25.
A két biztosító háborúja egyre jobban kezdett elmérgesedni. Mindegyik a másikra mutogatott… János biztosítója, azzal állt elő, hogy az autó javításának költségeit ki kell fizetni a cégnek, mert különben pert fognak indítani. A kereskedőház persze minél előbb szerette volna lezárni az ügyet. János abszolút nem idegeskedett a dolgok állásán, hiszen kapott egy cserejárművet, míg egyik nap felhívták a munkahelyén és egyezséget ajánlottak fel. Azt javasolták, tartsa meg a csereautót és felejtse el a történteket. Ők majd rendezik a továbbiakat.
— Elfogadjam az ajánlatukat? — kérdezte Margitot.
— Nem is tudom. Szerintem amint van időd, vidd el egy szervizbe, nézesd át az autót. Hány kilométert futott eddig ténylegesen, volt-e balesete, hányszor volt eddig javítva, nincsen-e valami rejtett hibája. Kérj egy árajánlatot is. Ez már nem új, bármennyire is annak tűnik. Az új jármű és a cserekocsi különbséget meg visszakövetelheted a cégtől.
— Ha te nem lennél, ki kéne találni! Született üzletasszony vagy. Kérek a márkaszervizben egy időpontot és odaviszem. Veled mi újság? Milyen volt a bemutatkozás, és hogyan érzed ott magad?
— Kedvesek voltak, elmagyaráztak mindent. Az autót is kezdem már megszokni. Bele fogok jönni. Csupán az időmmel van gondom. Percre be kell osztanom mindent. A legnehezebb az lesz, hogyan tudom egyeztetni az esti tanulást, és a te rendelődben teljesített szolgálatot. Nem maradozhatok ki annyiszor egy héten, mert nem biztos, hogy be tudom hozni, és nem is néznék jó szemmel. Megtehetik, hogy nem engednek vizsgára, mert annyi a mulasztásom.
— Megoldjuk, Margit. Keresnünk egy megbízható asszisztenst, akit betanítunk a munkádra. Akkor több időd lesz mindenre.
— És a fizetésemmel mi lesz? — mosolygott rá hamiskásan férjurára.
— Mi lenne? Ugyanúgy fogom folyósítani neked. Adóban sajnos nem fogom tudni elszámolni, de nem érdekel. A lényeg itt az, hogy több időd jusson a gyerekre és magadra.
Közben megszólalt a telefon.
— Hagyd, megyek, felveszem — szólt János és indult is a telefonhoz.
— Szia, Angéla! Jaj, ne haragudj, de ezer egy dolgunk van. Nem hiszem, hogy eleget tudunk most tenni a meghívásotoknak. Tudom nem szép dolog, hidd el, be vagyunk táblázva. Pont arról tűnődtünk Margittal, hogy kellene egy új asszisztens, aki felváltaná nálam. Nem futja az idejéből mindenre. Gyerek, munka nálam, tanulás. A háztartásról, bevásárlásról meg még nem is beszéltem.
Margit a kezével jelezte, hogy nincs itthon, nem akar beszélni Angélával.
— Nem tudom adni sajnos Margitot, éppen nincs idehaza. Majd szólok neki, kerested, hívjon. Vagy úgy… inkább azt szeretnéd, hogy ti látogatnátok meg minket? Meg kell beszéljem Margittal. Az a legjobb, ha vársz türelemmel, hogy utolérje magát, aztán egyeztettek időpontot.
— Mit akar ez az erőszakos Smójci?
— Találkozni! Valahol megértem, hogy meg akarja mutatni az ikreit. Elmagyaráztam mennyire be vagy most fogva, de mint a falra hányt borsó. El akarja érni, hogyha hegy nem megy Mohamedhez, akkor Mohamed megy a hegyhez. Meghívatta volna magát, de kitértem diplomatikusan. Neked kell elintézni vele valahogy, elvégre a te barátnőd.
— Tudom, nekem viszont valahogy nem fűlik a fogam a találkozáshoz. Nem szép dolog, hogy nem akarom meglátogatni, és fel sem hívtam. Olyan zűrös az élete, amolyan kétbalkezesnek nézeti magát, aki szerencsétlen, és ezt akarja elmondani. Nem tudom meghallgatni! Gondoljon, amit akar. Önző, egoista alak vagyok biztosan a szemében. Megvannak a magam bajai, majd igyekszem mégis megoldani. Ugyan miért nem veszi észre? Erről van szó! Nem akarom egy darabig látni. Ki nem látszom a munkából, és még az ő problémáit is vegyem a hátamra? Neki ugyan mi a gondja? Biztosan van! Arról nem tehetek, hogy Tiborral nincsen jó kapcsolata, és most egyszerre szakadt minden a nyakába.
— Azt én sem akarom, hogy a hátadra vegyed, ám mégis kéne egy amolyan „pofavizit” szerű akármi.
— Ezt te olyan könnyen mondod! Nekem kell bevásárolni, készíteni, és hagy ne soroljam. Nem azt akarom mondani, hogy valamikor nem keresem fel, de az nem most lesz.
