Kisregény

Kényelmetlen – 1.

Illusztráció: Eurfátesz a bibliai Ígéret földjének északi határa Ülök egy kényelmetlen fotelban és hagyom messze futni a fantáziámat. Mondom, kényelmetlen a fotel, most az, mert olyan dolgok foglalkoztatnak, amik miatt kínosan érzem magamat. Egy-két valós tény ismerete után messze, idegen [… Tovább]

Kisregény

Összefércelt sorsok – 33.

No, és én? – (nosztalgia, így, sokadik új esztendő előtt)   Ozorán a huszonnégy óra kevésnek bizonyult a szerteágazó dolgaimhoz. A szakmámban sokszor dolgoztam éjszakába nyúló esteken, néha hajnalig is. Pihentető esti sétáim közben megállva, a szemközti szerelőműhely éjjeliőrével gyakran [… Tovább]

Kisregény

Falusi ranglétra – XIV.

Háborúban az ember (rátaláltam erre az első változatra, amihez a Lektor kommentet írt, és ettől bepárásodott a szemem)      Az ember alkalmazkodóképessége csodálatos. Hosszúra nyúló állóháború következhetett, közben mégsem aludhattak a civilek téli álmot, mint a medve. Enni, tisztálkodni, [… Tovább]

Kisregény

Isten malmai – I.

Kaptam egy becsmérlő véleményt, ezért újra kezdem publikálni… Mennyire van igaza? Zápor után, vihar előtt     Átdolgozott változat A hangfelvétel az Irodalmi Rádió stúdiójában készült. www.irodalmiradio.hu (meghallgatom) 1_Zápor után, vihar előtt   Az égen még szakadozott felhők úsztak, de [… Tovább]

Kisregény

Csaksimán Dávid IV. rész

  Oxána két éve özvegy. Két gyermeket nevelget egyedül, egyikük, aki az udvaron kertészesdit játszott, a nyolcéves Blanka, a másik egy tizenhárom esztendős, Asperger-szindrómás (az autizmus enyhébb változatának felel meg) fiú, Zsorzs — kissé zavart, zárkózott és kissé hiperaktív, nyurga [… Tovább]

Kisregény

A látogatás

Részlet: A zöld füge című – kisregényemből     Fél öt körül átmentek Kata anyjához, aki bemutatkozás után azonnal kikérdezte Pétert, kinek a fia. Egyből tudta: — Igen, ismerem apádat — aztán mondta és mondta, hogy ki kinek a kije, [… Tovább]

Kisregény

Megcsonkolt élet

részlet   Igen korán ébredtem azon a napon, amely az egész életemet, létemet, gondolkodásmódomat, cselekedeteimet mindörökre meghatározta eddigi földi életem során. Pedig, akkor igazán aludhattam volna, hiszen nyári szünet volt az iskolában, eljött végre a vakáció ideje, amelyet minden gyermek [… Tovább]

Kisregény

Szabadság a tajgán 5/3

Aztán órákra váltottam át. Egy régi barátom, társaival együtt, elég sokat hozott a frontról. Mesélte, hogy házról házra harcoltak, és óráról órára haladtak a győzelem felé. A házakból egyet sem tudtak magukkal hozni, de az órákból elég sokat. Ezek nagyon [… Tovább]

Kisregény

Csaksimán Dávid III. rész

Menekülés a meghittség elől   Hát így megy ez. Pontosabban, ez az a mód, ahogyan biztosan nem megy. — Édes Uram! Ne haragudj az ájtatos és egyben konvencionális megszólításért! Látom, hogy ez csak kapkodás. Nem olyan izgalmas, mint a regényeim, [… Tovább]

Kisregény

Szabadság a tajgán 5/4

Egy óra múlva a raktárost elhelyeztük birodalmában, az üres polcok egyikén. Féltünk ugyan, hogy polcleválása lesz, amikor felébred, de ennyi kockázatot neki is kellett vállalnia, ha már a készülődő akciónkat akciós áron támogatta, miként mi támogattuk őt a polchoz.   [… Tovább]

Kisregény

Szabadság a tajgán 5/5.

