Rossner Roberto : Percy Bysshe Shelley: da a Nyugati Szélhez – teljes m?

Shelley 1820-ban publikált remekm?ve úgynevezett pindaroszi óda, öt énekb?l – cantóból álló dalciklus. A cantók szonettek, „terza rima” formába rendezve, rímképletük ABA BCB CDC DED EE. A szonettek verstani szempontból jambikus pentameterek.

 

 

 

 

Óda a Nyugati Szélhez

  

(Ode to the West Wind) 

 

 

I.

 

 

Oh, vad Nyugati Szél, ?szt lélegz?,

Te túlvilági jelenés – halált

Idéz e kísértet-varázser?,

 

Sápkórossá l?n, vagy láz-pírra vált,

S pestis-ragályban hull alá a lomb,

Szekéren rablod nyár szárnyas magvát,

 

És tél-ágyába mélyen eldugod

Akár a hullát, sírboltjába lent,

Amíg Tavasz-szell?; azúr hugod

 

Nem harsonázik alvó föld felett

(Rügy-nyájat légbe-künn legelni hajt)

S illattal, színnel tölt be völgy-hegyet.

 

?s-szellem, kísértés ny?ge rajtad,

Pusztító vagy, s meg?rz?; halld, oh halld!

 

 

 

 

II.

 

 

Villám-jártodban, mint hervadt levél,

Megannyi lomha felh? szállva hull;

Hol óceán, s menny lombja összeér.

 

Es?-lidérc világol, s elborul

Egeknek légi kékje; szétterül,

Csillámló-b?szen felmered, s vadul

 

Menád-hajat ráz, szikrázón kisül

A láthatár, s zenit magossa közt –

Közelg viharnak fürtje – hírnökül.

 

Te gyászdal! Év-sirám! Elmúlást nyögsz,

Mely múló éj sírboltján felrivalg;

S a tért bús páranedvben megfüröszt:

 

A légkörb?l aláránt hatalmad

T?z-záport, jégverést, es?t, oh halld!

 

 

 

 

III.

 

 

 

Te, nyári álmából ki felvered

A kék Földközi-tengert, ki tiszta

Kristály-áramlatokban szendereg

 

Baiae öblén; tajtékszirtje puszta,

De álmában kastélyt lát, tornyokat,

Rezg? lényük csak visszfény-okozta;

 

Ben?tte mind, virág, s azúr moszat,

Oly édes, festménybe ill? – s Te ott

Felszítsz atlanti-b?sz hullámokat,

 

S azok megtörve föltárják aszott

Ékét; lombdísz, s iszapvirág alant

Békén pihent, míg hirtelen romlott

 

Hangodra ösmer, s kínban ront e hang;

Meg?szül, s elpusztul minden, oh halld!

 

 

 

 

IV.

 

 

 

Ha volnék holt avar – játékszered,

Ha vert hullám; t?rném uralmadat,

Ha felh?ként szállhatnék fent veled,

 

Er?dben társ; épp csak nem oly szabad,

Mint tenmagad, Te fékezhetetlen!

                                   Vagy épp, ha mint kamasz-fi bajtársad

 

                                       Csodáid élném túl a Mennyeken!

   Hogy aztán, égi tempód, fájdalom,

S a félsz víziót láttasson velem,

 

Imám feléd, így végs? alkalom;

Emelj hát; ár, felh? legyek, s levél!

Élet-tövisbe hulltam, kínzatom;

 

Korom béklyóiban verg?döm én;

Ki, mint Te: büszke, féktelen, s serény.

 

 

 

 

 

 

V.

 

 

Mint szól a fák húrján hars rengeteg;

Lantoddá tégy, zengj p?re létemen

Fennkölt harmóniát; hang-ár remeg,

 

Vihar, s egyszerre langy, mély ?sz-elem,

Édes-bús tónus. Hagyd, hadd változzék

Lelked lelkemmé; válj eggyé velem!

 

Vezesd holt szellemem túl mindenség

Telén; a lomb-avarral küzdjem át,

S ráolvasásként lantosod versét

 

Hintsd, mint egy el nem hamvadt szív dalát,

Szórd szómat szét ez alvó földtekén,

Mint serkent? szikra-próféciát!

 

Vad harsonám, oh Szél, Te, itt a tél;

Mondd, hogy mögé tavaszt is rejtettél!

