1893, július 29-én született egy Hulub nevű faluban, Botosani megyében, meghalt 1973, március 17-én.
Író, publicista, akadémikus és ügyvéd. Írt gyermekirodalmat, és műfordítóként is tevékenykedett.
Ábrándosan a jövőbe tekintek.
Szemhéjamon át fényei szűrődnek.
Közelebb érzem most az embereket,
mintha kézen fogva vinne az élet.
Tisztán hallom évszázadom tanácsát;
vizénél milliók oltják szomjukat,
fényesen csillog, mint a reggeli nap,
ha kristályvizű tó füröszti arcát.
Mint arany búzamezők tenger árja
tárul elém a holnap tág határa
s a jövendő világ festői képe.
Egyre hangosabban dobog a szívem!
A jövő felé fordítom lelkem,
mint napraforgó, csak a nap szemébe.
Demostene Botez:
Floarea soarelui
Mă-ntorc acum spre viitor cu fața.
Lumina lui îmi trece-adânc prin pleoape.
Și oamenii îmi sunt și mai aproape
și parcă m-a luat de mână, viața.
Eu secolului meu i-aud povața;
Spre el vin milioane să se-adape,
Strălucitor ca fața unei ape
Când soarele răsare, dimineața.
Ca peste șesuri aurii de grâne
Văd zarea largă-a zilelor de mâne
și peisajul lumii viitoare.
Mai tare-mi bate inima în piept!
Spre viitor tot sufletu-i îndrept,
Mereu, ca floarea-soarelui, spre soare.
