Rossner Roberto : Majális-király

Nyomtatás

Majális-király

Allen Ginsberg-nek

I.

Látlak,
hiába próbálsz elbújni zörg? csontpalotád
sokszobás rejtekén;
önnön koponyád csak az,
s hajnali, izzadságszagú gondolataid sikítva szaladnak
egy eldugott zúgot keresve
a Nagy Feledés-Rend?rség el?l.
Látlak,
hiába menekülsz Közép-Nyugat végtelen rétjein,
a Whitman-megénekelte sárgára aszott mez?kön,
hiába száguldasz a „nyílt utak” álom-ígéreteibe, válladon
h? motyóddal, a degeszre tömött Amerikával,
hiába vonod acél-alumínium tested Cap Caneveral egére
hiába merülsz alá az ?rült kicsapongások
T?zmadár-táncaiba,
hiába óvakodsz az összefonódott aktok sziluettjei közé,
hiába próbálsz beleveszni Harlem gettó-labirintusába,
vagy Manhattan felh?karcoló-sikátoraiba,
vagy a megnyugvást, álmot és pár óra békét hozó
fecskend?k t?-erdeibe – rettegve az „élest”,
hiába szlapálsz elvonultan, orális petting-kapcsolatra
lépve konzervsörök Appalach-tömegeivel,
hiába ?zöd zokogva a szabadság, az ?szinteség,
s a hit-remény-szeretet láncravert, megalázott,
többé versben ki nem mondható illúzióit;
látlak!

Látlak hetek csövezései után megérkezni – egy még
felfedezetlen nagyváros zsibongó terére,
hónod alatt kézirathalmaz lapul, lelkedben a titkos,
jóles? üresség – expedíció út el?tt –
cip?dön sárrá szárad a korai hó.
Látlak: felolvasóestre sietsz, nyomodban
Corso, csapzottan, másnapos borostával arcán,
s még nem tudjátok, mit szavaltok aznap.
Zacskós szemekkel – t?n?d? lelkek kidülledt, vizeny?s
tükrei – egy marihuana-dekkért vizslattok elgyötörten.
A földszinten fényes-fényremlámos mozi – pornófilmek
játszótere – s csak egy kis festett fatábla jelzi
a pincében megbúvó kicsiny lyukat – melyet kibérelt mára Kerouac szelleme,
s végül leértek a csigalépcs?n,
gondosan ellépve a szeretkez? párok között,
ón-szín hasis-füst vág mellbe,
a buzik neved énekelve ünnepelnek, pedig ma
nem nekik nyújtod át lelked,
seb-borította,
pattanásos eszmefuttatásaidat.
Látlak az eszme viharában kitárulkozó igazmondók közt
megkötözött viharmadarak morbid szárnycsattogásaival
hírt adó tébolyult világcsavargó,
ki magad vagy
a költészet titkon beismert, megszemélyes?lt
farkasétvágya.

II.

Óriás vagy, ahogy mesélsz,
lángelméd glóriája r?t fénnyel világítja meg
a Gangesz partán féltérdre ereszkedett
csavargókat, költ?palántákat, vízionálókat,
az ideológia-verkli-nyaggatókat,
bigottokat és ultra-, vagy széls?baloldaliakat,
ápolókat és ápoltakat,
élveszületett halvaszül?ket,
jazz-rajongókat, soul-rajongókat, blues-rajongókat,
coolokat, trendiket, dendiket és hippyket,
Rolling Stones- és Ray Charles-rajongókat,
baseball-, és free-love-rajongókat,
punkokat és Love Story-neo-romantikusokat,
Zen-, Buddha-, Krisna-, Krisztus-, Mao- és Marx-híveket,
a politikus- és elnökírtókat,
a magányos-gyilkos-elmélet-gyártókat,
az összeesküvés-elmélet-gyártókat,
Szelíd motorosokat és a Pokol Angyalait,
Jones, Hendrix, Joplin és Morrison siratóit,
pszichiátereket és pszichopatákat,
munkamegtagadókat és sztrájktör?ket,
Broadway sztárjait, az Off-Broadway felkapaszkodni
vágyóit és az underground géniuszait,
aukciókon nyüzsg?ket és ambulanciákon jajgatökat,
illuzionistákat és reklám-szakembereket,
a minden változással szemben immunisokat,
a minden szell?re reagálókat,
fogpaszta-reklám-mosolyú kormánypártiakat,
fegyverkez?ket és leszerel?ket,
háborús veteránokat és Vietnamban elesetteket,
homo-, hetero- és biszexuálisokat,
bevándorlókat és az
„elveszett nemzedék” francba-önként emigrálóit,
milliárdosokat és munkanélkülieket,
filmproducereket és outsidereket,
metróban csövez?ket és Greenwich Village-be költöz?ket,
a dallasi, memphisi és az Ambassador Hotel-béli szemtanúkat,
szájtép?ket, szerencselovagokat, lúzereket,
healer-eket és a „Jessore úti” éhez?ket,
a hibernáltakat, a pénzért mindenre kaphatókat,
UFO-hív?ket, -ellenz?ket, -közömbösöket,
kábítószereken él?ket, kábítószerekb?l él?ket,
neppereket, passzerokat, bankot robbantókat,
kommentátorokat és tréfagyártókat,
ügynököket és biztosítási tisztvisel?ket,
autómosókat és gépreblókat,
kommandósokat és anti-kommandósokat,
Sharon Tate-eket és Charles Mansonokat,
meghurcoltakat és szexulális rabszolgákat,
skanzenben él?, és Woonden Knee-i indiánokat,
holdraszállókat és álmukban hív?ket,
szürrealistákat és Andy Warhol-neo-avantgardistákat,
heveny exhibicionistákat és id?lt voyeur-öket,
szupermarketekben d?zsöl?ket, kukákban guberálókat,
woodstocki csillagszem?eket,
beépülteket és gyökereiket gondosan ápolókat,
próbálkozókat és magukba süpped?ket,
angyalfej? hipstereket és hosszúhajúakat,
kik csillogó szemmel bámulják,
mint nyílik meg az ég egyetlen szavadra,
feltárva minden titkot,
mit rejteget az emberiség.