 

 

 

 

 

 

 

O WILD West Wind, thou breath of Autumn’s being  
  Thou from whose unseen presence the leaves dead  
Are driven like ghosts from an enchanter fleeing,  
 
  Yellow, and black, and pale, and hectic red,  
Pestilence-stricken multitudes! O thou          5
  Who chariotest to their dark wintry bed  
 
The wingèd seeds, where they lie cold and low,  
  Each like a corpse within its grave, until  
Thine azure sister of the Spring shall blow  
 
  Her clarion o’er the dreaming earth, and fill   10
(Driving sweet buds like flocks to feed in air)  
  With living hues and odours plain and hill;  
 
Wild Spirit, which art moving everywhere;  
Destroyer and preserver; hear, O hear!  
 
II

Thou on whose stream, ‘mid the steep sky’s commotion,

  15
  Loose clouds like earth’s decaying leaves are shed,  
Shook from the tangled boughs of heaven and ocean,  
 
  Angels of rain and lightning! there are spread  
On the blue surface of thine airy surge,  
  Like the bright hair uplifted from the head   20
 
Of some fierce Mænad, even from the dim verge  
  Of the horizon to the zenith’s height,  
The locks of the approaching storm. Thou dirge  
 
  Of the dying year, to which this closing night  
Will be the dome of a vast sepulchre,   25
  Vaulted with all thy congregated might  
 
Of vapours, from whose solid atmosphere  
Black rain, and fire, and hail, will burst: O hear!  
 
III

Thou who didst waken from his summer dreams

 
  The blue Mediterranean, where he lay,   30
Lull’d by the coil of his crystàlline streams,  
 
  Beside a pumice isle in Baiæ’s bay,  
And saw in sleep old palaces and towers  
  Quivering within the wave’s intenser day,  
 
All overgrown with azure moss, and flowers   35
  So sweet, the sense faints picturing them! Thou  
For whose path the Atlantic’s level powers  
 
  Cleave themselves into chasms, while far below  
The sea-blooms and the oozy woods which wear  
  The sapless foliage of the ocean, know   40
 
Thy voice, and suddenly grow gray with fear,  
And tremble and despoil themselves: O hear!  
 
IV

If I were a dead leaf thou mightest bear;

 
  If I were a swift cloud to fly with thee;  
A wave to pant beneath thy power, and share   45
 
  The impulse of thy strength, only less free  
Than thou, O uncontrollable! if even  
  I were as in my boyhood, and could be  
 
The comrade of thy wanderings over heaven,  
  As then, when to outstrip thy skiey speed   50
Scarce seem’d a vision—I would ne’er have striven  
 
  As thus with thee in prayer in my sore need.  
O! lift me as a wave, a leaf, a cloud!  
  I fall upon the thorns of life! I bleed!  
 
A heavy weight of hours has chain’d and bow’d   55
One too like thee—tameless, and swift, and proud.  
 
V

Make me thy lyre, even as the forest is:

 
  What if my leaves are falling like its own?  
The tumult of thy mighty harmonies  
 
  Will take from both a deep autumnal tone,   60
Sweet though in sadness. Be thou, Spirit fierce,  
  My spirit! Be thou me, impetuous one!  
 
Drive my dead thoughts over the universe,  
  Like wither’d leaves, to quicken a new birth;  
And, by the incantation of this verse,   65
 
  Scatter, as from an unextinguish’d hearth  
Ashes and sparks, my words among mankind!  
  Be through my lips to unawaken’d earth  
 
The trumpet of a prophecy! O Wind,  

If Winter comes, can Spring be far behind?

 

 

 

 

 

 

 

 

 

  70

         Tóth Árpád 1941-es m?fordítása: 

 

1

Nyugati nyers Szél, ?sz sóhajja, vad!
Te láthatatlan! jössz, és mintha mord
Varázsló ?zne szellemrajt, szalad

A sárga s éjszín s lázpiros csoport:
a pestises lombok holt népe ââ?â?¬ Te,
Kinek szekere téli sutba hord

Sok szárnyas magvat, h?s sötétbe le,
Aludni, mint a test, mely sírba d?lt,
Míg azúr húgod, a Tavasz szele

megint kürtjébe fú, s riad a föld,
S édes bimbónyáj legel a napon
S völgyet-hegyet szín s illat lelke tölt;

Vad Szellem! szálló, él? mozgalom!
Ki rontasz és óvsz! halld, óh, halld dalom!

