Balog Gábor -csataloo : BÉLATELEP 64

Szépen prédikált.

Pápista.

Nyaranta értünk hagyta ott

a Balaton-felvidéket.

Homokos déli partra cserélt

Bakonyban, Istenhez közelebb

tör? tölgyet,

kápolnát, csendeset,

megszokott, nagy fekete

kend?ben misére járó varjú-népet,

térdepl?, egyenes derekú férfit,

n?t, fiatalt, magasztosan szépet,

malaszttal els?t áldozó

süld? gyermeket.

Hívta a hit.

Hitetlen világban

szószék egy se volt,

csak padok.

A nyárban, mi nyaralók

neki,

az él? szónak adtuk a vasárnapot.

Halhattuk t?le a hívást.

Megszelt kenyérre

kentük a kapott, naptár szerint

kiszabott igét.

Elgondolkodtunk,

neveletlenek,

milyenek vagyunk, és mivé lehetnénk.

 

A paplakot ketten lakták.

Csak nyaranta.

A n? is tiszta volt.

Valami Magdaléna.

Ízes pogácsát sütött

és kihordta nekünk is kóstolóba,

ha kertjében nyári almát lopott

a sok lélekben angyal,

nem oly rég Krisztus

testével áldozott.

 

A falu szájára vette.

Ragozta viszonyát pulpitushoz,

igéhez, széphez.

Kérd?jelezte megszolgált közét

Magdaléna öléhez:

„Ejnye csuhás, mit prédikálsz?”-

igéket vágott

névtelen levélben fejéhez.

 

Tanúja voltam egy esten.

?k azt hitték ketten

ülnek, beszélnek,

én a díványon alszom.

Ma is hallom,

tisztalelk? nyári papom, szólt apámnak:

„Ha megbocsát, az ott fenn,

engem is tisztítótüzek várnak!

Én is ember vagyok!”

 

Viszem magammal

az ? mondatát.

Kínálhat hitet, megélhetést, hazát

több szerencsével áldott.

Maradok itt.

A tonzúrát, gyermekként megmosolygottat,

– kéretlen ajándék, tán t?le fentr?l – 

már én is viselem.

 

-csataloo-

BGJ.2010.01.16.

 

 

Legutóbb szerkesztette - Balog Gábor -csataloo
Szerző Balog Gábor -csataloo 179 Írás
Írok, olvasok. Többnyire jókat.