– Felháborító! – szólt közbe Potyajegy. – Mégiscsak aljasság, hogy mindenféle vadállat szabadon mászkálhat itt a tajgán, az embereket meg fogva tartják.                  –  Legfőbb érték az ember — mondta az, akit Grigorijnak véltem. — Arra vigyázni kell. — Hát [… Tovább]

Kisregény

Szabadság a tajgán 5/1.

… árva vagyok, ami rosszabb, mintha lelenc volnék, mert a lelencet meglelte valaki, a lelencet ismeretlenek is felkarolják, míg az árva sajátmagába zárva, akár a lárva, kitől várhat ajnározást? Ki nyúl az én hónom alá, hacsak nem csiklandozni akar? Senki. [… Tovább]

Kisregény

Szabadság a tajgán 5/2

– Nos, barátom, akkor menjen a pénztárhoz és vegyen két jegyet a tajgára. Nekem nem akartak adni. – Maga meghibbant? Lehet, hogy maga gazdag ember, de ha így folytatja, rövidesen koldusbotra jut. Pénzt akar adni vonatjegyért! A Ljubjanka hűsét vihettem [… Tovább]

Kisregény

Csaksimán Dávid – második rész

  Egyszer négy keresztény barátommal együtt csatangoltunk a Feneketlen tó környékén. Aztán kiderült, hogy egyikünk, Gabi, aki kimondatlanul is mindig csoportunk vezetője volt, véletlennek álcázott hadművelettel terelget bennünket a XI. kerületi cisztercita templom felé. Már ennek közelében beszélgettünk, nevetgéltünk oldott [… Tovább]

Kisregény

Egy anya tragédiája 34.

  34.     Margit a rendelés megkezdése előtt fél órával érkezett, Ágnes őt megelőzve készült a rendelő kinyitására. Kölcsönösen üdvözölték egymást. Pár percük maradt csak beszélgetni, mert már megjelent az első álláskereső a hirdetésre, egy húsz egynehány éves lány. [… Tovább]

Kisregény

Egy anya tragédiája 32

32.   — Milyen felelőtlen vagyok, hogy nem figyelmeztettem időben, hogy a metrón vegye kezébe a hátizsákot. Az én hibám az egész. Egyszer én is jártam így. A fényképezőgépemet lopták el. Még láttam is a tolvajt, de elfogni nem tudtam. [… Tovább]

Kisregény

Egy anya tragédiája 33.

33.   Bibionéig az utasok zöme a fáradtságtól gyorsan álomba szenderült. Margitnak is sokszor előrebukott a feje, de abban a pillanatban már magához is tért. Éva a vállára hajtott fejjel aludt. Margit egyre csak azon gondolkodott, hogy a sok nem [… Tovább]

Kisregény

Örvények felett I._2.

Viselet és ranglétra (kisfilmmel gazdagítva)     Amikor másodszor úszott az egész utca az aznapi friss kenyér mennyei illatában, akkor egy nagy, úgynevezett ebédes-be, azaz vékába könyökölve és azt a csípőjükhöz szorítva, újra megjelentek az asszonyok, lányok. A három malomkeréknyi [… Tovább]

Kisregény

Egy anya tragédiája 31.

31.   Miután elfoglalták a szállodai szobájukat, Margit előkereste a magával hozott útikönyvet. — Mit szólnál ahhoz — kérdezte Évát —, ha vacsora után kimennénk egy kicsit sétálni a környékre? — Nagyon jó volna! Kedvem lenne egy fagyihoz, ha lehet. [… Tovább]

Kisregény

Egy anya tragédiája 30.

  Margit nem is gondolta, mennyi intéznivalóval jár egy ilyen utazás. Elsősorban útlevelet kellett kérvényeznie magának és a gyereknek. Mikor megtudta, hogy milyen sok az átfutási idő, kicsit elszomorodott. Hivatalosan három-négy hét, de lehet kérni a gyorsított eljárást, persze felárral. [… Tovább]

Kisregény

Egy anya tragédiája 26.

Azt szokták mondani, hogy „két dudás egy csárdában” nemigen fér meg egymással. Margit és Angéla kapcsolatára is ez illet. Margit jó darabig félretette Angélát, hiszen ki sem látszott a sok feladatból. Míg aztán egy nap rászánta magát és felhívta telefonon. [… Tovább]

Kisregény

Egy anya tragédiája 27.

