Seres László : Szavak, álomfoszlányok

Te hozz igazságot

kiről álmodom

de nem tudom ki vagy

tűzittas hajnalokon

szétfolyó lávaként

bennem élő örök

vibráló égi fény

kőszirtek ölén búvó

izzó magma

mozduló test

ébredő melege

képzetem csapongó

éji fenevadja

szavak álomfoszlányok

derengő vágyak felhő csacsogása

kit holdtölte feszít

csillagvasra fölém

szendergő varázslat

ha jönnek az égi vadászok

hogy pázsitom horizontján

elringassanak

 

Látod

meg se rebben burkában a Föld

úgy tart karjai közt

mint anyám

mikor újszülött fiát csókolta az ég

csak titkait óvja

hogy mélységeiből

rám tekintsen a kőbe zárt holnap

s kanyargó vad vizek

erdők hegyek testét

égő nászi ágyon

összegyúrom neked

egyetlen ki nem mondott szóba

szeretlek

és föld leszek mert földből vétettem

 ma már közös az álmunk

mert magamnak álmodlak csak

s veled mindenségre vágyom

 

Tudom hogy mindennap

bennem hal el a Nap

s bennem szül az éj

végpusztulást mindig

hogy újra megteremtsen

mikor kihűl a kráter

s az égi öntőformákból

egy jobb világot vet

lábunk elé az Isten

 

 

Legutóbb szerkesztette - Seres László
Szerző Seres László 599 Írás
A versekért érzett rajongásomat megőriztem örök szerelemként gyermekkorom óta, végig kísért életutamon. Írogattam magamnak, s szűkebb környezetemnek verseket leginkább, és sokat olvastam. Aztán az élet eltérített más irányokba. Hivatásos katonatisztként szolgáltam Gyömrőn, Sárbogárdon, Nagytarcsán. Személyügyi vezetőként a legkülönfélébb emberi sorsokkal találkoztam, humán beállítottságom hasznomra vált ezekben az években a róluk való gondoskodás felvállalásában. Ma nyugdíjasként újra az irodalom, a költészet tölti be az életemet. A gondolatok, szavak szerény formálójaként így adok életjelet magamról a világnak.