetegbe törj be: ott vagyok. Anyám, ne higgy a kék nyaraknak.Csak összevissza színek, füstnyomok.Vasalj te újra fényruhát a napnak ha sugarához engedsz: visszaolvadok. Anyám, hasogasd a rönköt.Fekete indulókkal [… Tovább]

A CSÖND KOSZORÚJA                  Tisztelgés a 100 éves Nyugat el?tt,                  Ady, Babits, Kosztolányi, Juhász Gyula, Tóth Árpád hangján.                 Dal a Rokkantakhoz Rokkantjai egy vélt életnek,Akad „ép” s ért? társatok?Teremt? Isten szép világánNehéz az Emberlét rajtatok. Sújtó szánalom, g?g, megvetés,Ájult [… Tovább]

Minden Forma1 versenyt megörökítek – ez a hobbym 🙂 Kavarg a szél, hol így, hol úgy süvít a pályánDobálja kaszniját a Forma1-eseknekA h?s beton se jó a lágy gumiknak – úgy ám!A mért id? el?re így vajon kit enged?   [… Tovább]

BMZ: Akciós önarckép (A mű magántulajdonban van) Baji Miklós Zoltán békéscsabai képzőművész festménye A kép Váradi Zoltán reprodukciója Az egyik szemed véres golyó, a másik fekete masni. Gyász? Lefelé görbül orcáid között a szád… Fogd meg a kezem, lépj velem [… Tovább]

Tavasz a nyárban……. Újból nyíl’ az akác, dús lila fürtje él,Illat-fellege száll, bódul a zöld levél,Méhek kórusa zeng, zümmög az esti szél,Szívem még örömöt remél…

Küszöbön billeg a maradni akarás, kilincsbe markol a zúgó szél, ajtót nyit, szemet zár az indulásba torpanó érkezés. A nap rongyokba tekeri az időt, dajka fények ringatják az ég és föld közé préselt szelíd naplementét. Vesztőhely csendje ül körém, ebben [… Tovább]

Gyerekzet     Álmosak a csigabigák, kora reggel keltek, fényezik a csigaházat, hosszú útra mennek.   Csiga Sanyi hozta a hírt, –  ki postás itt  régen – csiga asszony csigabébit   pesztrál már a héten.   Ötven láb a Csigamez?, [… Tovább]

* Elámított minap e cukrászi lelemény, lehet desszertből érzéki költemény?! Titokzatos látvány nyálindító csoda, öntet alá rejtett perverz ízorgia. Királyi dió, lágy-fanyar mandula, testes rumba áztatott omlós piskóta. Izgató csokit hűt fagyos vanília, gyöngyözik szőlőszem, s hivalkodó szilva. Tejszínrózsa szirma [… Tovább]

Nem látni végét,Fojtogat feketén,Keresnéd szélét-Kapaszkodó remény, Magadat fogod.Problémakanyarok,Az agyad forog:„Morzsákat ha hagyok, Lesz visszafele.”Táguló világ ez,Mindennek van helye,Látod, lüktet, érez, Most beszorulva.Pedig te változol,Falat súrolva,Amit úgy átkozol- A tered adott.És még meg nem fejted,Lelked csak dadog:Ez nem a te tested. [… Tovább]

  Tegnap a hold pillérjén sétáltál kézen fogva anyáddal, ma csended szemében virraszt, szelíddé gömbölyödött nyugalomban, mennyei méhének magzata vagy. Veled lélegzi ki-be álmaid földillatát.   Nem szól. Hangtalan gubbaszt, mint esőverte, ázott madár ablakod keskeny párkányán, de a képzelet [… Tovább]

  Vörösl? nap vetít bíbort az égre. A korongban vén varjú énekel. Rikácsol híreket. Akár a kár. De kár. Kár-ó! Esti mese.    Az ismer?s mosoly. Kislányos, ráncot feledtet?. Id?kt?l ellopott, koptatható, mégsem kopott.   A mosoly állt ki kismagában? [… Tovább]

