Oszlopok tartják a mennyeket,
Könnyez?, márványarcú emberek,
Örökké viselik a terheket,
S az a kérdés, meddig tart hitük?
Oszlopok tartják a mennyeket,
Könnyez?, márványarcú emberek,
Örökké viselik a terheket,
S az a kérdés, meddig tart hitük?
Elolvasta:
72
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }saját fotó
Télapó-álom
Koosán Ildikó
Ez most a rég várt éjszaka,
a titkokkal teli,
ny?tt csizmácskám a Jó Öreg
remélem megleli.
Dús lombú jégvirág nyílik
a rozzant ablakon,
rajzoltam mellé fényt, napot,
hadd lássa, itt lakom.
Nem kérhetek modern csodát,
szaloncukorhegyet,
de meleg, tiszta kis szobát,
s maradjak még gyerek…
Hát térj be hozzám, elhiszem,
mesédet Télapó!
Rénszarvas-szánról álmodom,
csizmácskám csillogó…
2008
Elolvasta:
608
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }
Szeptember, az ősz. Csinál, amit akar.
Időzhet. Nyakunkon egyfajta hivatal.
Küldi leveleit, ellenőriz, behajt.
Esőre áll. Fűzizzenés se őrzi
a menekülő árnyékot. Rövidül a nap.
És más. Figyelemre méltatlan dolgok.
Ez itt a csend helye. Gondolkodnak
valamiféle versben a költők, népdalok
a múltra ütnek. Oda húz a hegedű.
Vannak még szüretek, borérlelő
pincék. Dióverés. Utcahosszat avart
lehet rugdalni. Szeptember, amit akar.
Elolvasta:
310
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }
Éppen annyit engedett Isten látnom a világból,
hogy ne akarjak más hazát magamnak – ne akarjak
elszegődni messze, itt maradjak meg ma jó magyarnak.
Legyek attól az, hogy jó embernek tudjam önmagam, s
mindazokat, akik éppen körbevesznek, mert így leszünk
egész e földet óvva, nem széledve szerte száz felé.
Éppen annyit engedett az Isten, hogy megcsodáljam
bolygónk kincseit, de beérjem egy meleg csöppnyi zuggal,
ha télidőben kint a szél süvít. A fák árnyéka nyáron egy
nagy oltár, forrásvíz az erdeinkben édes áldozat.
Bővelkedünk itt annyi jóban most is; ha
itt születtünk – itt neveljük fel az álmokat!