Ébredek
Köztünk éjpuha csend, sóhajos álom a
csókunk, nézd, idebent, hol mi vagyunk csak, oly
lágyan ring az idő.
Hiszen vagy
Érintés, falakon túli világ szegi
rendem, még eleven sajdul a szíved itt
bennem, nincs ne tovább.
Elérlek álmos ujjal
Távol, jöjj közelebb, hol van az akkora
másod, mondd, hova nem hull szitok, ostoba
átok, messze-e még.
Illatodba bújok, csended ringatom
Nem félsz, új eget társz, hányadik árulás,
Nem kérded, lemosol újra meg újra, nincs
kérés sem csak a tett.
Meddig élnek, vajh’ a nagy szerelmek –
Kint még nyargal a szél, futnak a lánghajú
felhők, sár kanyarog, dúlt utak árkai
kérdik, meddig az ár.
Szeretlek, a többit nem tudom.
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 10:09 :: Nagy Horváth Ilona