               „Sokszor még szinte a hangját                is hallom a festményembernek.”                  In memoriam Montágh Imre     Út a hangtalanban:    elhagyott ösvény.    Egyre s?r?bbek a fák.    Az út vándorát    [… Tovább]

„…tündéri dallam száll a világba, itt van a fényes, aranyló nyár!” Májusi szell? járja a táncát,bodza virágán tündér ül…Nap sugarának csillan a fénye,ráncokat hint el szemed körül. Bodza virága illatot áraszt,szívednek ablaka nyitva már,tündéri dallam száll a világba,itt van a [… Tovább]

      A nadrágszíjon már nincs mit húzni, a mindennapokat meg kell úszni! A takaró meg már nagyon rövid,  ünnep-perc nyújtózkodni is! Másképp csillan ma az érem, nem jön a biztos minimálbérem. Van, aki ezen nagyot nevet, tudom, ő [… Tovább]

  Oszlopok tartják a mennyeket,Könnyez?, márványarcú emberek,Örökké viselik a terheket,S az a kérdés, meddig tart hitük?

    Templomok hűvös nyugalmában csigalépcsőn kanyarodott felfele a nap, kóbor angyalok dúdoltak  zátonyra futott felhőkön,  márványkönnyeket szaggatott magából a hajnal, és mi szabadnak születtünk akkor a bábozódott szűzcsendből, szárnyavesztett vergődő lepkeként villanás volt a lét,  az első egymásba lélegzés. [… Tovább]

  Semmi? Semmittevés. Otthon, díványon tespedés, Tévé, vacsora, gyerek leckét csinál. Anyja simogatást vegyít faggyal, fagylaltot, vagy épp pofont kínál.   A dívány! Igen ott! Polcon a nippek lesik a mónikam?sort, világot átszöv?, tervezett értékrombolás a semmir?l. Rólad. Most te [… Tovább]

a gesztenyesoron…*   Gesztenyefák terméséért ég nyáron át sok gyertyavirág, mint rég, azon év nyarán, mikor vártalak… ősszel majd reped a tüskés héj, gesztenye születik.   Az a csoda már csak emlék, a kis termések színét hajad idézi, gondolok a [… Tovább]

Az új takaróban domborodó tájon,csíkokban árad a tavaszi mámor,mert az össze-vissza zöldet, magukra húzták a földek.Mikor a mester sz?tte e szépet,kanyarított fölé bársonyos kéket.Most angyalszárnyú álom,illatruha pompázik a fákon,és Isten himnuszát harsogjákaz égnek nyújtózó gabonák.

2006. V. 14.   A n? egyedül: ahogy ágról a fény belemosódom a tájba múltcsepp siklású vékony csend kísér s kibontom hajam az égnek     A férfi egyedül: amott kanyarodik szürkéje az égnek nappal-opált váltja sötétviz? éjjel ahol csavarogtam [… Tovább]

  Szemedben kitakaródzó csillagok tükröződnek, finom könnyé gyűrődnek arcodon, valóság vagy ma, és én beléd álmodom magam. Kékké szűkülő retináidban önmagam látom,  ahogy a holdsárgává gömbölyödő fények megrajzolják feléd közeledő árnyékom. Lassan leveszem szívemről az utolsó porlepte emléklüktetést is, nézd, [… Tovább]

  …magamnak nem bánom, ha te is látod, aki megtagadtál, akit ajándékba kaptam, s nem zavar már csendes hallgatásod… …mindig, ha fáj szívem, hajnalhasadáskor, nem bánom, ha senki sem érti, nem zavarnak érthetetlen nézések… * S aki rám találtál, kanyargós, [… Tovább]

  Átlépve kétkedők falán, mérföldes sorsok kígyóznak, gyönge fuvallat áll ellent, elsöpri hamar a zajló forgatag.     Minek tennéd oda az ételt? idő már nincs rá, menni kell, feledni kell, emberi mivoltot, erkölcsöket.     Valahol lemállott ruhád, csupasz [… Tovább]