Fordítás

    Mihai Eminescu       Léted holnapok viszik tovább     Léted holnapok viszik tovább, És rövidítik a tegnapok,    Láthatod tisztán, folyton-folyvást Bennük lesz örök a mai napod.   Egyik meghal, jön helyébe más, Ez a világ [… Tovább]

    A napokban belekukkantottam a hírekbe és ismét leesett az állam. Lehet olyan szarinmámoros kábulatban egy diktátor, hogy orosz&kínai Whitening Protect-tel pro(fil)aktivált fejét rakétafogsorral vicsorgó oroszlán szájába dugja?   Nem gondol Kadhafira, Szaddam Husszeinre, és az utólagos igazolást kizáró [… Tovább]

      Szegény kisgyermekek                                          Védeni kell, hisz apró lények; Vigyáz rájuk az örök Isten. Születés előtt ők a fények, Csillognak fenn a kéklő égen.   Isten bőkezű, elosztogatja;   Jönnek; nekünk ajándék, áldás; Bölcsesség van [… Tovább]

Fordítás – Simona Cratel írása (megjelent: Liternet.ro < Respiraţie sub apă 2012. 12. 08.)*    Úgy kezdődött, mint egy hollywoodi mese. Mint egy olyan szerelmi történet, mint amilyent magunk is szívesen átélnénk. A tények valóságosak. Mindenki fantáziáját megragadta, legyen bár [… Tovább]

Tudor Arghezi (Bukarest, 1880. május 21. – Bukarest, 1967. július 14.) román költő, prózaíró, műfordító, publicista. Eredeti neve Ion N. Theodorescu volt, írói álnevét, ahogy saját maga elmondta, az Arges folyó ókori nevéből vette. Más kritikusok szerint két híres eretnek, [… Tovább]

Úgy élünk, mint az űrhajósok, a feleségem és én. Reggelinél a szükséges tárgyakat szó nélkül adogatjuk egymásnak. Mindig ugyanaz a sorrend, már megtanultuk, hogy lehet a feladatokat a leggyorsabban elvégezni úgy, hogy kihasználjuk a rendelkezésünkre álló helyet. *     [… Tovább]

Az elefántok élete a Neptunuszon tökéletes volt. Soha senki nem éhezett vagy betegedett meg. Nem voltak ragadozók. Sosem vívtak háborút. Nem ismerték az el?ítéleteket. A születések száma pontosan megegyezett a halálozásokéval. Testükön nem él?sködtek paraziták. A csorda mindig olyan sebességgel [… Tovább]

      Megkésett faág                          Mondd volt – e részed valaha benne, hogy lásd, mikor komor ősz telepszik szétterülve a kifosztott kertre, egy bimbós ág nyílik ébredezve, késetten, újra, s vajon mért virágzik?   Megállított- e akkor utadon    [… Tovább]

Rozana Mihalache irása (megjelent a LiterNet.ro, Proză scurtă rovatában 2012. 10. 14) *     Halló?       Te vagy az, valóban?       Nem hallottam hírt felőled, mióta megkezdődött a háború. Még azt sem mondtad „Isten veled”! Nem rovom fel neked, [… Tovább]

— Örökké akarsz élni, Tik-tak? *                        A szavak félbeszakították a csevegést és zsibongást a bárban, mindenki elnémult. Tapintani lehetett a csendet.            — Gondolom, hozzám beszélsz — felelte a mech.               A részeg férfi felnevetett.            — Nincs [… Tovább]

  Lépj be! Lásd a rendetlen kis hónapos szobát     Lépj be! Lásd  a rendetlen kis hónapos szobát ahol egyedül élek, ahol reménykedve tengődöm szomorúságommal; van lámpa, szekrény,s tovább, ezen a képen itt anyám látható húsz évesen. Aztán diplomáim, [… Tovább]

