Ács Tünde : Jorge Luis Borges: Alhambra


 

 

Kedves a víz hangja annak,

akit fekete homok temetett be,

kedves a márványoszlop íve,

a simogatásra hajlított kéznek,

kedves a víz finoman szőtt útvesztője

citromfáid árnyában,

kedvesen szól zagal zenéje

kedves a szerelem és kedves a könyörgés

…ahhoz az Istenhez, aki egyedül van,

kedves a jázmin.


Hasztalan a jatagán

a tömeg hosszú lándzsájával szemben,

Hasztalan legjobbnak lenni.

Kedves érezni vagy megérezni, király,

hogy beteg gyengédséged búcsú,

hogy megtagadják tőled a kulcsot,

hogy a gyaúr kereszttől eltűnik a hold.

hogy az alkony, mit szemlélsz, lesz az utolsó.

 

 

 

Grata la voz del agua 
a quien abrumaron negras arenas, 
grato a la mano cóncava 
el mármol circular de la columna, 
gratos los finos laberintos del agua 
entre los limoneros, 
grata la música del zéjel, 
grato el amor y grata la plegaria 
dirigida a un Dios que está solo, 
grato el jazmín. 

Vano el alfanje 
ante las largas lanzas de los muchos, 
vano ser el mejor. 
Grato sentir o presentir, rey doliente, 
que tus dulzuras son adioses, 
que te será negada la llave, 
que la cruz del infiel borrará la luna, 
que la tarde que miras es la última.

 

Legutóbbi módosítás: 2019.07.09. @ 15:17 :: Ács Tünde
Szerző Ács Tünde 12 Írás
Egy ember.