M. Fehérvári Judit : Harmadnap

Rendkívüli emberekkel ritkán találkozik az ember. Kegyelmi állapot.
Az internet virtuális világa új dimenziók felé nyit kaput.
Zsidai Erzsébettől olvastam egy történetet: világa, szellemisége, embersége az enyém is.*

 

 

 

Tizennegyedik napja kanyarog az út

katonák gyűrűjében anyám arca

gyötrőn néz az égre…

A magaslaton két lator sóhaja

ekképpen  száll

régóta sorsukra várva:

„Éli, Éli! Lama sabaktáni?”,

hisz van erőm

majdani

szavaim ajkukra

írni…

 

Miért éppen én legyek középen,

hiszen alászálltam a Föld gyomrába is,

kérve,

hogy az Isten magához intsen.

Tizennegyedik állomás…

Lehet, nem is napok teltek el,

csak torz órái a Világegyetemnek

a gyűlölet ködében minden

távolba vész,

 s nem látok én sem mást,

csak azt a félelmetes

patibulum és stipes

keresztfákat

korbácsütéseim

feloldozásaként.

Sóhajt a tizenötödik

pillanat.

Pannicularia.

Köntösöm a sorsom,

ím

látom jövőm

azon a harmadnapon,

mit közelségbe hoz a Pészah.

Kisdedeket dajkálnak

szüleik

Golgotára nem

gondolva

s elgördül

a barlang előtti

kő is,

valahol gyerekek sikongatnak,

míg édesanyjuk

dajkadallal ringat.

Gyönyörűséges szép

idő lesz

három óra táján

oszlani kezd az eddigi

éjsötét

már ébrednek

a kakasok

közöttük lesz Péteré is,

ki hármat kukorékolt

öntörvényűen

szomjúzva a rendet,

 s Tamásnak keresztelnek

minden csecsemőt

és felzokognak

a fák

az Ég,

s a hamisak is

hamut szórnak

fejükre

ruháikat szaggatják

óhajtván

a megbocsátást

azon a

végső

harmadnapon.

 

Mocsár Gáborné Fehérvári Judit

Debrecen, 2010-02-01.

 

Legutóbb szerkesztette - M. Fehérvári Judit
Szerző M. Fehérvári Judit 168 Írás
2010. karácsonyáig középiskolai történelem-orosz- magyar-tánc -és drámapedagógus voltam, aki akkor egy művészetoktatási intézményben próbálta átadni mindenféle tudását. Ez volt életem második munkahelye. Az első, a volt alma materem, egy Vegyipari Szakközépiskola, mert az egyetlen napig sem űzött alapszakmám általános vegyész. Akkor, 2010 év végén elhatároztam, hogy belevágok az ismeretlenbe... Jelenleg pedagógiai szakmódszertani cikkeket írok egy újságnak. Az irodalom felüdülés és kikapcsolódás, rejtvény és néha megoldás is, de sajnos egyre kevesebb időm van rá, s minél inkább belemélyedek, annál inkább rádöbbenek minden hiányosságomra. Ez néha aztán földhöz is vág... Meg a gravitáció... Ennél többet nem szoktam elmondani magamról, s ezt is azért tettem, mert ma ilyen kedvemben voltam... Debrecen, 2012. március 31.