A keresztapám átvert minket. Meglépett a család vagyonával, a bátyám krikettütőjével és az anyám szívének egy apró, rejtett darabkájával. *   A keresztapám átvert minket. Meglépett a család vagyonával, a bátyám krikett-ütőjével és az anyám szívének egy apró, rejtett darabkájával. [… Tovább]

Életrajz: 1893, július 29-én született egy Hulub nevű faluban, Botosani megyében, meghalt 1973, március 17-én. Író, publicista, akadémikus és ügyvéd. Írt gyermekirodalmat, és műfordítóként is tevékenykedett.   Ábrándosan a jövőbe tekintek. Szemhéjamon át fényei szűrődnek. Közelebb érzem most az embereket, [… Tovább]

És éreztem tiszta, szomorú lelkedet, mint ahogy lebegni érzel néma holdat leeresztett függönyök mögött. És éreztem szegény, félénk lelkedet, mint ajtó előtt álló, kinyújtott kezű koldust, ki nem mer bekopogni és belépni, és könnycseppnek éreztem alázatos,gyenge lelkedet, mely fél elhagyni [… Tovább]

Mario Benedetti (1920. szeptember 14., Paso de los Toros, Uruguay – 2009. május 17., Montevideo, Uruguay) uruguayi író, költ?, újságíró. a   1.    Ki hitte volna, hogy itt ragyog egyedül a légben, a rejtett szemed. Ki hitte volna, hogy [… Tovább]

  Hol a feledés tanyát ver, Pirkadat nélküli tágas kertekben: Ott maradjak egyedül én Csalán közé temetkezett kő emléke, Melyen megszabadul álmatlanságától a szél.   Nevem hagyja el a testet Melyet jelölt, és századoknak martalékául essen Ott, ahol a vágy [… Tovább]

  Felemelkedés         Éjjel, mikor kihalt a pusztaság, Jó lenne veled vidám, fáradt barát…. Ó Nap, fogyó fény-sátorvirág az égen  Haldokolsz alkonyban a láthatárszélen. Óh! ha ott lennék, sápadt, jó barát Éjjel, mikor kihalt a pusztaság!   [… Tovább]

Fordította: P. Tóth Irén Utolsó dal (Magyar)   Innom kell, feledni akarom mit nem tud senki sem eldugott pince mélyén megbújva csendesen, cigarettáznék, és nem látna senki sem, másképp, e földön oly nehéz nekem…   Csak ordítson az utcán az [… Tovább]

    Mélyen aludtak az ólomkoporsók, Ólomvirágok és halotti ruha — Benn szél fútt…magam voltam a sírba… Nyikorogtak az ólomkoszorúk.   Ólomszerelmem ólomvirágon hált Kiterítve, s én korholni kezdtem — Egyedül voltam a holttal… hidegben… S csüngött róla mind a [… Tovább]

      Magány Ti, akik mikor hazaérkeztek s zárva az ajtót magatok után így szóltok: „jó estét”, ti nem tudjátok mit jelent belépni az ajtón szótalan .        SingurÃ?Æ?tate     Voi care vÃ?Æ? întoarceÃ?£i acasÃ?Æ? Ã?Ÿi [… Tovább]

                Hogyan csinálná egy szegény diák   Épen hagyva álmatag pernyédet, A helyedet, hideg durcásan véded. Jelesen egy haszontalan kacat Mérgelődsz amiért fát nem kapsz?   Nem fogod fel, bárhogyan is sajnálom, Költségvetésemben, nem lehettél, csak álom – [… Tovább]

Fordította: P. Tóth Irén Napjaink történelmi paradoxona, hogy nagyobb épületeink vannak, de kisebb lelkünk; szélesebb autósztrádáink, de keskenyebb agyunk. Többet költünk, mégis kevesebb, amink van; többet vásárolunk, de kevésbé örülünk. Nagyobb házaink vannak, családunk mégis kisebb, több a kellékünk, és [… Tovább]