                             2

Te, kinek ââ?â?¬ míg az ég reng ââ?â?¬ áramán
Omló felh?, mint hullt lomb, andalog,
hullatja busa ág: Menny s Óceán,

S zápor zuhan, s villám, bús angyalok,
S kibomlik már kék utad tág legén,
Mint vad menád-haj, s szikrázik s lobog

Az ég aljától, hol kihúnyt a fény,
Az ég ormáig a közelget?
Vihar sörénye! ââ?â?¬ Óh, Te, a szegény

Év gyászdala, ki zengsz, míg rest tet?
Gyanánt az Éj, e roppant sírhalom
Borul körül s bús boltját reszket?

Páráid terhelik, s a h?s falon
Vak víz s t?z s jég tör át! ââ?â?¬ oh, halld dalom.

                             3

Ki felvered nyár-álmából a kék
Földközi-tengert, mely lustán pihen
Kristályos habverés közt fekve rég

Habk? fokoknál, Baiae öbliben,
S álmában agg kastélyok tornya ring
A hab sür?bb napfényén égve lenn,

S azúr moszat s virág lepi be mind,
Oly szép, hogy festve sem szebb ââ?â?¬ óh, te Szél,
Ki jössz, s Atlant vad vízrónája ing

S fenékig nyílik s látszik lent a mély
Tenger-virág s mit az iszap bevon:
A vízi vak lomb, mely zöldelni fél,

Mert hangod csupa sápadt borzalom,
Melyt?l remeg s széthull ââ?â?¬ óh, halld dalom!

                             4

Ha lomb lehetnék, s vinnél, bús avart,
Vagy felh?, szárnyaid közt lengeni,
Vagy hullám, mely, bár zúgasd és kavard,

Szabad, majdnem miként Te, s adsz neki
Er?t, er?s Úr! ââ?â?¬ vagy ha csak kora
Kamaszid?mnek térne gyermeki

Víg lelke vissza, óh, ég vándora!ââ?â?¬
Mid?n társad valék s hivém: elér
a lélek s túlröpül ââ?â?¬ óh, tán soha

Nem zengne jajszóm, mely most esdve kér:
Ragadj el hab, felh?, vagy lomb gyanánt,
Mert tövisekre buktam, s hull a vér,

S zord órák súlya húz, s lánccal fon át,
Lelked szabad, vad, büszke rokonát!

                             5

Legyek hárfád, mint hárfád a vadon,
Hulló lomb vagyok én is, ne kimélj!
Ha vad zenéd felzúdul szabadon,

Lomb s lélek hadd kisérje ?szi, mély
Dallal, mely édes, bár fáj ââ?â?¬ óh, te zord
Lélek, légy lelkem, én s te: egy személy!

Holt szellemem a Tér ölén sodord,
Tört lombként, melyt?l sarjad újra más!
S dalom ég? zenéjét messzi hordd,

Mint oltatlan t?zhelyr?l a parázs
Röpül, óh, szórd szét, hol csak ember él!
Ajkam szavából prófétás varázs

Kürtöljön az alvóknak! Óh, te Szél!
Késhet a Tavasz, ha már itt a Tél?

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 
  

 

 

 

  

 

 
  
  

 

 
  
  
   
   
   
 
   
           5
   
 
   
   
   
 
    10
   
   
 
   
   
 
,   15
   
   
 
   
   
    20
 
   
   
   
 
   
    25
   
 
   
   
 
   
    30
   
 
   
   
   
 
    35
   
   
 
   
   
    40
 
   
   
 
   
   
    45
 
   
   
   
 
   
    50
   
 
   
   
   
 
    55
   
 
   
   
   
 
    60
   
   
 
   
   
    65
 
   
   
   
 
   
 

 

Legutóbbi módosítás: 2019.07.09. @ 15:17 :: Rossner Roberto
Szerző Rossner Roberto 131 Írás
Képzettségem szerint filmtörténész volnék. Kevesen tudják, hogy eredetileg vasi vagyok. Mondhatnám: "vazsi gyerek.." - ugyanis a Vas utcában születtem Budapesten, abban az évben, amikor meghalt Thomas Mann, James Dean, Charlie Parker. Mérleg vagyok skorpió beütéssel, kinaiban pedig kecske. Gyerekecske...