III.

Látlak mint ünnepelt költ?t,
s mint ronggyá vert csavargót,
látlak a börtönben és az egyetemen egyaránt.
Látlak Frisco utcáin – fölt?nést kelt fény-ruhád –
s csak aprókat enged lépned a tömeg,
boríz? hangod elvész a szélben, ahogy a tovarobogó
Id?-Expressz után kiáltsz – rettegve a jövend?t,
s egyszercsak,
1955 lázas lüktetésében,
Kerouac bíztetó pillantásainak kereszttüzében,
Berkeley campus-rengetegében,
kopasz szobádban az idegtép? séták során
feltör agyongyötört lelkedb?l egy messzehangzó üvöltés,
s milliók esnek pofára,
s milliók keresik, kutatják egyszerre neved,
egy „Üvöltés”,
mely ?z, hajt, segít és felajz engen is!

Látlak narkotikus állapotban,
n?l a sz?röd és hullik a hajad,
vörösborért kutatsz a csótányos lakásban,
egy nagyobbacska csikkért Las Vegast kínálod
Isten nevében,
padlásszobádban verset körmölsz Kerouacot siratva,
pucér villanykörtéd kínlódva-öklendezve okádja a fényt,
mocskos versed kölyök-csavargó-Adonisz-múzsája
nyitott sliccel hortyog,
de te már undorodsz benyúlni a nadrágja alá.
Látlak részeg éjszakákon,
halántékodon ott dobol a hasis,
Whitmant lapozgatsz és W.C. Williams m?veit,
?rjöngve keresel egy kis örökkévalóságot reggelig,
s átkozódva téped ketté a szólásszabadság zászlaját,
nem ismerve el többé New Jersey államot,
hazád hobóit házikabátban kíséred zarándokúrta,
felkeresvén együttesen
a whitmani Nagy Szabad Amerikát.

IV.

Köszöntöm benned az er?t,
köszöntöm benned a tagadást,
köszöntöm benned a tudós látnokot,
köszöntöm benned a kisfiús, félénk magányt,
köszöntöm benned a lázadást, a torzsalkodást,
köszöntöm benned a halluciogén vízionálást,
köszöntöm benned az önképzést,
az önmarcangolást,
az öntevékenységet, az önsanyargatást,
az önsajnálatot, az önkínzást, az önkielégítést,
az önbecsülést, az öndics?itést,
az öniróniát, az öngúnyt, az önámítást,
az öntépést, az önmutogatást,
az önfegyelmet, az önuralmat, az önszuggesztiót,
az önimádást, az önvédelmet,
az önbizalmat, az önvádat, az önvizsgálatot,
az önhitet, az öngyilkosságot,
köszöntöm benned az önkényt,
köszöntöm benned „Amerika bukását”,
a testb?zös csavargást,
a szavak misztikáját, a ráolvasás ritmusát,
köszöntöm benned a mítoszt,
a Naomi-csöndes, Kesey-drámai, Solomon-vakmer?
Sárga Ház-béli jövend?det,
köszöntöm benned a NEM bölcseletét,
a kiáltás sokszín?ségét, a tébolyultság izgalmát,
köszöntelek Ferlinghetti „Elme Vidámpark”.jának
lökdmegkecskés, politikai-dodzsemes,
célbahurrogós, hullámvasút-elismeréses,
lampion-varázslatos forgatagában,
köszöntelek sörhabok és LSD-felh?k szélén lábat
lógázó sz?rös-tar, meszkalin-géniusz,
köszöntelek igazhangú,
köszöntelek hatékony,
köszöntelek parkokban felolvasó,
köszöntelek kültelki,
köszöntelek gond nélkül ölelkez?
köszöntelek fejfájós,
köszöntelek lendületben lev?!

Köszöntelek Majális-király,
bár nem szeretlek.
De vajon mit számit ez?
Mit számit ez?
Számit ez?

1972 október  (véglegesítve: 1974 március)