    Léteznek holdfényes éjszakák Léteznek holdfényes éjszakák, mikor minden ezüstözött. Egy csillag a többi között ragyog, mint pásztoroknak szokás az ujszülött Jézus fölött. Terül a vastag gyémántporlepel, befed réteket, folyót, s szíveket, amik álmodozók a hit áhitatába emel, csodálat [… Tovább]

  Lámpa a szobában…     Szobában a lámpa, mint egy rózsa, fehér Ami hirtelen kinyílt az ?szi kertben, este; Sötét napárnyék vetül a mennyezetre S ett?l egy kicsit úgy t?nik, ez egy vasárnapéj.   Szobában a lámpa, mint egy [… Tovább]

                                                          Az ajakról     Ajak!  t?led a lelkek gyönyörrel áthevülnek, Ajak!  édesebb vagy, mint az isteni nektár, Ajak!  alikanti ned?, te életelixirrel telt pohár Ajak!  téged India kincseinél többre becsüllek, Ajak!  balzsam vagy fájdalom, sérelem ellen, Ajak!  nyíló rózsáknál [… Tovább]

lui Pierre Emmanuel       Ți-aduci aminte? Acele fețe. Ți-aduci aminte? De șanțul gol. Ți-aduci aminte? Curge apa. Ți-aduci aminte? La soare stau.   Tu citești Paris Jurnal-ul. De-atunci e iarnă, noapte lungă. Pui masa-n apropiere, faci patul sub [… Tovább]

Fordította: P. Tóth Irén   A költők hajónak gondolják És behajóznak.   Engedjetek felszállni a költők hajójára, Mely az idő hullámain halad   Árboca moccantása nélkül, anélkül hogy elmozdulna helyből (Mert körülötte egyre gyorsabban Mozog az idő).   A költők [… Tovább]

În vazÃ?Æ? sunt flori proaspete,masa-i plinÃ?Æ? de pahare goale,jegul pe veselÃ?Æ? plânge,s-atarnÃ?Æ? limba coÃ?Ÿului de gunoi,paianjenii-Ã?Ÿi reparÃ?Æ? plasele– moleÃ?ŸitÃ?Æ? te salutÃ?Æ? seara. Csendélet vendégség után Vázában üde-friss virág,asztalon üres poharak,szennyes edényhegy kiált,lóg a szemétkosár nyelve,hálót foltoznak a pókok– az est [… Tovább]

  Éjfél     Akir?l álmodoztam, most az vagyok, Kerestem, akartam, hogy megszülessen, Gyarló magamból emeljen ki engem  A tiszta fény, ami majd átragyog.   Aki érinthetetlen, sár rá nem tapad,  Egek felé tör magának utat, Er?s lesz, mint a [… Tovább]

    Kedves a víz hangja annak, akit fekete homok temetett be, kedves a márványoszlop íve, a simogatásra hajlított kéznek, kedves a víz finoman szőtt útvesztője citromfáid árnyában, kedvesen szól zagal zenéje kedves a szerelem és kedves a könyörgés …ahhoz [… Tovább]

fotó Zsila .S                                          Rondó   Nem szívelem a tisztes halált F. Villon     ?szintén útálom a halált, Még ha nevet is ezen asszonyom. Szerelmét megveti lelkem, fájlalom, De örömmel vállalom inkább a halált.   [… Tovább]

Léda a görög mitológiában Tyndare Spártai király elvált felesége. Zeus hattyúvá változik, hogy elcsábítsa. Aztán, mikor az ölelkezésük beteljesül, a hattyú elt?nik, két tojást hátrahagyva, amib?l Clytemnestre, és Heléne, ill. Castor és Pollux születik A festmény: Moreau Leda     [… Tovább]

(Simona Cratel írása — megjelent LiterNet.ro 2012. 05. 12) *     Én tizenöt éves voltam és apám harminchat, amikor elhagyta anyámat. Nem azt mondtam, hogy minket, mert én nem éreztem magam elhagyva. Tizenöt éves voltam és semmit sem értetettem [… Tovább]