  Margitnak a munkahelyén is egyre felfokozottabb tempóban kellett dolgoznia. Az intézetben a sugárbiológiai részleg építése a befejezéséhez közeledett. Már a felszerelés is útban volt egy nyugat-európai nagy cégtől. Izgult, hogyha megérkeznek a berendezések, minden zökkenőmentesen kerüljön a helyire. A [… Tovább]

Kisregény

Egy anya tragédiája 29.

  29   Margit és János sorra járták azokat az iskolákat, ahol halláskárosult gyerekek oktatásával foglalkoztak. Igazából egyik sem tetszett nekik. János már azon az állásponton volt, hogy magántanárt keresnek Éva mellé. — Igazság szerint jó volna, de mégis inkább [… Tovább]

Kisregény

Egy anya tragédiája 25.

25.   A két biztosító háborúja egyre jobban kezdett elmérgesedni. Mindegyik a másikra mutogatott… János biztosítója, azzal állt elő, hogy az autó javításának költségeit ki kell fizetni a cégnek, mert különben pert fognak indítani. A kereskedőház persze minél előbb szerette [… Tovább]

Kisregény

Egy anya tragédiája 24.

.   A SOTE bejáratánál egy sorompó állta az útjukat. Minden behajtani szándékozót megállított a portás, és csak kellő indoklás után engedte be.  Margit megmutatta a levelet, amit a proftól kapott. — Tessenek egyenesen továbbhajtani, az út végén van a [… Tovább]

Kisregény

Egy anya tragédiája 22.

    János szombaton jó korán felkelt. Miután rendbehozta magát, asztalra készítette a reggelit ugyanúgy, ahogy Margit szokta. Felhörpintette a kávéját, aztán gyorsan ellenőrizte, minden szükséges okmányt betett-e a táskájába az autó átvételhez. Csak ezután ébresztette Margitot. — Asztalon a [… Tovább]

Kisregény

Egy anya tragédiája 23.

  23.     Margit próbálta lebeszélni Jánost a balatoni kirándulásról. — Nem volt elég az izgalmakból? Maradjunk itthon és kész. — Már miért maradnánk itthon? Nem érdekelnek a történtek. Majd megoldódnak. Nem én voltam a hibás. Csupán egyért vagyok [… Tovább]

Kisregény

Egy anya tragédiája 19

  20.   Fordult a kulcs a zárban. — Szia, János — kiabált ki a gyerekszobából Margit. — Kösz, hogy sikerült hazajönnöd. Jön majd anyukád is, felhívott. Megkértem, hozzon pár dolgot a szuperból. Jobban van már Vicus, szerdán elviszem majd [… Tovább]

Kisregény

Egy anya tragédiája 21.

  21.   A nap hátralevő részében Margit úgy viselkedett a munkában, mint egy kisgyerek. Izgett-mozgott és állandóan az óráját nézte, mikor lesz vége a napnak. Délben, amikor a kollegákkal ment ebédelni, egyikük meg is kérdezte: — Mi van veled, [… Tovább]

Kisregény

Egy anya tragédiája 18

  Másnap reggel Margit korán ébredt. Eltervezte ugyan a napját, hogy miket kell elintéznie, de még káosz uralkodott a fejében. Előbb ránézett Vicusra, aztán gyorsan feltett egy kávét, számba kezdte venni az elintéznivalókat. Először is be kell telefonálnia a munkahelyére, [… Tovább]

Kisregény

Egy anya tragédiája 17

  17.   — Miért ennyire erőszakos ez a Tibor? Megértem, hogy nagy az öröme, és ország-világnak tudnia kell az eseményről. Ám, mindenkinek megvan a maga problémája, mint ahogy most nekünk is. Majd megtudják, mit jelent gyereket nevelni. — Itt [… Tovább]

Kisregény

Egy anya tragédiája 13.

