Koosán Ildikó : Remy de Gourmont Köd

Köd

 

 

Simone, vedd a kabátod, cip?d, a nagy feketét,

Hajózzunk át a ködön oda, ahol tiszta az ég.

 

Menjünk a szépséges szigetek felé, ott szebbek

A n?k, akár a fák, s meztelenek mint a lelkek;

Menjünk a szigetekre, kedves emberek élnek ott,

Hosszú vörös hajuk oroszlánsörényként lobog.

Gyere, várja álmainkat egy csodavilág,

Hatalom, gyönyör, isteni éled? er? vár reád,

Levelek csillognak, zizegnek, a szél ha járja.

Gyere, e földi koporsóból lépjünk a sz?zi tájba.

 

Simone, vedd a kabátod, cip?d, a nagy feketét,

Hajózzunk át a ködön oda, ahol tiszta az ég.

 

Menjünk a szigetekre, magas hegytet?k

Várnak, mesés kilátás, békés, idilli mez?k

Állatokkal, füvet legelnek elégedetten,

Pásztor, f?zfa, kéve: árnyékuk meg se rebben,

Hegyi utak, hátukon apró szekerekkel,

Itt fönt még napos a táj, kecskék berbécsekkel   

Álldogálnak az istálló el?tt, a kertkapu nyitott,

Borsmenta, kakukkf?, tárkony; fenséges illatok.

 

Simone, vedd a kabátod, cip?d, a nagy feketét,

Hajózzunk át a ködön oda, ahol tiszta az ég.

 

Menjünk a szigetekre, kék feny?k jelzik az utat

Susogva, mikor nyugati szél fésüli hajukat.

Hallgatjuk, heverünk balzsamos árnyékuk alatt

A csintalanság panaszával: gyötör a vágy, éget,

S múlatni kell az id?t, amíg a test majd újraéled.

Gyere, tréfál a végtelen, kinevet, a világ részeg:

Talán megértjük, álmodozva a feny?k alatt,

Bennünk zenélnek a- szerelem, isten, végtelen- szavak.

 

Simone, vedd a kabátod, cip?d, a nagy feketét,

Hajózzunk át a ködön oda, ahol tiszta az ég.

 

 

                                                           Koosán Ildikó fordítása

 

 

Le Brouilland

 

Simone, mets ton manteau et tes gros sabots noirs,
Nous irons comme en barque à travers le brouillard.

 

Nous irons vers les îles de beauté où les femmes
Sont belles comme des arbres et nues comme des âmes ;
Nous irons vers les îles où les hommes sont doux
Comme des lions, avec des cheveux longs et roux.
Viens le monde incréé attend de notre rêve
Ses lois, ses joies, les dieux qui font fleurir la sève
Et le vent qui fait luire et bruire les feuilles.
Viens, le monde innocent va sortir d’un cercueil.

 

Simone, mets ton manteau et tes gros sabots noirs,
Nous irons comme en barque à travers le brouillard.

 

Nous irons vers les îles où il y a des montagnes
D’où l’on voit l’étendue paisible des campagnes,
Avec des animaux heureux de brouter l’herbe,
Des bergers qui ressemblent à des saules, et des gerbes
Qu’on monte avec des fourches sur le dos des charrettes.
Il fait encore soleil et les moutons s’arrêtent
Près de l’étable, devant la porte du jardin,
Qui sent la pimprenelle, l’estragon et le thym.

 

Simone, mets ton manteau et tes gros sabots noirs,
Nous irons comme en barque à travers le brouillard.

 

Nous irons vers les îles où les pins gris et bleus
Chantent quand le vent d’ouest passe entre leurs cheveux.

Nous écouterons, couchés sous leur ombre odorante,
La plainte des esprits que le désir tourmente
Et qui attendent l’heure où leur chair doit revivre.
Viens, l’infini se trouble et rit, le monde est ivre :
Nous entendrons peut-être, en rêvant sous les pins,
Des mots d’amour, des mots divins, des mots lointains.

 

Simone, mets ton manteau et tes gros sabots noirs,
Nous irons comme en barque à travers le brouillard.

Legutóbbi módosítás: 2019.07.09. @ 15:17 :: Koosán Ildikó
Szerző Koosán Ildikó 940 Írás
Koosán Ildikó vagyok. Jelenleg Szombathelyen élek.