  Várakozás Három rózsaszál vázában áll,   Három virágzó rózsa, Gyöngy-selyemfény? valahány, Tegnap óta hiába vár Bárcsak öved dísze volna…    Terád várnak az árva rózsák, Áldozataim végcsöndje ez, Félve sápadnak, ha hallják, Rezzennek, bár nem akarják,   Kapunál ha [… Tovább]

Regiunea vulnerabilitÃ?Æ?Ã?£ii – Pentru Florin Laru (Román) Rafale de vânt aleatoare. Se subÃ?£iazÃ?Æ?vorbirea în noi. Culorile visului se-nprÃ?Æ?Ã?Ÿtiela întâmplare. Se impregneazÃ?Æ? în dimineaÃ?£a. Zilelegonesc Ã?Ÿi nu se mai întorc cacerbii deÃ?ŸteptaÃ?£i. Amurgul e simpla floare a vinuluipe faÃ?£a cerului. Ceva [… Tovább]

Amprenta trÃ?Æ?dÃ?Æ?rii – Pentru Hervay Gizella (Román) A se-nbiba în decalajul uÃ?Ÿii viitorului. Prin dreptul nevoii.A-Ã?£i elibera zâmbetul din celula solitarÃ?Æ? a feÃ?£ei.Te vÃ?Æ?d pe o coliziune cu încetinitorul, cumcazi în istorie. Pe plÃ?Æ?mânii tÃ?Æ?i posterede câini pierduÃ?£i. Pe obiectele-Ã?£i [… Tovább]

kép az internetr?l + 18 Értelmezésem szerint egy utcalány vörös ruhájáról szól. Csábít meg ” késztet” is , és f?leg, következmények, kötöttség nélkül. A ruha azt sugallja, vegye le és menjen végbe a lényeg. A harmadik versszakban ez szinte látható [… Tovább]

                                                                                       Vallomás     Ne kérdezz a szavakról többet, ó, barátom, A szép, és válogatott szavaké minden köszönetem, Parfümillatként áradnak felém, suttognak engedelmesen, Ne kérdezz a szavakról többet, ó, barátom.   Ne kérdezz a [… Tovább]

    Delírium Uruapan-ban   – Egy utcasarkon egy emberbe botlottam, ki többet szenvedett, mint magam. Aztán egy másikba, majd mégegybe. A szerencsétlen ördögök utcájába tévedtem, kiknek szenvedése maga az örökkévalóság. Megkérdeztem az elsőt a bandából, de kitért előlem; vajon [… Tovább]

Jellemző lehet a mai vendégségekre is?   Vendégség   Ez a század engem Jól kiművelt, Túl kell látni Az embereken.   Tanultam annyit még Az utóbbi időben, Most vagyunk a fordulópontnál.   Be lehet vezetni Rengeteg változást. Magam gondoltam el. [… Tovább]

Henry Wadsworth LONGFELLOW amerikai költő 1807-1882. Az idegen nyelvek és a szépirodalom tanára volt a Cambridge-i (Massachusetts) Egyetemen. Francia, spanyol, olasz és német nyelvből számtalan fordítást készített. Lírája művészi erőről tanúskodik, bár sokak szerint a kortárs angol költők hatása érződik [… Tovább]

Pethes Mária: Gustul libertÃ?Æ?Ã?£ii – Pentru Mariana Marin (Román) între noi sa-ntins ora localÃ?Æ?. voiamsÃ?Æ?-mi ajust gipiesul meridianului tÃ?Æ?u,dar procesele vulcanice ale inerÃ?£ieiau format o crustÃ?Æ? pe suprafaÃ?£a inimii tale,Ã?Ÿi ca unica planetÃ?Æ? locuibilÃ?Æ? a universuluite-ai reglat pe o nouÃ?Æ? [… Tovább]