13.   Jánosnak jó két hetébe telt, mire összeszedte azt a pénzt, amivel befizethette az új Suzukit. Margit is elkísérte az autószalonba, nehogy valamilyen apró betűs szöveg elkerülje a figyelmét, amiből később bonyodalom lehet. Elvégre ebben már az ő pénze [… Tovább]

Kisregény

Egy anya tragédiája 14.

  Amint az asszonyok végeztek a konyhában, visszatértek a nappaliba… — Mi történt veletek? Olyanok vagytok, mint akik nagyon keseregtek. — Ami azt illeti, lenne okunk keseregni, hogy öregedünk, de minek. Jól kibeszéltük magunkat. De ideje lenne hazamennünk. — Hívok [… Tovább]

Kisregény

Egy anya tragédiája 12

  12.   Margitot szorítani kezdte az idő. Az elméleti vizsgán átjutott, de hátra volt a gyakorlati. Jánossal számtalan alkalommal gyakorolt a tanpályán. Már nem ment neki a bójáknak, még a hátrafelé beállás két másik kocsi közé is elég jól [… Tovább]

Kisregény

Egy anya tragédiája 11

11.   A fagyizó sokat nem változott. Tibor mikor meglátta a belépő Margitot majd elejtette a poharat, amit éppen tele akart tölteni. — Csak nem Margit vagy? — kérdezett rá csodálkozva. — Miért? Nagyon megcsúnyultam? Mondd meg bátran, nem fogok [… Tovább]

Kisregény

Egy anya tragédiája 9.

    9.   Amikor Vicus hat hónapos múlt, Margit nyúzni kezdte Jánost. — Nem tudod nekem mennyire unalmas itthon ücsörögni és gyereket pesztrálni. Mást nem csinálok, csak etetem, tisztába teszem, babusgatom. Teljesen besavanyodok itthon. Se egy mozi, se egy [… Tovább]

Kisregény

Egy anya tragédiája 10.

10.   Margit kezdetben nem nagyon szerette a korai kelést, de idővel megszokta. Megreggelizett, csomagolt magának tízórait, és Jánosnak is asztalon hagyta az elkészített reggelit egy kis levélkével. Szinte ez volt megint az egyetlen érintkezési forma kettőjük közt. Amikor este [… Tovább]

Kisregény

Összefércelt sorsok – 18.

Aktív várakozás – (csak mert nincs új…)        Válaszút — utak   Visszaérkezésem a nagy elhatározás közlésével kezdődött, ami kedvezőbb fogadtatásban részesült, mint ahogy vártam. Az intézetvezető és a nevelők nélkülem is rájöttek, hogy természetemet megostromolni teljesen értelmetlen, [… Tovább]

Kisregény

Egy anya tragédiája 8.

    8.   Juliusban Margit beköltözött János lakásába. Nem szívesen, de eleve furán nézett ki, hogy már házasok, és még mindig az anyjánál lakik. Persze kényelmi szempontok játszottak közre. A munkahelye közel volt, nem kellett korán kelnie, és anyja [… Tovább]

Kisregény

Egy anya tragédiája 7

    7.   A szóbeli és írásbeli egyaránt sikerült Margitnak meg Smójcinak. — Megszereztük az összes megszerezhető pontszámot. Nem kell semmi más csak csöppnyi szerencse. — Én annak nagyon híján vagyok, Smójci. Attól tartok, majd csak jövőre kezdhetem, ha [… Tovább]

Kisregény

Fóbia

( Részlet a készülő regényemből )           Anna a nyolcadik osztályt biológiai értelemben nagylányként kezdte. Új osztályfőnökük, Aranka modern gondolkodású nő volt s tiszta leányosztállyal szinte baráti kapcsolatot alakított ki.  Szerencsére bármilyen témát érintő kérdéssel, bizalommal [… Tovább]

Kisregény

Egy anya tragédiája 3

  3.   A nyári gyakorlatot, valahogy túlélte az egész osztály. Persze nem maradt szó nélkül, sem a diákok, sem az osztályfőnök részéről. Kedvére „csemegézhetett” a sok renitens diáklány közt, de nem ezt tette. Nem akart bajlódni külön-külön elbeszélgetve velük. [… Tovább]

Kisregény

Egy anya tragédiája 5.

