Szendrői Csaba : Csak így lehet

 

 

A kilincs alatt zöld korrózió

nyomait vélem felfedezni,

a lecsöppent pillanat

összekeni emlékezetem holdudvarát,

ágyasa lettem a boldogságnak,

fetrengek a nedves leped?n,

amíg lazítják rajtam a gyepl?t,

szemem rendszerint könnybe borul,

a napfelkeltét várom,

de makacs a világ, folyton bealkonyul.

 

Veregesd meg a vállam,

hogy elfelejtsem,

honnan vettem ezt,

tapsoljon meg a kivagyokság’,

s a vágyaim tubusát

módszeresen göngyölje  fel

a téli t?zvihar,  a nyári fagyhalál,

az ellentétek oldják fel a harmóniát,

míg a folyamat végén

elmerengünk, s az elménk megreng,

szívünk egyenlíti ki a frekvenciát,

mosolyunk sava semlegesíti

a világ lúgját…

 

 

 

Legutóbb szerkesztette - Szendrői Csaba
Szerző Szendrői Csaba 262 Írás
Csendben akarok lenni, de csak beszélek, néha beszélni akarok, olyankor hallgat a lélek, néha tekerem a szót is, néha csak elszívom a mondókám, néha csak gitározom az izomrostjaimon, olykor kísérem is gordonkán...