Kérem, ne nagyon kritizálni… A legelső próbálkozásom… A kép Sárkány Sándor képzőművész Mária című festménye. *     Balogh Gézának továbbgondolásra     Megaláztatásokkal és félelemmel arra Késztetnek bennünket, hogy semmiség legyünk, Eloltják lelkeinkben az isteni fényt. Ha elfelejtjük büszkeségünk, [… Tovább]

Nagyon szeretem ezt a verset, különösen Faludy mester művét. Nem kívánok műfordítói babérokra törni, csak kijött belőlem ez a verzió, sőt nem beszélek, csak „kicsi matyar”. Nem is tudom műfordításnak nevezni, inkább ferdítés 🙂         Gall legény [… Tovább]

    Alkonyat    Mint a vér tengersok cseppje, Hullik ágról a levél, – S vöröslik, míg az alkony Át az ablakon ideér.   Kékbe vesz? ormok felett Véresen kél fel a hold, Vért?l vörös a tó is, Vörösebb, mint [… Tovább]

Mindenkinek Mennyi szépség létezik a földönszétszórva láthatatlan;magamnak tudnék egyre többet, önz?n.Mennyi szépség, napi lármától riadtan,elaggott, s ifjúi  szívbe rejtezett!Legyen akár csak egy illat a virágból,kedvesebb lesz a föld, a rét, a távol,miként egy mosoly gy?z sok fájdalom felett.         [… Tovább]

      Képtelen vagyok komor lelkemben humánusan együtt élni testvéreimmel e földön, az emberekkel. Nem tudom mi a célravezető; ugyanaz az érzés a gyakorlatias, a mindennapi és a tiszta lét. Mindent láttam már, mindenre rácsodálkoztam, De hogy sok vagy [… Tovább]

Égbolt feszül, a háztet? fölött oly kék, oly nyugtató! Fa bólogat, a háztet? fölött ágbölcs?, ringató. A harangot, égig ér talán, halljuk szelíden kondulni. A madarat lomb közt a fán halljuk bánatát dalolni. Istenem, Istenem, itt ez az élet, egyszer? [… Tovább]

(Simona Cratel írása „Ricină”. Megjelent: LiterNet.ro 2012.02.18)      Új osztályt kapott. Egyikük sincs olyan jó, mint te — mondta. És jól belebokszol a vállamba. Nézem a falon függő képeket. Hermész tanulmányok, minden lehető nézőpontból. Szeretem ezt a műtermet, az [… Tovább]

  Erd?ben       Az erd?n, az erd?n enyém a fény, Mikor a nagyvilág sötét, Vastagon terül sok száraz levél Táncol ott lenn elém, lábam, ha lép, Úgy érzem sodor egy pezsg? áradat, Ereimben több új er? dagad, Ilyen [… Tovább]

Nulladikos koromban éve fordítottam le először, majd úgy hagytam, amíg rá nem jöttem, hogy szabályos rímelése is van a versnek, amit illenék követnem. Azt hiszem, másodjára, négy-öt évvel később, megtettem.       Mikor átkodtól ó, gyilkos asszony, holt leszek, [… Tovább]

    A völgyben alvó     Zöld lankás táj, csendjében csermely zenél, S fut, mint bolondos ?sz rongyosra tépett Ezüstje; a büszke csúcs, amit a fény elér Ragyog; e kis völgy dísze a vidéknek.   Egy katona, ajka nyílt, [… Tovább]

Heinrich Heine: Helena   Varázslatoddal keltettél fel  bús sírom kútmélyéből, ébresztő parazsad le-le csillapszik, majd újra épül.   Ajkad szorítsd ajkamra, az emberköd Istentől való! Hű lelked magamba iszom, s a vég nem lesz kimondható.     Helena   Du [… Tovább]

