Koosán Ildikó : Remy de Gourmont Léda

Léda a görög mitológiában Tyndare Spártai király elvált felesége. Zeus hattyúvá változik, hogy elcsábítsa. Aztán, mikor az ölelkezésük beteljesül, a hattyú elt?nik, két tojást hátrahagyva, amib?l Clytemnestre, és Heléne, ill. Castor és Pollux születik
A festmény: Moreau Leda

 

 

 

Léda

 

 

Gyanútlanul fürd?zött Léda, sz?zmeztelen,

Szép teste elb?völte a folyó vizét,

S a nádast; borzongás, idegen érzelem

Csalt ki bel?lük inkább ?si, mint új zenét,

 

S felt?nt a hattyú, hajó szelte a folyó vizét.

 

S felt?nt a hattyú, fehér hajó, eleje aranyfény,

Léda remegett, bámulta álomittasan,

Aztán, nesztelenül a hajó közelén

Árnyas f?re d?lt, a látványtól boldogan:

 

Jött a madár, a szép, tüzes, álomittasan.

 

Jött a madár, a szép, tüzes, légb?l suhanva

Királyin, büszkén, Lédában kedvét lelni,

? simogatta, s búsulva testét mutatta,  

Nem hattyúmadár, nem tud hattyút szeretni,

 

Árnyas, selymes f?ben vele kedvét lelni.

 

Árnyas, selymes f? meg, liliom közt végül  

Léda, s a királyi madár összefonódtak,

Még vizesen a nagy Simois vizét?l

Teste megadással ringott, mint a csónak

 

Nem simogatták többé, már csak hattyútollak.

 

 

                       Koosán Ildikó fordítása

 

2012. május 6.


Léda


L’innocente Léda baignait ses membres nus,
La grâce de son corps enchantait l’eau du fleuve,
Et les roseaux, pressés de frissons inconnus,
Disaient une musique aussi douce que neuve,

Quand le cygne parut, blanche nef sur le fleuve.

Quand le cygne parut, blanche nef au front d’or,
Léda tressaillit d’aise et demeura songeuse,
Puis, lentement, sans bruit, elle revint au bord,
Et se coucha dans l’herbe, à l’ombre d’une yeuse :

La bête s’avançait, belle, ardente et songeuse.

La bête s’avançait, belle, ardente, et d’un air
Si royal et si fier, que Léda fut charmée
Et qu’elle regretta, dans l’erreur de sa chair,
De n’être pas un cygne, afin d’en être aimée

Parmi l’ombre et parmi l’herbe molle et charmée.

Parmi l’ombre et parmi l’herbe molle et les lys,
Léda se ploie au poids de l’animal insigne,
Tout ruisselant encore des eaux de Simoïs,
Et son corps étonné frissonne et se résigne

A ne caresser que le plumage d’un cygne.

1906

Legutóbb szerkesztette - Koosán Ildikó
Szerző Koosán Ildikó 952 Írás
Koosán Ildikó vagyok. Jelenleg Szombathelyen élek.