Szemedben kitakaródzó csillagok tükröződnek,
finom könnyé gyűrődnek arcodon,
valóság vagy ma,
és én beléd álmodom magam.
Kékké szűkülő retináidban önmagam látom,
ahogy a holdsárgává gömbölyödő fények
megrajzolják feléd közeledő árnyékom.
Lassan leveszem szívemről az utolsó
porlepte emléklüktetést is,
nézd, kezemben tartom a nálam maradt éveket,
bebocsájtást kérek hangtalanná épített
tágas otthonodba.
Csak egy kicsit maradok, amíg megterítem
az éjszaka csipkeszélő felhőit álmaimmal.
Leülünk egymással szemben,
harmincnyolc csillagnak gyújtunk együtt fényt,
és játszunk, úgy, ahogy a hintába kapaszkodva
fellöktél egyszer a végtelenbe futó tejútig,
és kérdezted nevetve
…mit látsz kicsilány a magasban,
és én boldogan kiáltottam
…apa, fenn tarajosan hullámzik a néma ég.
Köszönöm, aki voltam, aki vagyok,
s lenni akar a lélekbe búvó tompa hangú szív,
lüktet, zúg, mint apró harang,
megtanítottál élni tudni,
ez a nap érted szól rólam.
Hiányzol ám most is,
sok-sok éve megállt a mutató.
A szék üres, az asztal köré csend gubbaszt,
egy pillanatra itt a lentek mélységében,
a csillaggá formált gyertyák fénye
lassan elolvad tenyeredben.
Angyalok dala szól,
ma ünneplőbe öltözik a mennyország,
szívembe elrejtőzve
te magad vagy mára az ajándék.
Hogy megszülettem,
lehet csak egy árva angyal
eltévedt gondolata volt egykor,
de az út elém kanyarodott itt lent,
most indulok otthonomba itthonról,
várnak a boldoggá ölelt pillanatok.
Indaként kúszik utánam hiányod
átölelve az égig érő fákat,
fentről csendesen pereg levelükről könnyed.
Nem ígérted meg, hogy visszajössz,
nyugtalan esték hajoltak rád,
ezért vagyok itt ma nálad,
hogy végleg-búcsúval köszöntve
te fújd el a születésemért gyújtott gyertyákat.
És gondolj valami szépre,
de ne áruld el, ne még, most még ne,
rejtsd el a hold ezüst szelencéjébe.
Ez egy csenddé nőtt nap,
a hajnal lángoló tüzében
feloldozzuk egymást a mában,
hisz boldogok, kik megszülik a reményt.
Anyám a néma világot adta
harmincnyolc éve kezembe,
és szótlanságát hímezte takarómra,
te hófehér angyalokat dúdolsz éjszakáimba,
zuhanó csillagokat simogatsz párnám alá.
Istenedtől megkoldulva köszönöm,
hogy tenyerembe összekuporgatott
szép szavaid belém sóhajtottak
egy újabb boldoggá született napot.
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 10:09 :: Szilágyi Hajni - Lumen