— Te tudod, de ő valamikor a legjobb barátnőd volt.
— Jobb, ha nem firtatjuk ezt a részét. Sort fogok rá keríteni, hogy elhívjam őket gyerekestül, mindenestül.
Jánosnak sikerült terminust kapnia a márkaszervizben. A szakiknak egy kis kenőpénzt adott, még mielőtt az autó alá másztak volna.
— Jól nézzék meg a tragacsot, és minden hibáját jegyezzék le. Nagyon fontos, hogy megbízhatóan tudjam igazolni, milyen állapotban van.
— Valami vitás vételről van szó, és túl sokat kért a volt tulaj?
— Olyasmi. Ám ennél sokkal bonyolultabb, ha végeztek, elmondom az egészet.
A két szerelő neki is látott. Vagy egy órát vizsgálták az egész járművet. János ezidő alatt feszülten várakozott. Mikor elkészültek, egy két ív nagyságú papírt lobogtattak.
— Tessék velünk jönni az irodába, ez egy kicsit macerás lesz.
János követte őket.
— Ez az autó, enyhén szólva egy roncs. Van már benne legalább százezer kilométer. A motorja még bírná egy darabig, de az egészet, ahogy van, fel kellene újítani. Valamikor össze is törték rendesen. Az alvázon ennek látható nyomai vannak. Ha most kellene műszaki vizsgára vinni, nem biztos, hogy átmenne. Lekopott fékpofák, amikre már nem is lehet ráállítani, kuplungtárcsa lekopva, a sebességváltó is eléggé defektes. A teljes generálozása egy kisebb vagyon lenne. Én, mint szakember, biztosan megszabadulnék tőle.
— Hálás köszönetem uraim, hogy voltak szívesek szakvéleményt adni. Még egy utolsó kérdés: Ebben az állapotban mennyi a piaci értéke?
— Ez egy fogas kérdés. Ne sértődjön meg, jó, ha 150 ezret kap érte, cirka ugyanennyit rá kellene fordítani minimum. A karosszéria egy külön ügy. Helyenként elkezdett rozsdásodni, egy új festés, dukkózás is elkelne, szintén nem kis pénzt emésztene fel. Eleve nem lenne egy jó vásár, lebeszélném a megvételtől. Megkérdezhetem, miért volt ez annyira fontos magának? A biztosítóval akar vitatkozni? Akkor sajnos sok időt vesz igénybe, amíg pénzt is lát. Magánszemélytől vásárolta ezt? Sokat számolt? Az valamivel könnyebb, ám a bíróságok sem arról híresek, hogy gyorsan dolgoznak. Árulja már el végre, kitől és mennyiért vette?
János elmesélte az egész történetet.
— Bele ne menjen a cserébe! Azonnal adja vissza, és követeljen új kocsit. Sőt! Kérjen kártérítést, amiért egy ilyen csotrogányt akartak magára sózni.
János nem tudta eldönteni, kihez forduljon. Azt a szakvélemény alapján eldöntötte, hogy mindenképpen visszaadja, nem hajlandó cserére. Viszont felmérte, hogy ügyvédre lesz szüksége.
— Sajnos nincs jogász ismerősöm, márpedig ehhez egy nagyon jó ügyvéd kell.
Hazavitte a kocsit, aztán bement a munkahelyére. Telis tele volt munkával, nemigen maradt ideje további fejtörésre. Este beszámolt részletesen Margitnak a fejleményekről.
— Hívd fel apádat! Biztosan jobb ötletei lesznek, mint nekem. Talán ügyvédet is tud ajánlani.
János megfogadta Margit tanácsát.
— Ez egy elég kényes ügy — gondolkodott el az apja. — Van egy régi ismerősöm, felhívom most azonnal. Remélem, elvállalja az ügyet. Visszahívlak majd, mit intéztem.
Kínos percek teltek el, mire visszahívta.
— Beszéltem az ügyvéd úrral. Holnap reggel vár reggel kilenc és tíz között, a XIII. kerületben, a Dagály utcában van az irodája. Vidd magaddal az összes paksamétát, amik vannak. Megbízhatsz benne minden téren. Kicsit megnyomja a ceruzát a számlázásnál, az biztos, viszont el fog intézni mindent, hogy a lehető legkedvezőbb megegyezést csikarja ki.
Már későre járt, de János még mindig a papírjait rendezgette.
— Hagyd már a fenébe, gyere aludni! — szólt rá a neje. — Holnap is lesz időd válogatni.
— Dehogy lesz! Kilenc és tíz közt kell odamennem az irodájába. Megint mulasztok, a munkából pár órát. Szerintem kiveszem az egész napot. Nem lesz már idegem arra, hogy még dolgozzak is.
— Reggel jöhetsz velem a Moszkva térig!
— Elmegyek a tragaccsal. Amíg bírja, hajtom. Ha kiesik a fenekem alól, az még bizonyíték is.
Margit és a kislány a szokott tempóban készülődtek reggel. János ideges volt, mint mindig, ha nehéz feladat előtt állt.