Lányka piros szájacskával Lányka piros szájacskával,Szemecskéje hogy ragyog,Én kedvesem, kicsiny leányka,Folyton csak rád gondolok. Hosszú ma a téli esteNálad lenni volna jó,Melléd ülni és csevegni,Meghitt szobácskádban, ó Ajkaimhoz szorítanámKicsiny, fehér kezedet,És könnyekkel áztatgatnám,Kicsiny, fehér kezedet.                     [… Tovább]

      Zokog a szívem belül   A városra csendesen hull az es?             /Arthur Rimbaud/     Zokog a szívem belül, A várost es? veri; Mire e kínzó bánat, Kiért, miért teszi?   Szelíd cseppkoppanás Zenél földön, s [… Tovább]

R.Roberto kérésére a teljes szöveggel   „Virágária kett?s„   Lakmé Jöjj Mallika, a liánok telve virággal, H?s árnyék nyújtózkodik A szent folyó felett, nézd, mégis mily sötét- komoran folyik, Élénküljön a bolyduló madarak dalával!   Mallika: Óh! úrn?m, Ez az [… Tovább]

S még mindig fordítás..talán, mert tömörítésre tanítanak a régiek, a klasszikus forma, talán, mert már nem kell a szerz? engedélye, talán, mert kihívás , talán, mert nagyon is élvezem   Ábránd télre     Tél van, egy kékpárnás kis rózsaszín [… Tovább]

Szt. Denis katedrális Párizs mellett   A templom   Simone, jövök szívesen. Az est zsongása Kedves, akárha gyermekkar dalt énekelne. Bent félhomály emlékeztet régi kúriákra; A rózsaillat kábító, tömjénnel telve.   Jövök szívesen, menjünk halk-illedelmesen, A gyakran visszajárók itt-ott köszöntenek; [… Tovább]

  Vedd szemem világát     Vedd szemem világát: s látom képedet, tapaszd el füleim:  hallom hangodat, léptem láb nélkül is tehozzád vezet, hangtalan ajkaim esküt mondanak. Szakítsd le karjaim, s karomba tartalak szívemmel, érezd, a kezem átölel, állítsd le [… Tovább]

  Rózsák a viharban   A gyönge rózsa sérülve bár – Durva vihar tépázta meg-, Dúsabb kelyhén az illatár Minél több bajtól szenvedett.                                                                Legyen e rózsa példakép, Légy olyan, mint e rózsa épp,   [… Tovább]

Haan Antal (1827ââ?¬â??1888): Judit és Holofernész    Anna Ahmatova:   JUDIT   Éjfélre a sátrat homály szállta meg, Olajlámpát gyújtott mécsesek helyett.   Holofernész szeme vágytól lángoló, Judit ajakáról nyájas is a szó:   „Fernész, hadvezérem! Ma – tiéd leszek, [… Tovább]

  Jó napot!       Mint ördögöt a szelence mélye, egy rügyecske rejtette ?t… de sz?k börtönben hogyan is élne, unta, kívánt még több leveg?t.   Hallgatva éneket, szárnysuhogást, szell?re, fényre szomjazott … s hogy megtudja mi hír odaát, [… Tovább]

illusztráció – ukulele, polinéz penget?s hangszer, haway-i gitárnak is nevezik     Sírfelirat     Malcolm Lowry nyugszik itt megjárta a Boweryt írta mufurc, magahitt, rém cikornyás dolgait. Piált minden éjjelén, horpasztott a nap delén, s meghótt játszva ukulelén.   [… Tovább]

(Carmen Musat-Coman írása – blogspot -2011. október 17, hétfő)   Az asszony már nem él, a gyerekek felmentek a városba, urak lettek. Mi tarthat még itt ezen a világvégi tájon?       Mindegyre mondogatják nekem: „Apa, gyere hozzánk, lesz [… Tovább]

