Nagyálmos Ildikó : Az önelégültségről

és egyszer újra rám találsz tán…
az ölelés az élet végtelen
alkotni vágytam hát kitaláltalak
fekszel a párnán ajkad vértelen
elringatom az álmos vén nyarat
esedezem hogy eltemesselek
(ablakom előtt megint a vadlovak)
mint koszos göncöt levethesselek

és egyszer újra rám találsz tán…
nem érinthetsz meg elillanok
ha fejedet majd lehajtod a párnán
megérted mi rég már nem titok
hogy öntelt vagy és erényed sincsen
csupán mit magadnak kitalálsz
átevezel a léten túli kincsen
és önimádó fuvallattá válsz

és nem vagy nagy ím beleférsz e versbe
s mi összetart csupán a keret
ne mondj semmit ha egyszer rám találsz tán
örülök hogy levethettelek

 

Legutóbb szerkesztette - Adminguru