— Ne legyél ilyen, mert ezzel a hisztizéssel semmit nem fogsz elérni. Elsősorban jóelőre felidegesíted az ügyvédet, másrészt a vezetésnél sem a legjobb. A végén még balesetet csinálsz.
— Hagyjál már ezekkel! Mindig huhogsz, mint egy kuvik. Nincs szükségem egy „védőangyalra”, aki állandóan mellettem van. Tudok én vigyázni magamra.
— Csak ne legyen nagy szád! Néha rosszabb vagy, mint egy gyerek. Önfejű vagy, meg csökönyös! Vedd ki valóban az egész napot. Most intézkedj és nézd át megvan-e minden irat. Egy kisiskolás szintjére kellett tennem, akinek mindent az anyukája rág a szájába. Igyál meg egy kávét, és várd meg, amíg lejjebb megy az adrenalin. Sok sikert!
— Értettem! Még megélem, hogy te fogod kiadni a parancsokat. De jó, hogy nem lettél mégis orvos. A személyzet nem kedveli az olyanokat, akik csak a parancsokat osztogatnak.
— Ám azokat sem, akik nem mondják meg mit is kér a doktor úr a műtét közben, elvárják, hogy magától tudja az asszisztens. Elvégre azért van.
János éppen a megbeszélt időre érkezett. Nem talált szabad parkolót, kénytelen volt egy közelben lévő „mélygarázsba” beállni. Ez újra felmérgesítette:
— A fene egye meg! Ez az autó tiszta ráfizetés. Ha az utcán találok parkolást, akkor is óránként egy vagyon. Itt a garázsban egy óra 400 forint és minimum kettőt elkér előre az automata.
Az ügyvédi irodában a dühe csak fokozódott. Jó páran várakoztak. Bejelentkezett a titkárnőnél és bemutatkozott.
— Doktor Radnai János vagyok. Kilenc és tíz óra között van megbeszélésem az ügyvéd úrral. Kérem, ha lehetne, próbáljon meg minél előbb bejuttatni. Vissza kell érnem a kórházba, súlyos esetem van. Előre is köszönöm önnek.
A titkárnő kissé lebiggyesztette a száját, hogy na, egy „nagymenő” akivel sokat nem lehet „cicázni”.
— Máris szólok a doktor úrnak.
Kis idő múlva maga az ügyvéd jött ki, és nyájas mozdulatokkal invitálta szobájába Jánost.
— Foglaljon helyet, doktor úr! Az édesapját jól ismerem régről. Miben állhatok a rendelkezésére?
János elmesélte röviden az egész „kasust”, majd átnyújtotta az összes iratot. A „jogtudor” belemerült az anyag tanulmányozásába. Miután átlapozgatta gondterhelt arccal fordult ügyfele felé.
— Nem egy könnyű ügy, de megoldjuk. Eleve biztosítókkal és cégekkel nem szeretek vitatkozni, mert az hosszas és fáradságos. Magának meg szüksége van a munkája miatt járműre. A műszaki állapotát tekintve, amit az erről szóló szakvélemény is bizonyít, nincs megfelelő állapotban a jármű. Két eshetőség van: az egyik, hogy köteleztetem az autószalont egy másik jármű kiadására, amit élből azonnal el fognak utasítani. A javíttatást könnyebb velük elintéztetni, de azzal csak több baja lesz utána. Tessék-lássék módra a nagyon nagy meghibásodásokat kijavíttatnák. Utána futna a szekér tovább, de nem múlna el olyan hónap, hogy ne kellene visszavinnie újra reparáltatni rajta valamit. Szóval ezt az eshetőséget is ejteni kell. Marad az, hogy perre visszük az egészet. Kötelezzük őket egy új, hibátlan jármű átadására, valamint kártérítés fizetésére. Hangsúlyozni szeretném, hogy hosszan elhúzódó folyamat lesz. A bíróságok nem nagyon fogják hajtani magukat, hogy mihamarabb tárgyalásra tűzzék, és gyors ítéletet hozzanak. Ebben az esetben, ha ön ezt az utat választja, megtartja addig ezt a csere autót, amíg megkapja a vadonatújat. Ők vállalták a felelősséget, hogy ha az autónak valami hibája esne, azt kijavítják minél hamarabb. Az én ajánlatom tehát az, hogy vigyük bíróság elé az ügyet.
— Doktor úr, én teljesen magára bízom, ahogy az maga szerint jó, úgy intézkedjen. Az autót akkor ne is vigyem vissza?
— Használja továbbra is. Esetleges meghibásodás esetén menjen csak oda. Ők addigra már „felkészülten” fogadják, mivel én beindítom az egész ügyet. Igyekezni fogok, hogy minél hamarabb eredményt érjek el, és határozat szülessen. A telefonszámát kérem, adja meg, hogy értesíthessem az ügy állásáról.
Röpke fél év alatt megszületett az ítélet. Jánosnak egy vadonatúj autót adott az autószalon, valamint egy jelentős kártérítést is megítéltek neki. Ebből tudta kifizetni az ügyvédi költségeket, és némi pénzt hozzápótolva vehetett két mobil telefont is, amiket már előzőleg kinézett maguknak
Legutóbb szerkesztette >