   ?szi dal     Jöjj barátom, jöjj, ?sz jár a dombokon, A nyirkos ?sz, a monoton,   De a cseresznyefalevél S a vadrózsabogyó vér-   Vörös lángja egy csókkal felér, Jöjj barátom, jöjj, ?sz jár a dombokon.   Jöjj [… Tovább]

Nem vagyok semmi. Sosem leszek semmi. Nem akarhatok semmivé válni. Ettől eltekintve, bennem van a világ összes álma.   Ablakok a szobámban, Sok millió közül egynek a szobájában, akiről senki nem tud semmit (És ha ismernék, tán tudnának róla valamit?) [… Tovább]

Köd     Simone, vedd a kabátod, cip?d, a nagy feketét, Hajózzunk át a ködön oda, ahol tiszta az ég.   Menjünk a szépséges szigetek felé, ott szebbek A n?k, akár a fák, s meztelenek mint a lelkek; Menjünk a [… Tovább]

Malcolm Lowry 1909-1957 angol író és költ?. Cambridge-ben szerzett diplomát, de már 17 éves korától folyamatosan jelentek meg írásai. Beutazta a világot, több földrészen élt és dolgozott. Életét az alkohollal és az irodalommal folytatott szakadatlan küzdelem jellemezte. Világhír?, részben önéletrajzi [… Tovább]

illusztráció: Waterhouse: The Lady of Shalott       Lord Alfred Tennyson     Lady Shalott balladája   (The Lady of Shalott)                                                                kedves mentoromnak                                                        René Bonnerjea                                                         professzor úrnak   1.       Folyóparton, [… Tovább]

Emily Jane Bronte – angol – 1818-1848. A három Bronte-n?vér közül a középs?. Költ?ként és regényíróként is maradandót alkotott. Legismertebb m?ve az Üvölt? szelek cím? regénye. Emily Jane Bronte angol 1818-1848 A három Bronte-n?vér közül a középs?. Költ?ként és regényíróként [… Tovább]

Lord George Gordon Byron 1788-1824. Régi arisztokrata családba született, de apja elhagyván a családot, anyját kitagadták, így valódi szegénységben n?tt fel. Kés?bb mégis reá szállt a hatalmas családi vagyon, s lett Byron VI. Bárója. Kitüntetéssel végezte a legkit?n?bb iskolákat. Ma [… Tovább]

Porumbeii copilÃ?Æ?riei mele (Carmen Musat Coman írása) — carmenmusatcoman.blogspot.com 2011.09.23)         Ott éltek már, amikor megszülettem, a házunk padlásán. Szerelemről és szabadságról turbékoltak. Sokan voltak és zajosak, soha sem tudtam őket egymástól megkülönböztetni — egynek sem adtam [… Tovább]

illusztráció: John William Waterhouse: La Belle Dame sans Merci       La Belle Dame sans Merci             „Mi métely ért, vértes lovag, Magányosan, ki kóborol? Aszott a nád a tó körül, S madár se [… Tovább]

(Salvarea noastra – Simona Cratel műve – LiterNet.ro 15.10.2011) *     Sohasem rettentett vissza az úttól egy háromnegyed órás gyaloglás. Háromegyed oda, háromnegyed vissza. Nyugodt tempóban, minden sietség nélkül. Egyik láb a másik elé, lépésről-lépésre. A napfényben fürdő utcák, [… Tovább]

– írta: Simona Cratel /LiterNet.ro 2011.06.18/ *                 Az Isar partján ül egy férfi ráhajolva a gitárjára. Régi, nagy szerelem lehet. A hangszerből lágy, érzelmes, felkavaró dallam árad. Itt-ott emberek párban, négyesben, vagy suhogó egyedül [… Tovább]

Octavian Goga: Imádság Botorkán, zavart szemekkel,Az úttól testben megtörötten,Tehetetlenül rogyok le mester,Fényed el?tt parányi lettem.Jártomban szakadékok nyílnak,Az égalj sötétbe öltözik,Térden csúszva téged kutatlakAtyám, utamon irányíts! Vágyaktól ég? mellkasombanAz áskáló kísértést érzem,Felkavarja forrásomatAmib?l szomját oltja lelkem.Világuk hullámából tépj ki,És a te [… Tovább]

