Rossner Roberto : Coventry Patmore: Játékok

2011.09.07. Rossner Roberto Fordítás 10

Coventry Patmore 1823-1896 Lord Tennyson fedezte fel, s fiatalon barátságot kötött Dante Gabriel Rossettivel, s az ? révén ismerte meg, s kötelezte el magát az úgynevezett Pre-Raffaelita Testvériség m?vészi célkit?zései mellett. Legismertebb m?ve a feleségének, Emilynek ajánlott Ã¢â?¬Å¾The Angel in the HouseÃ¢â?¬Â cím? hosszabb elbeszél? költeménye. sszességében talán ?t tartják a viktoriánus angol költészet legmegbecsültebb, legolvasottabb, s legtöbbet idézett szerz?jének.

Játékok

A kisfiam – ki túl komoly, érett

Bölcsességgel lát, jár-kel, s beszélget –

Hetedszer szegte meg parancsomat.

El kellett vernem ?t, bár megszakadt

Szívem; még jóéjt-csókot sem kapott.

Anyja, ki türelmes volt – már halott.

Kés?bb meglátogattam, mert féltem:

A bánattól talán nem alszik el,

De mély álomba merülve leltem;

Szemhéja kék – pillái közt könnyel;

Orcái sírásától nedvesen.

Felcsókoltam könnycseppjeit nyögve,

S sajátjaim hagytam ott cserébe.

Aztán ágyához, egy rajztáblára

Raktam, hogy ébredvén megtalálja;

Kedvenc játékait: kavicsokat,

Parton talált üvegszilánkot, hat,

Vagy hét kagylót, jól kimunkált

Francúz rézpénzek szép szériáját, –

S harangvirágokat is szerteszét,

Hogy megvigasztalja majd kis szívét.

Majd éjjel, összekulcsolván kezem,

Imádkoztam sírva: Én Istenem!

Ha majd holtként nyugszunk mind, s egyikünk

Sem bosszant már, s ellen sem szegülünk;

S végigtekintve éltünk napjain

Tán megérted: minket mi érdekelt,

Kedvünk miféle játékokban telt;

S habár hasznos-fontosak – lám: alig

Értettük meg parancsolatjaid;

Akkor – atyához ill?n – hisz valék,

Mint mind?nk: agyagból formált fiad –

Szólasz, s dühöd majd végleg elmarad:

„Meg kell bocsássak gyermekségükért!”

The Toys

My little Son, who look’d from thoughtful eyes
And moved and spoke in quiet grown-up wise,
Having my law the seventh time disobey’d,
I struck him, and dismiss’d
With hard words and unkiss’d,
—His Mother, who was patient, being dead.

Then, fearing lest his grief should hinder sleep,
I visited his bed,
But found him slumbering deep,
With darken’d eyelids, and their lashes yet
From his late sobbing wet.

And I, with moan,
Kissing away his tears, left others of my own;
For, on a table drawn beside his head,
He had put, within his reach,
A box of counters and a red-vein’d stone,
A piece of glass abraded by the beach,
And six or seven shells,
A bottle with bluebells,
And two French copper coins, ranged there with careful art,
To comfort his sad heart.

So when that night I pray’d
To God, I wept, and said:
Ah, when at last we lie with trancèd breath,
Not vexing Thee in death,
And Thou rememberest of what toys
We made our joys,
How weakly understood
Thy great commanded good,

Then, fatherly not less
Than I whom Thou hast moulded from the clay,
Thou’lt leave Thy wrath, and say,
‘I will be sorry for their childishness.’

Legutóbbi módosítás: 2019.07.09. @ 15:17 :: Rossner Roberto

Szerző Rossner Roberto 131 Írás

Képzettségem szerint filmtörténész volnék. Kevesen tudják, hogy eredetileg vasi vagyok. Mondhatnám: "vazsi gyerek.." - ugyanis a Vas utcában születtem Budapesten, abban az évben, amikor meghalt Thomas Mann, James Dean, Charlie Parker. Mérleg vagyok skorpió beütéssel, kinaiban pedig kecske. Gyerekecske...

Tartalom másolása nem engedélyezett!

h	K	s	c	p	s	v
			1	2	3	4
5	6	7	8	9	10	11
12	13	14	15	16	17	18
19	20	21	22	23	24	25
26	27	28	29	30

Hasonló írások

Add 7torony Irodalmi Magazin to your Homescreen!