Mikor átkodtól ó, gyilkos asszony, holt leszek,
S azt hiszed, tőlem szabaddá váltan
Vélem ölted minden vágyam,
Akkor majd ágyadnál kísértelek,
Hol bukott Veszta, méltatlan ölelésben látlak;
S mint sápatag gyertyád lángja dölöngél,
ő is, kinek játszottál eddig, lankadt mára,
Azt hiszi majd, ha felriadsz, s keljen! – bökdösnéd,
Telhetetlen vágyad,
S alvást színlelve kuporog összébb,
És te, törött Nyárfa, elhagyatsz szegény
Hideg higanyverítékben fekve
Valódibb kísértet, mint én;
Hogy mit mondok akkor, most magamba rejtem,
Nehogy életben tartson; s szerelmem mióta irántad múlt,
Azt akarom inkább, hogy bűnhődni fájva tanulj,
Mintsem dühömtől feloldozva pihenj ártatlanul.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
When by thy scorn, O murdress(e), I am dead,
And that thou thinkst thee free
From all solicitation from mee,
Then shall my ghost came to thy bed,
And thee, fain’d vestall, in worse armes shall see;
Than thy sicke taper will begin to wink,
And he, whose thou art then, begin tyr’d before,
Will, if thou stirre, or pinch to wake him, thinke
Thou call”st for more,
And in false sleepe will from thee hrinke,
And then poorre Aspen wretch, neglected thou
Bath’d in a cold quicksilver swear wilt lye
A veryyer gosth than I;
What I will say, I will not tell thee now
Last that preserve thee; and since my love is spent,
I had rather thou shouldst painfully repent,T
han by my threatenings rest still innocent.
*A kép készítője számomra ismeretlen, sem nevet, sem linket nem találtam hozzá.*
Legutóbbi módosítás: 2019.07.09. @ 15:17 :: Kéri Dorina Beáta