Másnap Margit, ahogy ideje engedte telefonált Jánosnak, hogy közölje vele az időpontot. — Tehát pénteken? — Igen! Gyere már hatra, addigra biztosan elkészülünk mindennel. — Hatra? Gondolod, hogy megúszod az aznapi korrepetálást? De üsse kavics. Bepótoljuk máskor. Nincs már sok [… Tovább]

Kisregény

Menekülések

(Részlet a készülő regényemből)         Anna élete össze volt láncolva a használt ruhaboltokkal. Ott élt a használt ruhák kupacai között. Munkaidő után várta őt Szabolcs, aki minden nap megkérdezte, hogy mi lesz a délutáni program. Tudta jól [… Tovább]

Kisregény

Egy anya tragédiája 4

4.   — Hova készülsz, Margit? Csak nem randizol? — Miért randiznék, anya? Angélával találkozom, és lehet, hogy színházba megyünk — füllentett Margit. — Nem szoktál te ennyire kiöltözni, ha a barátnőddel mész valahova. Ennyire gondosan egy nő akkor öltözik [… Tovább]

Kisregény

Anna emlékei

( Részlet a készülő regényemből)     A legtöbb gyermekkori emlék összemosódik azokkal a történetekkel, amiket a rokonok, ismerősök utólag mesélnek rólunk. Így volt ezzel Anna is. Amikor elsétált egy-egy magas kerítés előtt, arra gondolt, hogy emlékezete leginkább egy ilyen [… Tovább]

Nincs kép
Kisregény

Kísérlet

( Részlet a készülő regényemből)         Zaklatottan rohant fel az emeletre. Majdnem fellökte a megrakott tálcával közeledő pincért. A bejáratot nyitó kártyát hol az egyik, hol a másik végénél dugdosta a nyílásba. Ide-oda forgatta, mire nagy nehezen [… Tovább]

Kisregény

Regény

( Részlet a készülő regényemből.)       Anna úgy érezte, hogy most érkezett el az a pillanat, amikor folytatni tudja.Bekapcsolta a számítógépet. Nem sokáig kellett keresgélnie, a dokumentumok között azonnal meglátta a fájlt:  „REGÉNY”. Több, mint három hónappal ezelőtt [… Tovább]

Kisregény

Gyermekek gyermeke

  Gyermekek gyermeke           Úton vagyok. Utam monoton megújhodások megújhodó monotóniája. Útközben az állandóságot keresem.   Éppen kézen járkáltam, a padlóval fejem fölött, a hatalmas folyosón, a házban, amikor elérkeztem egy lépcsőhöz. Mindez a folyosó idétlenül [… Tovább]

Nincs kép
Kisregény

Ahogy én látom Amerikát 14.

Saját fotók – a boritót tervezte és összeállitotta a szerz? fotóiból Cservenák Ildikó Long Island  – Southold II.    Albert bácsi, gyakran kesergett, sírt, hogy ? már miért is olyan öreg. Bántotta, hogy nem képes már a kártyás vásárlásra, hogy [… Tovább]

Nincs kép
Kisregény

Ahogy én látom Amerikát 13.

Saját fotók – a boritót tervezte és összeállitotta a szerz? fotóiból Cservenák Ildikó Long Island  –  Southold I.                                Moyse telefonált, hogy szerinte volna egy nekem való hely Long Islanden, ha hajlandó volnék ugyanúgy „vakrepüléssel” elmenni, mint Clevelandben is [… Tovább]

Kisregény

Ahogy én látom Amerikát 12.

Saját fotók – a boritót tervezte és összeállitotta a szerz? fotóiból Cservenák Ildikó „TISZTA AMERIKA!”       A nyári jólétem Clevelandban hamar elszaladt, hazatért Hilda néni, majd jöttek az ?szi séták, a hosszú, sötét esték mellette.       Hazautaztam a [… Tovább]

Kisregény

Anna

Részlet *   Négy kemény hét után az első lépéseket tette meg Anna. Nagyon gyönge volt, sovány, és szomorú! Nyugtatókat kapott, de így is el–elsírta magát. Azt megmondták neki, hogy kisfiú volt. Még nem tudott beszélni róla. Még magába dédelgette [… Tovább]

