Szépen prédikált.
Pápista.
Nyaranta értünk hagyta ott
a Balaton-felvidéket.
Homokos déli partra cserélt
Bakonyban, Istenhez közelebb
tör? tölgyet,
kápolnát, csendeset,
megszokott, nagy fekete
kend?ben misére járó varjú-népet,
térdepl?, egyenes derekú férfit,
n?t, fiatalt, magasztosan szépet,
malaszttal els?t áldozó
süld? gyermeket.
Hívta a hit.
Hitetlen világban
szószék egy se volt,
csak padok.
A nyárban, mi nyaralók
neki,
az él? szónak adtuk a vasárnapot.
Halhattuk t?le a hívást.
Megszelt kenyérre
kentük a kapott, naptár szerint
kiszabott igét.
Elgondolkodtunk,
neveletlenek,
milyenek vagyunk, és mivé lehetnénk.
A paplakot ketten lakták.
Csak nyaranta.
A n? is tiszta volt.
Valami Magdaléna.
Ízes pogácsát sütött
és kihordta nekünk is kóstolóba,
ha kertjében nyári almát lopott
a sok lélekben angyal,
nem oly rég Krisztus
testével áldozott.
A falu szájára vette.
Ragozta viszonyát pulpitushoz,
igéhez, széphez.
Kérd?jelezte megszolgált közét
Magdaléna öléhez:
„Ejnye csuhás, mit prédikálsz?”-
igéket vágott
névtelen levélben fejéhez.
Tanúja voltam egy esten.
?k azt hitték ketten
ülnek, beszélnek,
én a díványon alszom.
Ma is hallom,
tisztalelk? nyári papom, szólt apámnak:
„Ha megbocsát, az ott fenn,
engem is tisztítótüzek várnak!
Én is ember vagyok!”
Viszem magammal
az ? mondatát.
Kínálhat hitet, megélhetést, hazát
több szerencsével áldott.
Maradok itt.
A tonzúrát, gyermekként megmosolygottat,
– kéretlen ajándék, tán t?le fentr?l –
már én is viselem.
-csataloo-
BGJ.2010.01.16.
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 10:09 :: Balog Gábor -csataloo
