Ha kezem sem
kell nyújtanom,
nem is kívánom,
s megkapom
az égből,
és nem tudom,
hogy mért vagyok,
nem válik el
a rút dolog
a széptől,
ha sosem lennék
nyugtalan,
ha nem adhatom
fel magam,
ha nem rúgathat
csillagot
a húsba tépő
fájdalom,
ha nem fakadna
zsenge ág,
amíg a porba
visszaránt
az élő Isten,
addig hogyan
higgyem,
akkor mért
szeressem,
ugyan mit
reméljek,
vajon mire éljek
örökkön, örökké?
Legutóbbi módosítás: 2010.01.21. @ 09:29 :: Takács Dezső