Vandra Attila : Egy szellem nyomában

Bevezető *

 

 

 

Nem hagyományos kriminek szántam. Egy klasszikus bűnügyi történetben a központba a nyomozó zsenialitása kerül, az író célja minél több váratlan fordulatot beleszőni, esetleg minél több izgalommal megfűszerezni. A tettes kilétére — ha a regény jó — csak az utolsó lapon derül fény, vagy az utolsó lapokon bukik le (lásd Colombo hadnagy). Jaj, valamit kihagytam: tele van hullával. Nekem más a szándékom. A krimi, mint történet, kiváló keret a múlt felderítésére, és drámai helyzetek létrehozására. 

     Berényi hadnagy nem egy zseni, nem egy gyilkost keres, a vádlott kilétére hamar fény derül. Csak meg kellene találni… A nyomozó nem tesz egyebet, végigveszi mindazokat a lehetőségeket, amelyek egy civilizált társadalomban élő ember felkutatására lehetőségként adódnak. Én magam is meghökkentem a kisregény írása közben mennyi „nyoma” van egy „rendes” személynek. Nem is merítettem ki őket, szándékosan teremtettem olyan helyzetet is, amelyben a Facebook & Co meg az internet segítségére nem igazán lehet számítani. No persze, a történet rácáfol az előítéletekre is… Arra is próbáltam rámutatni, ami egy klasszikus krimiben ritkán kerül előtérbe: a rendőrnek milyen sok engedélyre van szüksége a törvényes nyomozáshoz. Ha nem kellene, az az önkényuralom korát idézné… Mert mindezekkel az információkkal vissza is lehetne élni.

     A hangsúlyt tehát nem az izgalomra próbáltam helyezni, hanem emberi drámákat, gondolkodásmódokat, magatartásokat akartam az olvasó elé tárni. Azok elemzése, feltárása a fő célom. A történet nem teljesen ujjamból szopott, az alapötletet egy, a TV2 Naplójában látott riport adta, de én persze alaposan kiszíneztem. A helyszínt áthelyeztem Erdélybe, mert rájöttem, nem ismerem a magyarországi intézmények pontos nevét. Szóval Romániában, Erdélyben ilyen nem történhet meg… (Juj, mit kapok majd ezért a mondatért…) Hiszem, ebben a m?fajban is lehet irodalmat alkotni. Az olvasó tiszte eldönteni, nekem sikerült-e. 

 

 

 

Legutóbb szerkesztette - Vandra Attila
Szerző Vandra Attila 703 Írás
Fő foglalkozásom minden lében kanál. Vegyészmérnöki diplomával sok mindennel foglalkoztam, a legkevésbé a mérnöki életpályával, amelyet otthagytam, miutén két évet lehúztam a feketehalmi „színes pokolban.” Azóta főállásban korházi biokémikusként dolgozom, de másodállásban tanítottam klmiát, biokémiát, fizikát, vitatechnikát és kommunikációelméletet. Önkéntes „munkahelyeim” és hobbijaim még színesebbé teszik a foglalkozásaim palettáját. Számomra meghatározó volt a vitamozgalommal való találkozásom, mely után dominóeffektusként következett a meggyőzéselmélet, pszichológia (tranzakcióanalzis) matematikai és pszichológiai játszmaelmélet, neveléselmélet, konfliktuskezelés… lehet valami kimaradt. Hobbijaim: a főzés, természetjárás, utazás, fényképezés, történelem, nyelvészet, az unokázás, és ja persze, szinte kihagytam: az irodalom! Maximalistának tartom magam, amihez fogok, azt szeretem jól végezni, de nem vagyok perfekcionista. A tökéletességtől hidegrázást kapok. Hiszem, hogy egy írónak nem az a szerepe, hogy tükröt mutasson a a társadalomról. Arra ott vannak a hírműsorok. Sokkal inkább az, hogy elgondolkoztassa az olvasót. Egyes írásaim “befejezetlen” , nyitott végével pont ez a szándékom.