– Látta volna ma délután! – mondta. – Nagy formában volt! Ma volt a verseny harmadik napja. Képzelje csak el, három napos agytorna! És az ország legjobb sakkozói ellen! Az ám! * E. B. White        A lazítás [… Tovább]

John Keats 1795-1821. Shelley és Byron mellett az angol romantikus költészet legnagyobb alakja. Társaitól eltér?en nem adatott meg neki, hogy magasabb társadalmi szintre szülessék, komolyabb neveltetésben sem részesült. Amikor bátyja tüd?bajt kapott, maga ápolta, s elkapta testvérét?l a halálos kórt. [… Tovább]

Coventry Patmore 1823-1896 Lord Tennyson fedezte fel, s fiatalon barátságot kötött Dante Gabriel Rossettivel, s az ? révén ismerte meg, s kötelezte el magát az úgynevezett Pre-Raffaelita Testvériség m?vészi célkit?zései mellett. Legismertebb m?ve a feleségének, Emilynek ajánlott ââ?¬Å¾The Angel in [… Tovább]

Shelley 1820-ban publikált remekm?ve úgynevezett pindaroszi óda, öt énekb?l – cantóból álló dalciklus. A cantók szonettek, „terza rima” formába rendezve, rímképletük ABA BCB CDC DED EE. A szonettek verstani szempontból jambikus pentameterek.         Óda a Nyugati Szélhez [… Tovább]

A vers,amikor fejedben csörömpöla reggelek korhadt magánya.A nagy hír? proletár negyedházának 5. emeleténa költészet visszaidézi bennedszürke kismadarak vándorösztönét.Idéz-e szerelmet„Amikor mind elmegy?Mind elhagy? „(de volt ideje cseresznyének és borostyánnak)Micsoda haláló, szegény rémült rögfélt?,nyuszis pimaszságodbanhozzád szeg?dött elmúló években!A vers,mikor csodás koponyád alólsaját [… Tovább]

    Vörös pírral döfött égenköd, s árny-gomoly messze rebben. Fehér asszony, ágyból lebben,a tengeren hajnal ébred. Fürge bronznyilakkal hullvánaz éj puha függönyén át,hosszan öml? csendes fényárkel sárgán a templom ormán. Fény terül a rónaságra,S szárnyra kap a madársereg.A gesztenye [… Tovább]

  A  

Robert Frost (1874 március 26. ââ?¬â?? 1963 január 29.), amerikai költ? verse     A lomb hullt, erd?be vitt lában, S az út kétfelé vált el?ttem. Magányomban ott hosszan vártam s figyeltem én a tiszafásban, magam kétfelé nem vehettem.   [… Tovább]

testvérem fotója     Bennem láthatod azt az évszakot Ha pár sárga levél, vagy egy se, leng A hidegben remeg? ágakon, Kopár kórusban madárdal nem zeng. Bennem látod e napnak alkonyát, Mint a napszállta Nyugaton, halvány, Mit éji sötét visz [… Tovább]

Jenny Joseph (1932 – ) brit költ?, újságíró. Egy BBC-közvélemény-kutatás szerint a 20. század legnépszer?bb verse a fordításom alapját képez? m?ve.       Ha öregasszony leszek, lilát hordok majd, Piros kalappal, ami nem áll jól nekem, A nyugdíjam brandy-re, [… Tovább]

Az ég vörössel csipkézett, Kavargó köd s árny elszelel, A tengerb?l virradat kel, Mint fehér hölgy, ha felébred.   És lövi bronznyílvessz?it, Az éj tollait átszúrva,S a sárga fény nagy hullámaTornyon s csarnokon megtörik,   S övé lesz az egész [… Tovább]