Kisregény

Egy szellem nyomában

Bevezető *       Nem hagyományos kriminek szántam. Egy klasszikus bűnügyi történetben a központba a nyomozó zsenialitása kerül, az író célja minél több váratlan fordulatot beleszőni, esetleg minél több izgalommal megfűszerezni. A tettes kilétére — ha a regény jó [… Tovább]

Kisregény

Egy szellem nyomában 1. Egy fura betörő

A detektívtörténet klasszikusan kezdődik… Minden furcsa, még a hulla is hiányzik. *   Egy fura betörő   Bodó János rendőrőrmester becsukta az aktát, s megkönnyebbülve nagyot fújt, mint aki befejezte sziszifuszi munkáját. Rémesen utálta hivatása velejáróját, a bürokráciát. Szükséges rossz, de [… Tovább]

Kisregény

Ahogy én látom Amerikát 11.

Saját fotók – a boritót tervezte és összeállitotta a szerz? fotóiból Cservenák Ildikó   CLEVELAND 1.         Kés? este értem Clevelandbe, amit nagyon sajnáltam, mert szerettem a nagyvárosok, s a táj látványát le- és felszállás közben. Reméltem, hogyha majd [… Tovább]

Kisregény

Ahogy én látom Amerikát 9.

NEW SQUARE   Érkezésem els? útja mindig az óceán sós ízét, a morajló hullámokat, a jól ismert kedves, egyszer? arcokat kereste, aztán Olga nénihez utaztam. Apró ajándékot és nagy szeretetet vittem oda mindig, majd meglátogattam régi ismer?seimet. Elzarándokoltam kedvenc helyeimre, [… Tovább]

Kisregény

Ahogy én látom Amerikát 5/2

Saját fotók – a boritót tervezte és összeállitotta a szerz? fotóiból Cservenák Ildikó       Florida  2. A Floridában töltött tizenhat napból két teljes szabadnapot kaptam, amelyet Miamiban töltöttem. Érdekes, forgalmas, szép város Miami, trópusi hangulattal, amelyet igazán nem lehet leírni, [… Tovább]

Kisregény

Ahogy én látom Amerikát 6.

Saját fotók – a boritót tervezte és összeállitotta a szerz? fotóiból Cservenák Ildikó LAKEWOOD   A következ? napon Málka, New Jerseybe, Lakewoodba vitt, egy öt gyermekes, fiatal rabbi családhoz.       A háromszintes házat, az egyéves ikerpárt kellett rendben tartanom, minden [… Tovább]

Kisregény

Ahogy én látom Amerikát 7.

Saját fotók – a boritót tervezte és összeállitotta a szerz? fotóiból Cservenák Ildikó BROOKLYN   Brooklyn híd         Edit házában mindig volt helyem, mert csendes, nyugodt viselkedésemmel, soha, senki életét nem zavartam.       Az el?re, telefonon megbeszélt szobában elhelyeztem [… Tovább]

Kisregény

Be nem teljesült álom 14.

A látomás     Beköszöntött a tél.   Magúr a hunjaival téli szálláshelyre költözött vissza. A hosszú téli estéket borozgatással, meséléssel és anekdotázással töltötték a vezérek és a módosabb harcosok, miközben az össznépet kitev? lovasok és szolgáik, meg egyéb lakosok [… Tovább]

Kisregény

Ahogy én látom Amerikát 8.

 New York felfedezése     New York és környéke felfedezésével foglalkoztam hát.       A Szabadságszobor engem nem hatott meg. Eiffel nagy alkotásainak egyike, azonban számomra nem jelentett szenzációt annak látványa. A hajókirándulás során, amikor közelr?l láthattam, egy elhanyagolt, rozsdás roncsnak [… Tovább]

Kisregény

Ahogy én látom Amerikát 4.

Saját fotók – a boritót tervezte és összeállitotta a szerz? fotóiból Cservenák Ildikó FORRADALOM, VAGY ELLENFORRADALOM?    Október 23-án szabadnapos voltam. Vali barátn?m Brooklynban volt Iby néni házában, és telefonált, hogy Queensben lesznek délután háromtól, a „magyarok ellenforradalmának ünnepi megemlékezésén”. [… Tovább]

Kisregény

Ahogy én látom Amerikát 5.

