dudás sándor : 2005. január 2.

 

                 Körmendi Lajosra emlékezve

 

                Új ajtó nyílt az id?n, új év,

                tested elhagyott a küszöbén.

                (Tizenhat óra, perc: huszonhét,

                most tudtam meg halálod hírét.)

 

                              *

 

                Színhely: Szolnok, Megyeháza.

                Körmendivel egy szobába.

                Nyitja, nyílik degesz táska,

                gépírásos lap kerül.

                Recenzió. Hogyan látja

                más, mir?l szól lelkem lángja,

                mekkora a h? belül?

                Elolvasom. “Kösz, enyém!”

                Teszek, mintha eltenném.

                Elnéz?-bölcs Lajos-mosoly

                rá a válasz, fanyar-komoly

                arcon – reá vall a kép.

                Hallom, mit a mosoly ád:

                nem megy, koma, az írás?!

                Búsulsz emiatt? Ír más!

                Könnyedebbre figurád! –

 

               

    (Mind hidegebb, így telente

                s mind sötétebb! Nem ment meg, de

                mégis jobb e

                kis emléket melengetve.)

 

Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 10:09 :: dudás sándor
Szerző dudás sándor 772 Írás
1949-ben születtem Tápiógyörgyén, a mai Újszilváson. Szakmám könyvkötő. Nyugdíjas vagyok. 13 éves koromtól társam a versírás, az irodalom. Több önálló kötetem, s általam szerkesztett antológiám, s más antológiai szerepléseim vannak.