Saját fotók – a boritót tervezte és összeállitotta a szerz? fotóiból Cservenák Ildikó FLORIDA 1.   Április 19-én repültünk Floridába, Miamiba. Onnan, autóval utaztunk tovább Hallandale-be. — Nekem ez, a mennyek országa volt, mert eljutottam álmaim földjének egy régen várt [… Tovább]

Kisregény

Ahogy én látom Amerikát 2.

Saját fotók – a boritót tervezte és összeállitotta a szerz? fotóiból Cservenák Ildikó GREAT NECK        Great Neckbe mentem, ahol eddig helyettesítettem vasárnaponként. Egészen pontosan, Kensingtongate volt a hely, ahol Ern? bácsi feleségét, Berta nénit kellett gondoznom, minden [… Tovább]

Kisregény

Ahogy én látom Amerikát 3.

a boritót tervezte és összeállitotta a szerz? fotóiból Cservenák Ildikó   SUNNYSIDE   Néhány nap múlva Quensbe kerültem, Sunnyside-ra, Helénhez. Queensnek ezen része tiszta, parkos, nyugalmas hely, a közelben sok-sok üzlettel. Ha átsétáltam a Queensboro hídon — hipp-hopp, Manhattanban lehettem [… Tovább]

Kisregény

Hátország

(készülő családregényből)   Bármilyen háború kegyetlen, barbár játéka a sorsnak. Kiszolgáltatott bábokká alacsonyít minden emberi lényt, beleértve — nem csak a katonákat és a hozzátartozóikat, hanem — mindenkit, aki azidőtájt él és mozog. 1914 nyarán egy szerb nacionalista szervezet tagja [… Tovább]

Kisregény

Devla – Epilógus

A tölgyesi polgármesteri választáson lincshangulat alakul ki, amikor megjelennek az alsó-tölgyesi cigányok, hogy jelöltjüket megvédelmezzék. A rendőrök kétségbeesetten kérnek erősítést…*     Epilógus     Szentirmay Előd első ijedtségéből magához térve ismét a mikrofonhoz lépett. — Szentirmay Erzsébet hangsúlyozottan kér [… Tovább]

Kisregény

RAILJET – 13.

*     13.   Móni a Trevi-kutat a Római vakáció című filmből ismerte meg. Már nem emlékezett rá, hol és mikor látta a filmet, talán a tévében. Egyik legszebb filmként őrizte magában. Érdekes módon nem Gregory Peck volt az, [… Tovább]

Kisregény

RAILJET – 14.

*         14.   Móni sokszor érezte magát fáradtnak. Hetente ment Judittal orvosi ellenőrzésre. Sem a korábbi labor, sem az egyéb vizsgálatok nem jeleztek semmi problémát, de a „fogadott” orvos továbbra sem volt megelégedve súlygyarapodásával. Csóválta a [… Tovább]

Kisregény

RAILJET – 15.

*     15.   Judit izgatottan készült a kórházba. Az orvossal beszélt telefonon, aki elmondta, hogy Móni gyenge és pihennie kell. Infúziót kap, azon kívül pedig még vérzik, mert a placenta nem került elő a normális módon, kénytelen volt [… Tovább]

Kisregény

Be nem teljesült álom 12.

ââ?¬Å¾ S mohó étvággyal megrohantok minket, Miként a holló, ha holttestre száll”.   Két felderít? hun lovas bandukolt a végtelen sztyeppéken, poroszkáló lovaik lassan haladtak el?re, óvatosak voltak, mert igazi céljuk az információszerzés volt, és nem a haladási sebesség számított [… Tovább]

Kisregény

RAILJET – 12.

*     12.   Reggel elaludt. Ritkán állított be telefonján ébresztést, előző napon sem tette. Éjszaka ellenben sokáig ébren forgolódott. Gondolkodott. Jó volt elmondani Juditnak, hogy anya lesz, de Zsoltnak is előbb-utóbb meg kell tudnia. Az ő reagálásától függ [… Tovább]